Kulturális korszakba kell ágyazni a politikai rendszert (Orbán, 2018), ezt még a vak is látja. A kettős vak meg pláne. A kettős vakság az Orbán-rendszer lelke. Se a doktorminiszterelnök, se a beteg társadalom, szegény nem ismeri a Neripyrin-kísérlet kimeneteit. A kulturális korszakolás tünetei már jelentkeznek. Borkai, Rákay, Tősér, Völner, Mathias Corvinus, Pintér Státusz. Megy ez, mint az ágyba szarás. Alkalmasint Prokrusztészébe. A görög mitológiai útonállót arról ismerhetni, hogy akkurátusan lebaltázta az ágyáról lelógó felesleget a gyanútlan utazókról, míg a rövidebbeket addig nyújtogatta, míg azonosak lettek az ágya hosszával. Kisebb és nagyobb állatságot is kitalált már a létező illiberalizmus az idillinek képzelt világokban, de ennél innovatívabbat aligha. Kicsit véres, kicsit ágybeteg, de a miénk.
Vegyük például a Librit (mondá az egyszeri nerlovag, és megvevé). A cégcsoportban a héten szerzett többségi tulajdont a kormányközeli Mathias Corvinus Collegium. Az adóforintokból (kövér állami támogatás, busás részvénypakett) felhizlalt fideszes agytrösztképzőben kiválón összpontosulnak az Orbán-rendszer kulturális jegyei. A köz pénzéből gründolt prémium oktatással (vö. pedagógusbér-emelésre nem fussa), a köz pénzéből utaztatott vendégoktatói támogatással, a köz pénzéből kiadott konzervatív kánonnal, egyszóval a köz pénzéből csóvált ideológiai farkakkal jó ideje szemet vetett a hatalom az egyik jelentős könyvkiadóra.
Nyilván nem fogják első lépésben kidobálni a förtelmes liberális szennyet a polcokról, de – megint csak nyilván – nem véletlenül tették, amit tettek. Véletlenszerű országpuccsal vádolhatók utoljára. És a demokrácia lassan fő a fazékban.
Persze, talán rosszmájúak vagyunk, és Bödőcs Tibor életében először tévedett, amikor pikírt humoreszket írt a nagybevásárlásról, úgy is mint a cégcsoport érdekeltségéhez kötődő, kételyek között tépelődő szerző. Némileg kivonatolva: „Publikálhatóvá válik a 77 szankciócsúfoló, ősi, szittya népdal és brüsszelűző, türk csujogató? Elemezhetjük Goebbels prózáját az MTVA híradójának fényében? Megjelenhet a filmtörténet A Lumière testvérektől az Elkúrtukig címmel? Ez lesz? Vagy csak húszezressel kell tömni az új tulajdonosok száját, miközben a jó Kirill pátriárka Kalasnyikovot szentel a Nyugati téren?” A humorista meg is kapta a magáét az Origo nevű valami felületén. „Bödőcs Tibor elképesztő sipákolásba kezdett” címmel és „Bödőcs irányításával indult a támadás a Libri ellen” közcímmel megírták, hogy a humorista korábban egyértelműen a baloldal pártjára állt, a kormánnyal szimpatizáló embereket gyalázta, de nem aratott nagy sikert, mivel még szülőfalujában is bőven 60 százalék feletti eredményt ért el a Fidesz–KDNP. Képzelem, ahogy a búcsúszentlászlói bolsevik fellocsolja benzinnel a munkásőrbázisát, és az évek óta bepakolt bőröndökkel átlépi az országhatárt. (Ennek örömére nézzük meg közösen a Gyere haza, fiatal, a Nemzeti Maradási Hivatal és a Ruszkik, haza, család című darabokat, és fojtsuk le a nevetést a Mészáros Lőrinc: Nyári gondolataim és a londoni önálló est megtanulásával. Tíz megnézés után seperc az egész.) Ennyit a kultúráról.
A fideszes káderképző MCC térnyerésével az állam határozhatja meg, mi kerül a kezünkbe a könyvespolcrólNo, de a Borkai. (Aki szégyenében nem mondott le, és szégyenében a Fidesz sem mondatta le annak idején a választás előtt, mert a hatalomhoz ragaszkodás nem játék. Micsoda jellem mind! Mennyi nemzeti kultúrateremtő életmű! Könyvet kellene írni róluk! Felelős: Orbán Balázs Orbán-politikai igazgató és MCC-kuratóriumi elnök. És most vannak, akik az adriai farkalóz visszatérésében is a Fideszt látják, amiben lenne logika, hiszen a száz méter mélyen tisztelt párttagság a pártközpont nélkül fingani sem mer egy hegyeset [néztünk is döbbenten, amikor Szijjártó miniszter rezzenéstelen arccal mondta bele egy amerikai tévétársaság kamerájába, hogy a fideszes képviselők eddig azért nem szavazták még meg a svéd NATO-tagságot, mert meg vannak sértődve, és a kormány bizony a kezét tördelve várja a frakció megenyhülését – Bödőcs kenyere kétszeresen veszélyben, amíg ilyen hoppmestereink vannak]. De szóval:
Borkai már nem párttag, és a Fidesz akkor tolná előre megint, amikor Szájer kapná a Nemzet Gondolat- és Erkölcsrendészet csendőrfőnöki posztját, vagy Németh Szilárd követné Freund Tamást az MTA élén.
Ez már olyan régi vicc egyébként, hogy előbb-utóbb valóra válik, aminek mi őszintén szólva nagyon is drukkolunk. Ez a körömszakadtig kapaszkodás a szakadék utolsó szikláiba csak elodázza a zuhanást, legyünk túl rajta, és miután bekötöztük a sebesülteket, kérjünk elnézést a fideszesektől, hogy nem hagytuk őket elég gyorsan felépíteni a nép-nemzeti falansztert.)
Lázár Jánoson keresztül üzent Orbán Viktor, hogy Dézsi Csaba Andrást támogatja a Fidesz GyőrbenPersze épül az magától is. A Magyar Írószövetség példának okáért oly forrón üdvözölte a terebélyesedő kormánybefolyást a Libriben, hogy már-már lesült az ember arcáról a bőr. Emlékeink szerint ez a szervezet valaha komoly irodalmárok szakmai társasága volt. Az irodalom a nemzet hangja, írta Konrád György, és „ha a politika támogatja, akkor a nemzet virul, ha a politika az irodalom ellen fordul, akkor a nemzet sorvad”. Libri-ügyben persze még nincs szó irodalom ellen fordulásról, akár jól is végezheti a dolgát az erre hivatottak köre. És tényleg: a Kádár-kormány bezzeg 1957-ben feloszlatta az Írószövetséget (ezt ugyan miért oszlatná fel az Orbán-), és csak a fasiszta és pornográf irodalmat üldözte, míg ez itt csak a genderpropagandának bélyegzetteket száműzi. Egészen addig, amíg Demeter tótumfaktum joviális kritikái nem válnak valóra, és nem kukázzák ki a magyar irodalom 80 százalékát; nyilván nem a kurzusszerzőkkel kezdenék.)
Apropó, elkurzus. Tősér Ádám Blokád című köztörvényszerű borzalma, amely áskálódó liberális görényként vázolta föl Göncz Árpád (máig legnépszerűbb) államelnök jellemrajzát, miközben az I. médiaháborút atombombával intéző Antall József nimbuszát kilőtte a Tejútrendszerbe Csaba királyfi, Győzike és Kovács Ákos mellé, egy vagon díjat elhozott a mozgóképszemléről. Közvetlenül azután, hogy garázdasággal intézte a filmesztétikai (ugyan már) vitáját elismert kritikusunkkal. És napokig kussolt a szakma hét ágra. Nem így Rákay K. P. tekintetes nerdragonyos bőszületei után, amire komoly magyar művészek vesztegették a szót Sárosdi Lillától Dés Lászlóig, Nagy Ervintől Hámori Gabrielláig. Pottyondy Edinának mindeközben sajnos igaza van, a „szardobálásban” tényleg mindenki büdös lesz a végén, bár annyiban korrigálnánk, hogy tényleg mindenki. A youtuber, az isten, a haza és a család is. A szart kellene végre visszalapátolni a lóba, ami valahol ott lesz a behemót illibri lóláb fölött. Lapát, kaszát.
Bátorság a státusztörvény elleni tiltakozáson kölcsönözhető.
Ió, ció, konnotáció.
