Tudni szeretné, mi a közös a kamrában és a könyvespolcban? Megmutatható-e egy ország világnézete, hangulata, szellemisége egy rakás palacsinta és néhány egyszálgitáros dal segítségével? Hogyan kerül a homár a paprikás krumpliba? Minderre választ kaphatunk június 2-4. között a Millenárison, az MBH Bank Gourmet Fesztiválon. Az idei esemény koncepciójában nagyon hasonló lesz a tavalyihoz, gerince a szabadtéri sétáló kóstoló lesz a több mint száz kiállító ételeivel, italaitval – mondta Nemes Richárd főszervező a rendezvény keddi budapesti sajtótájékoztatóján. A középpontban ezúttal az új generáció lesz, de ez nem csak a helyet kérő fiatalokat jelenti, hanem bármit, ami újdonság, legyen szó technológiáról, koncepcióról, trendről. Az éttermi kiállítók harminc százaléka először jelenik meg, és örvendetesen sok közöttük a vidéki is. Rajtuk kívül bisztrókonyhák, street food árusok, cukrászdák is kínálják ételeiket, kísérőként pedig rengeteg izgalmas ital közül választhatunk. Lesznek workshopok is, Wossala Rozina például többféle hummusz elkészítését mutatja be, de hallhatnak a látogatók előadást a mikroorganizmusokról és fermentálásról, megismerkedhetnek a vizikefír gombakultúrával és a japán eredetű koji penészgombával, vagy gluténmente ételek készítésével is. Ezek mellett helyet kap egy komolyabb szakmai program is: a kutatás-fejlesztés és az innováció témakörét járja körül két külföldi séf: José Guerrero, aki a híres Bask Kulináris Központban tanult, valamint a világhírű Alchemist étterem volt kutató-fejlesztő séfje, Diego Prado.
„A szakmai bemutatókon túl olyan előadásokat is hallgathatunk, amelyekben a konyhaművészet közös metszéspontba kerül az irodalommal, a zenével vagy akár a festészettel is” - mondta a főszervező. Béres Anett, a Borkonyha cukrászséfje desszert készítés közben Weiler Péter képzőművésszel beszélget a látvány, a színek és a fenntarthatóság szerepéről a gasztronómiában és a vizuális művészetekben.
Nyáry Krisztián - aki aktív résztvevője lesz a fesztiválnak - is szót kapott, a sajtótájékoztatóra készült írásából megtudhattuk “..., amit klasszikus magyar irodalomnak és klasszikus magyar konyhának gondolunk, az mindkét esetben egy forradalommal felérő igen gyors változás eredménye. (...)
A XIX. század elején még teljesen más volt a magyar konyha és a magyar irodalmi nyelv is, a század közepére meg lényegében megszületett mindaz, amit a magyar identitás máig meghatározó alapjának tekintünk.
A nemzeti romantika nem csak Petőfi verseiben jelentett új hangot, hanem a konyhában is. Ami a költészetben a puszta, a rónaság, a patakparton heverésző juhász, a szabadság és a szerelem nyílt dicsőítése, az a konyhában a gulyás, a paprikás, a fokhagymás füstöltkolbász vagy általában a sertéshús és a tehéntej alapú ételek. (...) A népi vagy annak gondolt konyha városi mutációja ekkor vált általánossá. Petőfi kedvenc ételei mind újdonságok. Húsból a gulyás és a csirkepaprikás volt a kedvence. Feljegyezték róla, hogy néha még reggelire is ezt ette.(...) A legkedvesebb ételét azonban ő maga is előszeretettel emlegette, így írt: Szeretőmet, a franciákat, a túróstésztát és a rónaságot fülem hallatára ne gyalázza senki."
