Görögország túl van a 2007-es pénzügyi válságot követő mély gazdasági válság legbrutálisabb következményein. A trauma legsúlyosabb időszaka alatt, 2008-2016 között, a GDP 28 százalékot esett, 275 ezer vállalat ment csődbe, 2013-ban a 25 év alattiak közel kétharmadának nem volt munkája, sokan elveszett generációról beszéltek.
A mostani lesz az első voksolás bő egy évtized után, amikor az ország már nem áll a nemzetközi hitelezők közvetlen megfigyelése alatt. Ám a belpolitikai helyzet nem lett egyszerűbb, sőt, sok tekintetben bonyolódott is, például az új választási rendszer miatt. Az ország polgárai először szavaznak majd a politikai pártokra arányos képviselet alapján, a győztes párt nem kap plusz mandátumokat, így koalíciókötésre kényszerül. Várhatóan a hatalmon lévő jobbközép Új Demokrácia (ND) végez az élen, ám Kiriakosz Micotakisz miniszterelnök aligha tud majd kormányzó többséget felmutatni, így majdnem biztos, hogy a görögöknek júliusban újra az urnákhoz kell járulniuk. Egy másik újdonság, hogy a külföldön élő görögök szavazhatnak a lakóhelyük szerinti országban.
Az új parlament meglehetősen színes lesz, akár nyolc párt is bejuthat, s minél több párt szerez mandátumot, annál nehezebb lesz kormányzó többségre szert tenni. Nehezen elképzelhető egy új koalíció azért is, mert ez egyszerűen nincs benne az amúgy is polarizált görög társadalom DNS-ében. A nagykoalíció pedig egyenesen kizárt az ND és Alekszisz Ciprasz volt kormányfő baloldali pártja, a Sziriza között. Ez már csak a Ciprasz és Micotakisz közötti személyes ellentétek miatt is elképzelhetetlen. A volt miniszterelnök azt reméli, hogy az egykor szebb napokat látott Pánhellén Szocialista Mozgalommal (PASZOK) képes lesz kormányt alakítani, de ám a szocialisták nem állnak túl fényesen a közvélemény-kutatások szerint.
Hogy a helyzet még összetettebb legyen, az Új Demokrácia is a szocialistákat szeretné megnyerni partnerként, és Nikosz Andrulakisznak, a PASZOK új vezetőjének politikája sem áll annyira távol ettől az elképzeléstől. Csakhogy a kettejük viszonya igencsak megromlott, amikor 2022-ben kiderült, hogy újságírók, üzletemberek és politikusok telefonjait is lehallgatta a titkosszolgálat, köztük Andrulakiszét. Bár Micotakisz tagadta, hogy tudott volna erről, védekezése nem tűnik meggyőzőnek, mert a görög hírszerzés irányításának felelősségét a 2019-es választások után a miniszterelnöki hivatalra ruházták át.
Amennyiben a három legerősebb párt a mostani választások után két héten belül nem tesz érdemi erőfeszítéseket a koalíciós kormány megalakítására, a parlamentet feloszlatják, és új választásokat írnak ki.
A hat héten belül megtartandó második voksolásnak azonban lenne egy jellegzetesen görög megoldása: ismét a régi metódus, a többségi szavazási rendszer szerint zajlana, a győztesnek járó pluszmandátumokkal, tehát nagyobb esély nyílna az új kormány életre hívására. Így ez a forgatókönyv a legvalószínűbb.
Micotakisznak most tehát nem kell sietne a kormányalakítással, abból indul ki, hogy másodszor majd úgyis kellő többséget szerez a parlamentben. Ciprasz számára viszont a mostani voksolás jelenti az egyedüli esélyt arra, hogy négy év után visszaülhessen a kormányfői bársonyszékbe. Sok görög választó bosszankodik amiatt, hogy sokan már most a júliusi voksolásról beszélnek, miközben a vasárnapit még meg sem tartották.
Tartalmilag a választási kampányt két téma uralja: a gazdasági helyzet és a politikai felelősség a közép-görögországi Tempi közelében február végén történt súlyos vonatbalesetért, mindkettő esetében a társadalomra oly jellemző polarizáció érvényesül. A kormány azt hangsúlyozza, hogy Görögország visszanyerte gazdasági stabilitását, amit a csökkenő munkanélküliség és a nemzetközi befektetők visszatérése bizonyít. Az ellenzéki pártok ezzel szemben a vasúti szerencsétlenségre hivatkozva hangsúlyozzák, hogy a sikertörténet csak a kormány narratívájában létezik.
Az eset után csökkent az Új Demokrácia népszerűsége, s nőtt az emberek frusztrációja a hatóságok alkalmatlansága miatt: a tragédia, amelyben 57 ember, többségében diák vesztette életét, rávilágított arra, hogy a mindenkori hatalom elhanyagolta a vasúti infrastruktúra fejlesztését, elmaradtak a vasútbiztonsági beruházások, és szabálytalanul használták fel az erre szánt pénzeket. Az a tény, hogy a kormány kezdetben egy állomásfőnök emberi hibájára próbálta fogni a tragédiát, csak felszította a lakosság haragját. A katasztrófát hetekig tartó tömegtüntetések követték országszerte. A nagy kérdés, mennyire tükröződik majd a választási eredményen az embereknek a kormánnyal szembeni elégedetlensége.
Tömegek vonultak utcára Görögországban, hogy így követeljék ki az elmaradt vasúti fejlesztéseketAz Európai Unió szempontjából az egyik legfontosabb kérdés a görög-török viszony alakulása. Nagy változás nem várható e téren, már csak azért sem, mert Recep Tayyip Erdogan várhatóan hivatalban marad Törökországban.
