Hírnevét monumentális vásznak alapozták meg. Teljes erőből dolgozott, egész testét bevetve, mozgással töltve ki a teret. Több mint hat évtizeden át. Ám idős korára ereje megfogyatkozott. „Kilencven év, az nem tréfa” – mondogatta születésnapja közeledtén. Mindez barátja, a New York-i galériás és író, Gát János visszaemlékezéséből tudható, ami Reigl Judit (1923–2020) ma nyíló kiállítása, a Haláltánc kísérőjeként kiadott katalógusban olvasható.
Gát Jánosnak feltűnt, hogy az élete tizedik évtizedébe belépő, az aktív alkotástól visszavonult, ám teljes szellemi frissessége birtokában lévő művész lehangolt, mert nincs dolga. Korábban minden nap várta a munka a műtermében. Állva már nem bírt festeni, és térdelve sem – abból a testhelyzetből nem tudott volna felállni. De nem is akarta megkockáztatni, hogy gyengébb művek kerüljenek ki a kezei közül. Gát János hosszas unszolására végül mégiscsak rajzolni kezdett.
Ám Reigl, aki a művészetében feloldotta az absztrakt és a figurális festészet közötti ellentétet, már nem bízott eléggé a látásában ahhoz, hogy természet után rajzoljon – ezért csukott szemmel rajzolt, emlékezetből. Így született meg 2015 és 2020 között Haláltánc-rajzciklusa, 810 rajz. 2016 végén e rajzok már egyértelműen mutatták, hogy ifjabb Hans Holbein 1526-os fametszeteinek, a Haláltánc-sorozatnak a hagyományait követik. E művek megszületésének egyik eredője egyébként Beethoven Diabelli-variációk című műve – amelyet a bécsi klasszika mestere 52 évesen komponált – Kurtág Márta előadásában. Van egy adott téma, amely mellett azzal rokonítható, de attól jelentősen eltérő gondolatok és formák sokasága is feltűnik az alkotásban.
A meditatív búcsú az élettől jelképeket, emlékeket, élményeket, barátok alakjait is a felszínre hozza.
„A művész úgy rajzolt, mintha naplót vezetne, mintha élettörténetét írná meg számunkra. Haláltánca többéves alkotói folyamat volt, melyben felidézte a félig megkopott vagy elfeledett, csak a lélek legmélyén megbúvó képeket. Ez az utolsó út egyszerre felemelő és végtelenül keserű. De feltétlenül méltó lezárása Reigl Judit különleges életművének, amely itt és most hazaérkezett” – fogalmazott a tárlat sajtóbejárása előtt a Szépművészeti Múzeum főigazgató-helyettese, Vígh Mária. Petrányi Zsolt művészettörténész arra hívta fel a figyelmet: a világ bármelyik múzeumában is ritkaságszámba megy az olyan egyedi összejáték, ami e tárlaton megvalósult: a bemutatott képek mellett ugyanis megjelennek az azokat inspiráló alkotások is: Fra Angelico, Dürer, Leonardo, ifjabb Hans Holbein, Gottfried Libalt, Delacroix, Courbet és Gulácsy egy-egy alkotása. Ilyen inspiráló művet a Szépművészeti Csontváry-tárlata is bemutat, és csak egy emeletet kell megmászni ahhoz, hogy láthassuk Hans Baldung Grien és El Greco megidézett műveit a Szépművészeti állandó kiállításán. Reigl ugyanis fiatalként az első inspirációit a Szépművészetiben szerezte. „A múzeum nem egy zárt archívum, a múlt egyfajta megidézője, hanem egy nyitott rendszer a kortárs művészet számára, ami bizonyítja, hogyan válik a múlt művészete jelen idejűvé” – hangsúlyozta Petrányi Zsolt.
Az, hogy évszázadok művészete miként ér el össze a kortárs művészettel, az a több mint száz művet bemutató tárlaton tökéletesen nyomon követhető. Az első szerelemtől, Fra Angelico Jelenetek a sivatagi remeték életéből című táblaképétől kezdve, amelynek motívumait, esszenciáját 1950-ben, majd 2019-ben is emlékezetből idézte meg Reigl Judit. „Lehet, hogy az első szerelem nem a legszebb, nem a legtökéletesebb, mégis mindent hozzá viszonyítasz” – fogalmazott a sajtóbejáráson Gát János, aki szerint kevés művész alkotását lehet Dürer, Leonardo és Delacroix mellé tenni, ám Reigl pont e kevesek közé tartozik.
A tárlaton egy film idézi meg, Reigl miként alkotta meg Haláltánc-sorozatát, mellette egy háromméteres létrát állítottak ki, amelyet a művész szerény műteremlakásában nap mint nap megmászott. (E létra persze Jákob lajtorjájaként megjelenik a képein.) Gát János megjegyezte: bár élete utolsó éveiben Reigl Judit volt a világ legdrágább élő magyar képzőművésze, az aukciókon nem a művész volt az eladó, nem dúskált javakban, de igazából az anyagi jólét nem is érdekelte. Gát János Reigl egyik Vanitas-képén mint koponya látható, egyik utolsó rajzának a főszereplője is. (Reigl Judit képeinek modelljei gyakran a barátok voltak, vagy épp élete szerelme, Betty Anderson képzőművész.) Azokon a képeken, melyeken Jákob az angyallal viaskodik, az angyal modellje maga Reigl Judit volt.
Infó
Reigl Judit: Haláltánc. Szépművészeti Múzeum, Michelangelo-terem, szeptember 3-ig. A tárlat kurátora Gát János és Petrányi Zsolt.
