Egy piacosított médiavilágban természetesen nem döntheti el egy kisebbség, bármilyen műveltnek képzelje is magát, hogy milyen hangütésű, mélységű írások jelenjenek meg az újságokban, milyen kulturális és háttérműsorokra lenne szükség a televíziókban. Ugyanúgy, ahogy a demokráciának nevezett, piacosított közéletbe, a politikai erőtér alakulásába sem lehet igazán érdemi beleszólása. A néző- és szavazatszám-vadászat a többség igényeire épül. Amely általában kevéssé tájékozott, a munkamegosztás és a szelektív oktatási rendszer kifelé szorítja a művelődésből. Felmerülhet persze, hogy a médiának feladata lenne javítani az arányokon, és növelni a reflektív szemléletű, a társadalmi-politikai történéseket mélyebb összefüggésekben látni/átgondolni képes polgárok számát. Csak hát addig bizonyára csődbe menne egy vállalkozás. Vagy legalábbis annyira elrettentően hat rá a nézőszám, a megosztások, kattintások csökkenése, hogy inkább feladja igényesebb elképzeléseit. Pedig a többség visszajelzéseire, alacsony érdeklődésére másképp is lehetne reagálni. Hiszen talán a minőséggel van a baj. Vagy jó az irány, de nem sikerült megtalálni a szélesebb rétegeket is megszólító hangnemet.
Ez komoly dilemma, most éppen az ATV hozott műsorszerkezeti döntéseket ezzel kapcsolatban. Első pillantásra úgy tűnik, a könnyebb utat választotta, de néhány változtatás arra utal, az erősebb kapcsolatot keresi a közönséggel, és alapelvei, szellemi-politikai irányultsága megőrzésével próbálja növelni nézőtáborát. Hogy is néztek ki eddig a hétköznapok a hírháttér műsorokkal? A szerkezet a belemélyedés és könnyedebb lezárás ívét követte. A nap híre laza locsogással exponálta az aktuális témákat, majd jött az Egyenes beszéd a keményebb faggatózásával. Ezt követte a Mai téma, amely szakértőkkel (és sajnos egyre több politikussal) igyekezett mélyebb elemzést adni a legfontosabb kérdéskörökről, végül, hétfőn a Csatt, pénteken pedig az Öt kiengedte a gőzt.
Májustól a legfontosabb változás a Mai téma megszűnése. Ezzel a csatorna lemondott legigényesebb háttérműsoráról.
Lehet, hogy volt a formában csöpp nehézkesség, de a jól felkészült műsorvezetőknek, főleg Bodacz Balázsnak köszönhetően sok információt kapott a néző, bepillanthatott a közéleti-politikai kulisszák mögé. (A politikusok erős jelenléte azért kifogásolható, mert szerepükből következően nem mélyülhetnek el a tárgyszerű elemzésben, amint lehet, előtörnek belőlük a politikai üzenetek.) Ha nem volt megfelelő a nézettség, úgy érzem, érdemesebb lett volna inkább azon gondolkozni, hogyan csiszolható fogyaszthatóbbá a szerkezet. Ehelyett A nap híre került ebbe a műsorsávba. Nos, engem az Egyenes beszéd után már kevéssé érdekel ez a lefety, és nem vagyok biztos benne, hogy az elképzelt többséget a képernyő előtt tartja. Ehhez változtatnia kellene ötórai teás tónusán.
Az Öt új műsorvezetőt kapott, Dévényi Istvánt. Kétségtelen, hogy Lampé Ágnes televíziós személyiségében volt némi mesterkéltség, így túlélhető, hogy lekerült a képernyőről, de ez a műsor illett hozzá.
Félő, hogy az Öt elveszti azt a pimasz, mégis gondolatébresztő felszabadultságot, amely korábban egyediséget varázsolt belé.
Ugyanakkor a Csatt pozitív irányba mozdult. Egri Viktor megtalálta azt a hangütést, amely a békés pengézés medrében tartja az ellentétes oldalakat képviselő részvevőket. Korrekt ötlet volt két külön adást csinálni, egyet egy szakértői párbajjal, egy másikat pedig celeb véleménymondókkal. Olyanokat ugyan nem hívnék a műsorba, akik a legalpáribb módon gyaláznak ellenzéki politikusokat, kormánykritikus embereket, de a nézettséget ezek szerint az ellenszenv gerjesztése jobban növeli, mint a a tolerancia és a kulturáltság preferálása.
Komolyabb tartalmi újítást az jelent, hogy a csatorna tévésítette a Spirit FM rádió két műsorát. Mindkettőt Vogyerák Anikó vezeti, és csütörtök esténként jelentkeznek, váltott műszakban. Újabb beszélgetések, de állandó szereplőkkel. Az Ostromban Tarjányi Péter elemzi, értékeli az orosz-ukrán háború eseményeit. Érdekes, tanulságos dolgokat mond, de persze reméljük, ez a produkció nem lesz hosszú életű.
A Bennfentesek Vona Gábornak és Schiffer Andrásnak ad újabb felületet a véleménymondásra. Merész elképzelés, hogy ők sok embert ültetnek le majd kéthetente. De ki tudja?
Ki tudja, mi az a kombináció, amelyben ugyanazok az arcok, önmagukat ismételve valami mást tudnak üzenni? Engem az első tévés adás felháborított. Értem Schiffer jogi dogmatizmusát, ami nagyon termékeny lehet egy működő demokráciában, de minek jogi keretben védelmezni egy hatalmával visszaélő, törvénytelenségszagú rendszert? Magyarázni a kordonbontó diákoknak és szüleiknek, tiltakozó, megalázott, semmibe vett tanároknak, hogy helytelenül viselkednek, és a csúnya, neoliberális ellenzék manipulálja őket. Az adás megértő, végletekig tárgyilagos kormánykritikája, és az ellenzékkel szembeni közéleti indulatossága disszonánsan hatott az ATV-n, nem illett eddigi irányvonalába. Nem feltétlenül a saját nézői táborára kacsintott vele.
