Hetekkel azelőtt, hogy a Fővárosi Törvényszék megsemmisítő határozatot hozott a Ryanair fapados légitársaság különadóját érintő bírság ügyében - a kormányhivatallal ellentétben nem tartva jogtalannak, hogy a légitársaság a különadót áthárította az utasokra -, az Alkotmánybíróság elutasította a fapados cég alkotmányjogi panaszát. A testület arra hivatkozott, hogy pénzügyi-gazdasági tárgyú kérdésekben nincs hatásköre eljárni, hiszen benne van az Alaptörvényben, hogy mindaddig, amíg az államadósság nem megy 50 százalék alá, költségvetéssel összefüggő kérdéseket lényegében nem vizsgálhat.
Az Alaptörvény 24. cikke szerint az Alkotmánybíróság az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. A B. cikk szerint Magyarország független, demokratikus jogállam. Ezekből az is következik, hogy az Alkotmánybíróságnak nem pusztán az alaptörvény tartalmát, szövegét kell védenie, hanem annak mondanivalóját, jelentését is. Vagyis az Alkotmánybíróságnak magát a demokratikus jogállamiságot is védenie kell(ene). Ennek viszont nem hajlandó eleget tenni.
Egy demokratikus jogállamban az Alkotmánybíróság jog- és hatáskörét semmilyen indokkal sem lehet korlátozni. Ezzel szemben az Alkotmánybíróság sokkal inkább kiáll a hatalom érdekei mellett;
több határozatában azt az irreleváns passzust is megvédte, amellyel az államadósság mértékének legalább a teljes hazai össztermék felére történő szorítása érdekében az Alaptörvény még az AB hatáskörét is korlátozta az általános szabályokhoz képest. Egy ilyen korlátozás azt a benyomást kelti, hogy az államadósság maximalizálása olyan fontos célnak tekinthető, melynek érdekében akár az alkotmányellenes jogalkotás és kormányzás is legitimitást kaphat. Sőt ennek érdekében az Alkotmánybíróságnak az alkotmányosság védelme helyett az alkotmányellenességet kell minden körülmények között óvnia.
Csakhogy alkotmányos értékek érvényre juttatását semmilyen körülmények között nem lehet megtiltani. Ez a korlátozás legalizálja és legitimizálja a törvény előtti egyenlőtlenséget, egyben kizárja az ez ellen való fellépés lehetőségét. Kiiktatja az alkotmányt a pénzügyi-gazdasági tárgykörökben, ezáltal nyíltan következmény nélkül hagyja a megsértését. Viszont így maga az Alaptörvény emeli alkotmányjogi szintre a törvényi kollíziót, a jogszabályok ellentmondásosságát. Az ilyen szabályozásokkal teli alkotmány nem tudja betölteni az Alkotmány szerepét, funkcióját.
A gazdasági és pénzügyi érdekek, legyenek önmagukban bármennyire indokoltak, nem írhatják felül az alkotmányosságot. Ezeket a szempontokat is kizárólag csak az alkotmányosság keretein belül lehet érvényesíteni. Ha viszont kizárják az alkotmányossági normakontroll lehetőségét, akkor ebből az következik, hogy a hatalom korlátozás nélkül hozhat meg e tárgykörben alkotmányellenes szabályokat.
Márpedig azzal a kitétellel, hogy az ország demokratikus jogállam, nem egyeztethető össze sem az Alkotmánybíróság hatáskörének a korlátozása, sem pedig az a konkrét szabály, amely a pénzügyi-gazdasági tárgyú döntések esetében kizárja az alkotmányossági normakontrollnak még a lehetőségét is. Azt, hogy demokratikus jogállam van (papíron), nem elég deklarálni, tartalmi tekintetben is meg kell felelni ennek: az Alaptörvény szintjén és a nemzetközi jog terén is.
Ez a korlátozás ugyanis sérti, sőt felülírja a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény előírásait. Többek között a jogtalan tulajdonelvonás, a diszkriminációmentesség, a tisztességes eljárás, a rendeltetésszerű joggyakorlás, valamint a hatékony jogorvoslati jog érvényesíthetősége tekintetében. Mindezeken felül egy valamirevaló alkotmányba nem lehet beletenni olyan szabályozásokat, amelyek alkotmányjogilag egyszerűen nem odavalók. Egy alkotmánynak egységes, ellentmondásmentes, zárt, összefüggő és koherens rendszert kell alkotnia. De az is közjogi érvénytelenséget okoz, ha belső ellentmondás, elemi koherenciazavar keletkezik az alaptörvényben.
Ezért az Alkotmánybíróságnak joga kell legyen, hogy akár magába az alkotmányba is érdemben belenyúljon, és kiirtsa az oda nem való passzusokat, mert csak így védheti meg a demokratikus jogállamiságot. Különösen akkor, ha a jogalkotó olyan módon tölti fel a jogszabályt oda nem való előírásokkal, hogy azok tartalmi tekintetben az alkotmányos szabályozásokkal nem egyeztethetők össze. Ha ezt nem teszi meg az Alkotmánybíróság, akkor csak nevében alkotmány az, amit ekként alkalmaz, és valójában nem védi, hanem szembemegy vele.
Az alkotmány nem pusztán egy szöveg, és egy szakmai alapon működő Alkotmánybíróság nem is alkalmazhatja pusztán a leírtakat, azt tudnia kell a jogrendszer egészében elhelyezve, megfelelően értelmezni, valamint az ellentmondásokat feloldani. Az Alkotmánybíróság a hatalom kontrolljaként kell, hogy működjön, nem annak kiszolgálójaként. Fel kell végre ismernie, hogy az Alkotmány nem egy vers, amit elég bemagolni, szó szerint.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.