A baloldal nulladik lépései: kommunizmust kiált a Fidesz forgalomcsillapításra is

– Miért érezted úgy, hogy meg kell szólalnod különböző témákban?

– Véleményem, mondandóm mindig volt, és ezt szerettem volna kifejteni. Ahelyett, hogy mondjuk a kocsmában könyökölve tenném ezt meg, úgy gondoltam, egy You­Tube-csatorna jobb húzás. Ebben végül igazam is lett. Én még az elején csöppentem bele, amikor az urbanisztikával kapcsolatos tartalmak még nem voltak annyira népszerűek, néhány csatorna volt csak. A legfőbb célom az volt, hogy felhívjam a figyelmet a témára, mert egyszerűen idegesített, hogy a városainkban hülyeségeket csinálunk.

– A közlekedés gyakran megihlet. Mi lenne az a budapesti program, amelyet támogatni tudnál?

– Budapesten az emberek realizálták, hogy túl sok az autó, és túl kevés már a terület, ahova építeni lehetne, emiatt megfigyelhető az igyekezet a forgalomcsillapításra. A Rákóczi úton javasolnám ezt, remek nulladik lépés lenne. Szerintem

Ilyeneket fejlődő országokban lehet látni, ahol nincs rendes infrastruktúra. Még Vitézy alatt voltak tervek arra, hogy levágják az egészet kettő forgalmi sávra, abból egy szép sugárút jött volna létre fasorral, de ez sajnos már a múlté. Vagy ott van a Király utca, rengeteg szórakozási lehetőség, éttermek, bulizó emberek, és beengedjük oda az autókat? Innen pedig belülről lehetne kifelé haladni. Ha az emberek látják, hogy nincs hely, akkor le fogják tenni az autójukat, és átülnek a villamosra, metróra, buszra. Így Budapest belvárosában csökkenne az autóhasználat, ami jelenleg is egyébként teljesen opcionális.

– Mit gondolsz a Budapest és a kormány közötti konfliktusról?

– További lemaradást fog eredményezni szerintem. Erre az egész folyamatra tökéletes példa az, ami a Nyugati pályaudvar felújításával történt. Érdemes külföldre tekinteni, és nem feltétlen Svájcra vagy Ausztriára, hanem például Csehországra, akik velünk egy súlycsoportban vannak gazdasági szempontból. A cseheknél és a lengyeleknél olyan volumenű vasúti projektek történnek, hogy Magyarország évente két évvel marad le még hozzájuk képest is. Prágában egy Kelenföld méretű állomást építenek át, a Praha-Bubnyt, az elkövetkező években Németországgal együtt pedig nagy sebességű vasútvonalakat terveznek kiépíteni. Ehhez képest a Nyugati felújítása elenyésző, mi mégsem vagyunk képesek kivitelezni, mert hát a politika lényegében megtorpedózza. Rossz helyen van a fókusz szerintem.

– Ez egy budapesti tendencia, vagy az ország más részeiben is megfigyelhető?

– Ez sajnos az ország egészére igaz. Úgy érzem, nincs elég energia és forrás a vasútfejlesztésre. Vannak olyan vonalak, mint a frissen felújított debreceni, ahol már tervezett késéssel számolnak, és hiába vannak fényes, új autópályáink, amelyek mindenhova elérnek, elfeledkezünk arról, hogy a vasút segíthetné a elmaradottabb régiók felzárkózását. És forgalomcsillapító hatása is lenne.

– Ha már forgalomcsillapítás, a frissen bevezetett vármegye- és országbérlet épp ezt a célt szolgálja. Szerinted hosszú távon pozitív hatásokkal fog ez járni?

– Abban az esetben mindenképp, ha emeljük a szolgáltatás minőségét. Mert ráereszteni egy országot egy szétesőfélben lévő infrastruktúrára – nos, abban nem lesz sok köszönet. Hallottam ezek mellett, hogy nem mindig egységes a rendszer. Folyamatos változtatások voltak, hogy most akkor jó-e az országbérlet a balatoni intercity vonatokra. Egyszer nem volt jó, aztán jó volt, aztán megint nem, aztán két hétig ment, és utána nem. Németországban is van egy hasonló rendszer, ahol 49 euróért lehet országon belül utazni. Valószínűleg ez inspirálhatta a kormányt is egyébként. Csak az a különbség, hogy az egy egységes és jó minőségű szolgáltatás.

– Az autó kontra tömegközlekedés vita szakmai vagy ideológiai?

– Ez egy teljesen ideológiai vita. Ha az ember egy fideszes képviselőnek vagy akár egy őskonzervatívnak vázolja azt, amit én fentebb elmondtam, teljes mértékben egyet fog érteni, egészen addig, amíg elő nem kerülnek olyan szavak, mint mondjuk a forgalomcsillapítás vagy az autókitiltás. Onnantól kezdve hirtelen szocializmust vagy kommunizmust fognak kiáltani. Ebből is látszik, hogy mindenkinek az érdeke egy olyan város, ahol nyugodtan lehet élni, a gyerekeknek játszani vagy átkelni az úton anélkül, hogy életveszélyes legyen, de bizonyos szavak után kipattan az ideológiai háború.

– A jobboldalon fontos szereplője az ideológiai háborúnak Elon Musk, akit te erős kritikákkal illetsz. Miért kezdtél el aktívan foglalkozni vele?

– Elon Musk kortünet. Ebben a korban a fennálló problémákra nem társadalmi szintű megoldások, hanem az individualitás, egyszemélyes tervek dominálnak. Mindenre az a megoldás, hogy tegyünk rá világítós LED-csíkot, és jobb lesz. Tökéletes példa erre egyébként a híres Las Vegas Loop. A dugót akarta megoldani föld alatti sínekkel, ahol a Teslák kétszázzal repesztettek volna. Ez persze kivitelezhetetlen, komplett hülyeség. Ezért az lett a projektből, hogy a föld alatti úton mennek a Teslák, így sikerült egy tízperces sétát két percre levágni, csakhogy ehhez le kell menni, meg kell várni egy autót, be kell ülni és ki kell szállni, tehát lényegében ugyanott tartunk, mint ha sétáltunk volna. A támogatóinak pedig hiába mondja el ezeket bárki, ők mélyen hisznek abban, hogy egy erőltetett forradalmasítás fog jobb jövőt eredményezni. Szerintem ez alapvetően hibás gondolkodás. Ezeknek természetesen kell megtörténniük, nem lehet erőltetni a fejlődést.

– Az Elon Musk-bírálatod felfogható kapitalizmuskritikának is?

– Abszolút. Ha az ember kicsit utánaolvas annak, hogy Elon Musk miket mond és csinál valójában, eltekintve a PR-eseményektől és előadásoktól, akkor realizálja, hogy a világ egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb embere egy komplett barom. Egy tehetségtelen barom, aki bármihez hozzányúl, mindent a földre visz. Ilyen a Twitter is egyébként. Sokan azt hiszik, hogy a kapitalizmus egy igazságos rendszer, és mindig a legtehetségesebbek fognak a felszínre törni, de itt az élő példa arra, hogy ez nincs így. Vagy gondoljunk az Orbán-kormányra! Ha az ember felteszi magának a kérdést, hogy ez a vezetés-e jelenleg a legalkalmasabb arra, hogy az országot irányítsa, akkor azt fogja mondani, hogy nem.

Egy igazságos világban egy Musk kaliberű ember nem rendelkezne akkora vagyonnal, mint amekkora neki van.

– Mi a legfontosabb lépés szerinted egy igazságosabb világ felé?

– A munkahelyi demokrácia. A munkahelyünk az utolsó aspektusa az életünknek, ahol nem demokratikus berendezkedés van, hanem egyfajta feudális felfogás. A főnök a király, a beosztottak az alattvalók. A feljebbvalónak korlátlan hatalma van, amivel könnyedén visszaélhet. És ha az emberek felmondanak, akkor visszatérünk a klasszikus középkori dilemmához, hogy mit ér a király alattvalók nélkül?

Lesarkítva, ugyanez a helyzet a munkahelyeken. Egy ilyen rendszer nem ösztönöz arra, hogy az ember jobb legyen, mert épp annyi bérezést adnak a munkáltatók, hogy ne mondjanak fel a dolgozók. Mivel ez egy kölcsönhatás, ezért a dolgozó annyi energiát fog befektetni, hogy ne rúgják ki. Szerintem a munkahelyi kultúra és környezet megjavítása akár baloldali jövőkép is lehetne. Szükség van egy baloldali reformra, ehhez pedig ez egy tökéletes első lépés lenne szerintem.