Immár hivatalos, 2024. június 9-én tartják idehaza az uniós választásokat, ami az alaptörvény 11., tavaly júliusi átfarigcsálása után egyúttal azt is jelenti, azon a második júniusi vasárnapon rendezik az önkormányzati voksolást is. Vagyis június 10-én megannyi honi település élére új polgármester, a képviselő-testületekbe új tagok kerülnek. Illetve mégsem. Azaz, hogy elvileg igen, de valójában nem.
A fenti, jogilag nonszensz helyzetet természetesen a parlamenti kétharmados kormánypárti többség, a 135 bátor ember idézte elő, akik az elmúlt 13 évben megszokott módon, gondolkodás nélkül, üres tekintettel nyomtak gombot a 11. alaptörvény-módosításra, többek között négy hónappal korábbra hozva az elvileg 2024 októberében esedékes helyhatósági választásokat.
Komoly dicséret illeti Kocsis Máté Fidesz-frakcióvezetőt, hogy röhögés nélkül tudta a kamerákba mondani, így közel 10 milliárddal kevesebbe kerülnek majd a választások, miközben párt-, bocsánat kormánypropagandára ennek sokszorosát költi a kabinet. Persze ahogy az állami kampányoknak, úgy az előrehozott időpontnak is a Fidesz-KDNP a nagy nyertese, hiszen lehetetlen helyzetbe hozta az ellenzéki pártokat, melyeknek így két teljesen különböző, az EP-választáson saját identitásukat előterébe állító, a helyhatóságin az összefogást hangsúlyozandó kampányt kellene folytatniuk. Az ellenzék ráadásul a tavalyi méretes választási zakót sem tudta kiheverni, legalábbis féltérdről indul harcba, vagyis várhatóan országos szinten tarolni fog a Fidesz-KDNP, melynek Budapesten kívül csak néhány nagyobb városban lehet félnivalója. Persze a kormánypártok még a tutinál is biztosabb pozíciókból próbálnak startolni, s ennek érdekében már korábban is sikerült hajmeresztő, jogi szempontból legalábbis véleményes módon átírniuk a szabályokat. Ezúttal például sikerül elérniük, hogy a jövő nyár elején megválasztott potentátok október közepéig ne kerülhessenek pozícióba, ugyanis akárhogyan végződik a voksolás, a korábbi polgármesterek és grémiumok mandátuma öt évre, azaz jövő ősz közepéig szól. A legideálisabb esetben a leváltottak az új vezetőséggel együttműködve dolgoznak a település boldogulásáért, de az is előfordulhat, hogy magasról tesznek mindenre, s a lovak közé dobják a gyeplőt. Vagy kihasználva az utolsó pillanatokat, saját szájíz szerinti szerződések tömkelegével hosszú évekre kész tények elé állítják utódaikat. Ahogyan 2002-es váratlan választási veresége után az Orbán-kormány is tett, kihasználva a hatalom tényleges átadásáig tartó néhány hetet, irdatlan költekezési, kinevezési és szerződéskötési attakba kezdett, s mire a kasszakulcs a Medgyessy-kormány kezébe került, az államháztartás hiánya elérte az éves előirányzat 81 százalékát.
Hasonló mentalitással egy bukott vezetés a rendelkezésére álló négy hónap alatt akár a piros 19-re is felteheti a település pénzét ruletten, politikailag kikezdhetetlenek lesznek. Az egyetlen visszatartó erő, hogy az állami szintű lopással és korrupcióval szemben oly toleráns szavazók a helyi ügyekben sokkal finnyásabbak, s hajlamosak egészen piszlicsáré okok miatt is előkeresni a téesz bezárása óta rozsdásodó kaszát, kapát, vasvillát. És az ilyen reakció helyben még erősen jellemformáló…