– Fontos lépés és üzenet, hogy az Európai Unió csatlakozott az Isztambuli Egyezményhez. Azt jelzi, hogy a nők elleni erőszak és a párkapcsolati, valamint a családon belüli erőszak nagyon súlyos probléma, ellene uniós szinten is határozottabban kell fellépni. De az megjósolhatatlan, hogy ez milyen hatással lesz Magyarországon – így reagált a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen (NANE) Egyesület szakértője, Pap Enikő arra, hogy véglegessé vált az EU döntése.
Lapunkban is megírtuk, június elsején az Európai Unió is csatlakozott az Európa Tanács által 2011-ben elfogadott, a nők elleni és a kapcsolati erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló egyezményhez, melynek célja az erőszak megelőzése, az áldozatok védelme és az elkövetők megbüntetése. Eddig 44 ország írta alá, és 34 ország ratifikálta az Egyezményt.
Kérdés, hogy az EU csatlakozása a magyar kormánynak milyen kötelezettséget jelent, alkalmaznia kell-e majd a hazai jogrendszerben. Mert ugyan Magyarország 2014-ben aláírta az Egyezményt, de a Parlament 2020-ban elutasította, hogy itthon törvénybe iktassa. Varga Judit igazságügyi miniszter politikai hisztinek minősítette a nemzetközi szerződést, Hidvéghi Balázs, a Fidesz EP-képviselője pedig egy brüsszeli felszólalásában azt mondta, a nők elleni erőszak ellen minden erővel fel kell lépni, de az Isztambuli Egyezmény valójában arról szól, hogy a radikális baloldali eszméit, a gender fogalmát rákényszerítse a tagállamokra.
Az Európai Unió csatlakozott a nőket az erőszak ellen védő Isztambuli Egyezményhez, Magyarország néhány másik tagországgal együtt mégsem lépChristian Wigand bizottsági szóvivő Brüsszelben arra a kérdésre, mi történik azokkal a tagállamokkal, amelyek nem szavazták meg a csatlakozást az egyezményhez, azt válaszolta: az EU működéséről szóló szerződés 216. cikke tisztázza, hogy az Unió által kötött megállapodásokat kötelező betartaniuk az unió intézményeinek és a tagállamoknak egyaránt. Az általa megkötött szerződés minden tagállamot kötelez. Ez a kötelezettség természetesen csak azokra az esetekre vonatkozik, amikor a tagállamok az uniós jogot alkalmazzák. Az egyezmény előírásai minden tagállamra kötelezettséget rónak, azokra is, amelyek nem ratifikálták”.
A NANE szakértője szerint a helyzet nem egyszerű. Felhívta a figyelmet arra, hogy
az EU hatásköre és mozgástere korlátozott.
Erre utal az a hivatalos brüsszeli közlemény is, hogy az unió intézményei és közigazgatása a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködéssel, a menekültüggyel és a visszaküldés tilalmával kapcsolatos kérdésekben csatlakozik az egyezményhez. Bizonyos területek és kérdések ugyanis, amelyeket az Isztambuli Egyezmény szabályoz, elsődlegesen tagállamok saját hatáskörébe tartoznak. Ilyen például az oktatás, miközben az egyezményben szó van az oktatás szerepéről az erőszak megelőzésében. Bár biztosan hoz pozitív változásokat, jelenleg még nem tudni pontosan, hogy mit is jelent majd az EU-nak az Egyezményhez csatlakozása a gyakorlatban. Megjegyezte azt is, a nők elleni erőszakkal, valamint a párkapcsolati és családon belüli erőszakkal szembeni fellépést közösségi szinten is tovább kell erősíteni, ezért napirenden van egy új uniós jogszabály elfogadása a témában.
Kijelentette: az EU-nak az egyezményhez való csatlakozása tehát nem váltja ki, nem helyettesíti azt, hogy Magyarország törvénybe iktassa azt.
Megjegyezte azt is: itthon nőjogi szervezetek – a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség, a NANE és a PATENT Egyesület – az Európa Tanács támogatásával jelenleg is programokat szerveznek a szerződés megismertetése és népszerűsítése érdekében. Ezeken szó esik az egyezményről terjesztett álhírekről, pozitív hatásairól, az ígéretes gyakorlatokról is. Kijelentette ugyanakkor: itthon nincs ma politikai akarat az egyezmény törvénybe iktatására.
Korábban Spronz Júlia, a Patent Egyesület jogsegély-szolgálatának vezetője beszélt lapunknak arról, hogy milyen intézkedéseket szabályoz az Isztambuli Egyezmény. Az szerepel benne – mondta a szakértő –, hogy olyan jogi intézkedések kellenek, amelyek megvédik az áldozatokat a további erőszakos cselekményektől. Aki találkozott már itthon bántalmazott, vagy egy ilyen kapcsolatból menekülő nővel, egészen biztosan nem azt tapasztalta, hogy őt professzionális megoldásokkal segíti a rendszer – fogalmazott. Sok esetben a rendőrség ki sem megy. Ha mégis megjelenik, nem viszi el a bántalmazót. De családjogi perekben, a bíróságon sem veszik figyelembe a bántalmazói hátteret addig, amíg azt jogerős bírói ítélet ki nem mondja.
Az érzelmi vagy a verbális bántalmazással, a gazdasági függőségben tartással, a szexuális visszaéléssel pedig szinte semmit nem tud kezdeni a rendszer.
Egyértelműen benne van az Isztambuli Egyezményben az is, hogy tilos a békéltetés, a mediáció alkalmazása olyan ügyekben, ahol felmerül nemi alapú erőszak. Nálunk viszont ha bármilyen állami szervnél, hatóságnál megjelenik egy bántalmazott nő, az első, és egyetlen, segítség, amit felkínálnak neki, az a mediáció, a békülés. Ha ezt nem teszi meg, akkor majd a bírósági eljárásban felróják neki, hogy meg sem próbált peren kívül, békés úton tárgyalni, nem nyitott az egyezségre. A bíróság és a gyámhatóság kötelezővé is teheti a mediációt.
