- A kalapácsos munkáson túl

Érthető, ha a mai Magyarországon a plakát szóra a plakátkampányok cunamija után nem a legpozitívabb gondolatok jutnak eszünkbe, de ahogy a kiállítás szinopszisában áll: „a jó plakát nemcsak üzenet, hanem művészi formanyelv is. Közérthető és maradandó hatású. Biró Mihály plakátjai ilyenek!” Ezzel valóban nehéz lenne vitatkozni, a politikai plakátokkal szemben érzett negatív hozzáállásunkat érdemes félretenni, egyrészt a tárlat az életmű nem csupán erre a szakaszára koncentrál, másrészt az alkotó egyedülálló módon emelte az utcai kampányt művészi színvonalra.

Biró Mihály (1886-1948) neve kapcsán túlnyomórészt a munkásmozgalomhoz köthető alkotásokat szokás emlegetni, nem ok nélkül, hiszen a Tanácsköztársaság időszaka hozta el számára az elismertség csúcsát. Pedig szinte politikai jellegű plakátból készített a legkevesebbet. Míg a proletárérzelmű munkái dinamikusak és erőt (olykor agressziót) sugároznak, addig a bohém természetű művész kereskedelmi célt szolgáló alkotásai tele vannak élettel és humorral. Hiszen Biró Mihály ugyanazt az életmódot élte, mint más művészek az irodalom vagy a színház világából. A plakátművész nagyon szerette a filmeket, a nyugatos szerzők egy körével járt rendszeresen a fővárosi mozikba, egy sor moziplakátot is tervezett itthon és külföldön is, mindemellett meggyőződéses szociáldemokrata volt, aki szívén viselte a munkások sorsát. Biró Mihály jelleméhez egy nagy adag hazaszeretet is társult, az I. világháború idején önként vonult be a seregbe, szolgálataiért vitézségi címet is kapott. Proletárművész? Bohém? – teszi föl a kérdést a kiállítás, a válasz nem túl egyenes: ez is, az is, de biztosan művész.

Biró Mihály tanulmányait kisplasztika szakon kezdte el az Iparművészeti Iskolán, az anyaggal való bánásmód meglátszik későbbi munkáinak kivitelezésén is, az emberi alakok sokszor egészen szoborjellegűek, kimunkáltak. Mondhatni köztudomású tény volt ez, Révész Béla a Népszava egyik 1928-as decemberi számában azt írta az emigrációban élő művészről „a festő és szobrász alkotja Biró Mihály plakátjait; a festői közvetlensége érzi a színeket, hogy lobogjanak a jelenetei, a szobrászi indulata pedig vehemensen kiteremti az alakjait.” Nem elhanyagolható tényező, hogy ismereteit hosszú tanulmányút során gazdagítja, Nyugat-Európában tanulhat. Franciaország, Belgium után Angilába megy, ahol az Arts & Crafts kézműves mestereinek munkamódszereivel ismerkedik meg. Angliában, Charles Robert Ashbee tervező műhelyében látható szecessziós iparművészeti alkotások hatnak stílusára, valamint a mozgalomra jellemző szocialista tanok. Hazájába már egy brit plakettpályázat díjával érkezik vissza.

Magyarországon rövid idő alatt az egyik legkeresettebb képzőművésszé válik, a Szociáldemokrata Párt szinte állandóan foglalkoztatja, egyedülálló stílusa teszi ismertté, kereskedelmi-, kulturális- és újságplakátokat is tervez. A grafika szinte minden műfajában alkot, baráti köre és stílusa egyaránt nagyvilági, jó kapcsolatot ápolt például Karinthy Frigyessel. A társadalmi problémák, majd később a háború azonban egy teljesen másik oldalát ismertetik meg a közönséggel: Biró Mihály lesz a művészi politikai plakát megteremtője.

Az akt, a monumentális, erős testek dominálnak Biró máig legismertebb munkáiban, halál-csontvázai alkoholellenes plakátjait díszítik. A Tanácsköztársaság idején fontos szerepet vállalt, a 133 nap leteltével pedig emigrációba kényszerült. Bécsben él, ahol sikere szinte töretlen, az art deco és a modernizmus hat rá, az osztrák szociáldemokraták szintúgy foglalkoztatják, újságoknak készít grafikákat, érdekes váltás figyelhető meg kereskedelmi plakátjain: az emberi test helyett a betűk, a márkajelzések válnak monumentálissá, a kiállításon megtekinthető szivarkapapír-reklámja is ilyen. Filmmániája Berlinbe való költözésével „érhet révbe”, itt főként horrorfilmekhez tervez plakátot.

A náci párt megerősödésével a művész élete egyenlővé válik az állandó meneküléssel, zsidó származása miatt nem érezhette magát biztonságban sem Berlinben, sem Bécsben, sem Pozsonyban, végül Párizsba menekül, ahol súlyos betegsége miatt egy szanatóriumban feküdt, a deportálást így kerülte el. 1947-ben végre hazatérhetett Magyarországra, ám a következő évben elhunyt.

A kiállítás egy élettel teli, kreatív, szenvedélyes és ezerarcú alkotót ismertet meg a közönséggel. A tárlat aktualitását az adja, hogy a múzeum idén jelentet meg Biró Mihály művészetéről szóló monográfiát. A könyv szerzője Katona Anikó művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria muzeológusa, aki lapunk múltidéző podcastjában, a Hol Élünk–150-ben is beszélt Biró Mihály munkásságáról, emigrációs éveiről.