A tajvani feszültségek fokozódásától a kölcsönös kémkedési vádaskodásáig - Kína és az Egyesült Államok kapcsolata évek óta nem volt ilyen mélyen, és nem mutatja a javulás jeleit. Miközben Európa a két nemzet közötti katonai konfrontáció lehetőségeivel, Oroszország Ukrajna ellen folytatott háborújával és a globális ellátási láncok folyamatos megszakadásával küzd a Covid utáni időszakban, a brüsszeli és az EU-27 vezetőkre egyre nagyobb nyomás nehezedik a blokk külpolitikájának újradefiniálása kapcsán. Az Ukrajna elleni háború első éve megmutatta, hogy az elvi egységet nem könnyű zökkenőmentes politikává változtatni.
A Külkapcsolatok Európai Tanácsa (ECFR) által 11 uniós tagállamban végzett új, nagyszabású közvélemény-kutatás megerősítette, hogy az ukrajnai háború mélyen befolyásolja a polgárok globális rendről alkotott véleményét és azt, hogy szerintük mi vár rájuk. A felmérés azt mutatja, hogy az egységes külpolitika kialakítására tett kísérleteik során az EU vezetői kulcsfontosságú kihívással néznek szembe: követniük kell a közvéleményt egy olyan időszakban, amikor a kormányok és az intézmények iránti bizalom alacsony, miközben népszerűtlen, de szükséges döntéseket kell hozniuk. Ehhez meg kell érteniük, hogy mi motiválja a közvéleményt, és világosan kell kommunikálniuk a jövőről.
A felmérés rávilágít arra, hogy Európa és Oroszország kapcsolata valódi fordulóponton van túl, mind az európai vezetők, mind a közvélemény esetében. Az Oroszországot Európa „riválisának” vagy „ellenfelének” tekintő válaszadók aránya két év alatt közel egyharmadról majdnem kétharmadra nőtt – ez annak a jele, hogy az EU vezetői és választóik összhangban vannak. Az európai vezetők egyértelmű felhatalmazást kaptak egy olyan politikára, amely nem Oroszországgal karöltve, hanem vele szemben kívánja megteremteni Európa biztonságát.
A felmérésből azonban az is kiderül, hogy az EU és Oroszország jövőbeli kapcsolatát illetően mélyrehatóak a nézetkülönbségek. Míg Olaf Scholz német kancellár jelezte, hogy nyitott lenne az Oroszországgal való gazdasági kapcsolatok újjáélesztésére, ha az ország véget vet agressziójának, addig Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök nem lenne hajlandó normalizálni a kapcsolatokat egy bűnöző rezsimmel. Ezek az ellentétes álláspontok pedig a választók véleményében is tükröződnek: az ECFR adatai szerint a lengyel válaszadók 39 százaléka minden kapcsolatot meg akar szüntetni Oroszországgal a háború után, míg a németek negyede (26 százalék) hajlandó lenne a teljes gazdasági együttműködés újraindítására.
Ez közép és hosszú távon potenciális problémát jelent az EU vezetői számára, és arra utal, hogy ha egységes külpolitikát akarnak kialakítani és fenntartani, akkor a konszenzust teremtő témákat kell kihasználniuk.
Az Egyesült Államokkal való szoros kapcsolatok ápolása, ugyanakkor az európai önellátás növelését célzó intézkedések meghozatala valószínűleg támogatást élvezne, mivel az európai polgárok háromnegyede úgy véli, hogy Európának saját védelmi képességekre van szüksége. Bár széles körben támogatják a transzatlanti kapcsolatokat, és az európaiak mintegy 30 százaléka „szövetségesnek,” 40 százaléka pedig „szükséges partnernek” tekinti az Egyesült Államokat, a Biden-kormány Ukrajnában tanúsított erőteljes szerepvállalását nem tekintik arra mutató jelnek, hogy az USA mindig meg fogja védeni Európát.
Az európai polgárok olyan külpolitikát szeretnének, amely kevésbé függ más szereplőktől és azok döntéseitől. Ez abban is megmutatkozik, hogy Európa USA-hoz való vélt közelsége nem jelenti azt, hogy hajlandó lenne támogatni az Egyesült Államokat Kínával szemben egy Tajvant érintő feltételes konfliktusban. A két szuperhatalom közötti katonai ellenségeskedés kapcsán az ECFR megállapította, hogy az általa megkérdezett európaiaknak csupán egynegyede állna Amerika oldalára, míg 49 százalék (Svédország) és 80 százalék (Ausztria) között van azok száma, akik szerint az EU-nak kerülnie kellene minden közvetlen szerepvállalást, és „semleges”" álláspontot kellene képviselnie.
Szinte minden megkérdezett országban az az uralkodó vélemény, hogy Kína „szükséges partner.” Emmanuel Macron nemrégiben lezajlott pekingi látogatása után tett kijelentése, miszerint Európának nem szabad olyan válságokba keverednie, amelyek „nem a sajátjaink,” visszatetszést keltett az európai szövetségesek körében, de pontosan tükrözi az európai közhangulatot. Ugyanakkor az európaiak kifejezték, hogy szívesen csökkentenék Kína gazdasági befolyását a kontinensen. A megkérdezettek 65 százaléka mondta azt: ellenzi, hogy a kulcsfontosságú európai infrastruktúra, például hidak és kikötők kínai tulajdonba kerüljenek.
A közvélemény elvárásainak kezelése és az előttük álló nehéz stratégiai döntésekhez a támogatás elnyerése valószínűleg nem lesz könnyű feladat az európai vezetők számára – még a viszonylagos konszenzuson alapuló politikák esetében sem. A felmérés egyik aggasztó tanulsága, hogy az európai választók 60 százaléka úgy érzi, a vezetőik nem hallgatják meg őket a külpolitikával kapcsolatban. Az intézményekből és a politikai pártokból való további kiábrándulás megelőzése érdekében vissza kell állítani a választókkal szembeni bizalmat, és konzultációkat kell indítani, hogy a nyilvánosságot minél inkább be lehessen vonni a döntéshozatalba.
Ezt szem előtt tartva az uniós vezetőknek tisztában kell lenniük azzal, hogy az európaiak jövőbeli külpolitikáról alkotott véleménye a jelek szerint rendkívül optimista forgatókönyveken alapul. Trump újraválasztásának esélyét latolgatva a 11 országban a válaszadók több mint 60 százaléka valószínűtlennek vagy nagyon valószínűtlennek tartotta ezt a forgatókönyvet. A válaszadók 53 százaléka gondolja ugyanezt az USA és Kína közötti katonai konfrontációról. Tekintettel arra, hogy az utóbbi időben milyen gyakran történtek olyan pusztító következményekkel járó politikai események, amelyeket nagyon valószínűtlennek tartottak, az európai vezetőknek aktív párbeszédbe kellene elegyedniük a lakossággal, hogy felkészítsék őket a különböző geopolitikai forgatókönyvekre és a nehéz döntésekre, ugyanakkor megértessék velük a tétlenség veszélyeit. Ha megtalálják, hogy hol és hogyan lehet meggyőzni a választókat, máris ráléphetnek a megfelelő útra.
DR. JANA PUGLIERIN
A Külkapcsolatok Európai Tanácsának vezető politikai munkatársa, a berlini iroda vezetője
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.