Bár nem igazán jellemzője a politikai életnek, de ezúttal senkinek sem kell a megüresedő miniszterelnöki bársonyszék. Hiába írja elő a 2021. decemberében kötött rotációs koalíciós szerződés, hogy május végéig a Nemzeti Liberális Párt (PNL) átadja a miniszterelnöki tisztséget a Szociáldemokrata Pártnak (PSD) és a megállapodás szerinti minisztériumokban is megtörténik a vezetőváltás, a szociáldemokraták egyelőre mindent bevetnek annak érdekében, hogy ne kelljen nyélbe ütniük a cserét.
De a hárompárti – PNL, PSD, RMDSZ - koalíción is komoly repedések jelentek meg, a két nagy párt gyakorlatilag megszabadulna a matematikailag fölösleges magyar érdekvédelmi szervezettől. Főképp a liberálisok tartják túlzottnak az RMDSZ kormányzati súlyát, bejelentették igényüket a Cseke Attila vezette fejlesztési, közigazgatási és közberuházásokokért felelős minisztériumra. Az egyik legfontosabb tárca súlya a közeljövőben tovább nő, hiszen Romániában jövőre négy– helyhatósági, parlamenti, államelnöki és európai parlamenti – választást rendeznek, a fejlesztési tárcától érkező források pedig igen hatékony kampányeszköznek szoktak bizonyulni. Az RMDSZ a kormányból való kilépést is kilátásba helyezte, ha elveszíti ezt a minisztériumot, a PNL több vezető politikusa azonban jelezte – megvannak nélkülük is.
A rotációs megállapodást elsőként a PSD rúgta fel, amely ragaszkodik a szállításügyi minisztériumhoz, amely a rotációval a PNL-nek járt volna. A liberálisoknak ezután támadt kedve először az RMDSZ vezetésű, ugyancsak komoly pénzekkel gazdálkodó környezetvédelmi, erdészeti és vízügyi, majd a fejlesztési minisztériumra. A tárgyalások megszakadtak, nem tudni mikor kezdődnek újra és milyen forgatókönyv alapján.
Legvalószínűbbnek az tűnik, hogy semmisnek tekintik a 2021-es megállapodást és újraosztják a minisztériumokat, amelyek számát 20-ról 18-ra csökkentik. Az RMDSZ alatt komolyan rezeg a léc. A magyar érdekvédelem maradna kormányon, de csakis a számára is elfogadható feltételek mellett, amelyek viszont kedvezőtlenül alakulnak számára a tárgyalások megszakadása előtt..
A szociáldemokraták azonban nem sietnek újraindítani a koalíciós tárgyalásokat. Ódzkodásuk érthető, a pártelnök-miniszterelnök jelölt Marcel Ciolacu hétvégén a hétfőn kezdődött országos tanügyi sztrájkra hivatkozva közölte, hogy a rotációval várni kell, míg meg nem oldódik a román tanügyet lebénító helyzet. A közelgő záróvizsgák és a június 12-én kezdődő érettségi miatt forrnak az indulatok, a gyerekeik jövőjéért aggódó szülők pedig mindannyian szavazópolgárok, akiknek jövőre négyszer kell urnákhoz vonulniuk. Ciolacu és a PSD azt kívánja elkerülni, hogy rájuk égjen ez a helyzet, ameddig a liberálisoknál a kormányfői tisztség, addig Ciuca, Johannis valamint a PNL imidzsére vetül az árnyék. A PNL tehetetlen, a Cotroceni palotából várná az utasítást és a megoldást, ám Klaus Johannis második, egyben utolsó mandátuma jövőre lejár, tíz éves elnöksége alatt különben sem jeleskedett a megoldások terén, de a liberálisok tényleges vezetője maradt mindvégig, valósággal gúzsba kötve a konzervatív pártot. A PNL népszerűsége igencsak megcsappant, a PSD fölényesen vezet, érezhetően nem idegenkedne az előrehozott választástól sem. A tanügyi sztrájk pedig folytatódik, tegnap a kormányfővel tárgyaltak a szakszervezetek, mára újabb nagyszabású tüntetéseket hirdettek meg.
Romániában nem ez az első nagykoalíció, csupán a rotációs kormányzás jelent újdonságot, -már amennyiben megvalósul. Eddig egyetlen nagykoalíció sem töltötte ki mandátumát, a választások közeledtével a rotációs együttműködés is egyre komolyabb teher az egymással megméretkezni kívánó pártok számára. Az egyre jobban teljesítő, felzárkózó ország számára azonban a politikai nyugalom lenne az érdek, az utóbbi másfél éves stabil kormányzás is érezhető pozitívumokkal járt. A rotációs kormányt megelőző Catu-kabinet 2021 októberében bizalmatlansági indítvánnyal bukott meg. Romániában ez volt a rendszerváltás óta 41. bizalmatlansági indítvány, a hatodik, amely sikerrel is járt. A pénteken lemondó Nicolae Ciuca a rendszerváltás utáni 19. román miniszterelnök, elődei közül csupán háromnak sikerült kitöltenie mandátumát.
