Tiltakozott a román külügyminisztérium a Novák Katalin köztársasági elnök romániai magánlátogatása kapcsán nyilvánosságra hozott „nem megfelelő nyilvános üzenetek” miatt. Megszólalt az ügyben Marcel Ciolacu, a legnagyobb romániai politikai szervezet, a Szociáldemokrata Párt elnöke is, aki revizionistának és feszültségkeltőnek nevezte Novák gesztusait. Mivel pedig Ciolacu minden valószínűség szerint a szomszéd ország következő miniszterelnöke lesz, kár ezeket a tiltakozásokat egy hányaveti „túlzó és indokolatlan, de nem szokatlan” megjegyzéssel elhárítani, ahogy a Sándor-palota tette.
A kibontakozó politikai botrányocska alapja az, hogy Novák részt vett a csíksomlyói búcsún, melyet az „összmagyarság egyik legszentebb ünnepének” nevezett. A hivatalos oldalára feltett videón elhangzik a székely himnusz első versszaka. Alatta pedig ebből egy idézet: „Ne hagyd elveszni, Erdélyt, Istenünk!”
Lehet azzal érvelni, hogy nem érdemes egy giccses nacionalista dalocskából diplomáciai kázust faragni, de többről van itt szó, az alapüzenetet helyesen értelmezték Bukarestben. Nem volt nehéz, elhangzott az már a magyar politikai hatalom képviselőinek szájából többször is.
Novák idén áprilisban Kölcsey-szobrot avatott Nagykárolyban. Szoboravatójában arról beszélt, hogy „liberálisnak mondott” veszélyek leselkednek a magyarságra, akikre Isten a világ „huzatos helyét” bízta, ráadásul még határain belül is „farkasok közt” él. Erről az embernek rögtön a Romulust és Remust szoptató anyafarkas jut eszébe, és eltűnődhet azon, hogy Novák beszédírói egyszerűen műveletlenek, vagy provokatívak is.
A legvilágosabb üzenetet Novák első romániai magánlátogatása idején tette közzé Facebook-oldalán, majd' egy éve: „Köztársasági elnökként kiemelt feladatomnak tartom az összmagyarság képviseletét, így számomra nincs különbség a tekintetben, hogy valaki a határon innen vagy túl él. A magyar az magyar, s pont.”
Hát nem. A Kolozsváron, Ungváron, Besztercebányán vagy Szabadkán élő, magát magyarnak tartó, magyarul (is) beszélő ember egy másik ország lojális állampolgára, szoros kapcsolati hálóban él magyarul nem beszélő honfitársaival, tehát kettős identitású. És ez jól van így, a világ lakosainak zöme többes identitású. Nem csak egy közösségben érzi otthon magát, nem csak egy nyelvet beszél, nem csak egy forrásból meríti az erejét. A gazdagító kötődések hálójában él a legtöbb ember, kivéve persze a magyar glóbusz lakóit.
De csakugyan mind magyarok – és pont – a magyar országhatáron belül élők? A válasz egyértelmű nem, még ha nem is merülünk bele a történelmi múltba. Magyarországon a jelenlegi jogszabályok tizenhárom nyelvi-nemzetiségi kisebbségről tudnak. A hazánkba az évszázadok során több hullámban betelepedett németek létszámát a második világháború utáni kényszerű kitelepítés megfelezte ugyan, de így is legalább százezres a száma azoknak, akik ma is „magyarországi német” (Ungarndeutsche) tudattal élnek. Többségük már nem beszéli ősei archaikus nyelvjárását, sőt talán egyáltalán nem is beszél németül, de őrzi „sváb” identitását.
Létszámukat tekintve a legnagyobb kisebbség a romáké. Ők jórészt magyar anyanyelvűek, csak kisebb csoportjaik beszélik a beás és románi (lovári, celhári) nyelveket. A népszámlálási adatok az ő esetükben a legkevésbé megbízhatók. Létszámukat több százezresre becsülik, de csak töredékük vallja magát a kérdezőbiztos előtt romának. Félnek a megbélyegzéstől, a kirekesztéstől. Nem ok nélkül – a magyarországi média többnyire negatív kontextusban ad hírt róluk, például bűncselekmények kapcsán. Jóval ritkábban akkor, ha egy roma fiatalnak sikerül választott szakmájában valamilyen kimagasló teljesítményt felmutatnia.
A kormányfő és az államfő következetesen „mi, magyarokként” említi az ország lakosságát. A magyarságot minden szomszédjánál különb néppé való felstilizálással, az állampolgárság kiterjesztésével, a „határokon túlívelő nemzetegyesítéssel” saját politikai hatalmukat kívánják kiterjeszteni és megerősíteni. Ennek alátámasztásául a kormánypárti média is etnikailag és nyelvileg homogén Magyarországot vizionál(tat).
A magyarországi nemzetiségeket nem csak a kormánypárti propaganda tüntette el a térképről, parlamenti képviseletük sincs rendben. A strasbourgi székhelyű EJEB 2022-ben született döntésében megállapította, hogy a magyar választási rendszer kisebbségi-nemzetiségi voksolásra vonatkozó passzusai jelen formájukban sértik az Emberi Jogok Európai Egyezményét.
Itt tartunk most. S pont.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
