Japán kapuinak kényszerű megnyitása 1854-ben, Meidzsi japán császár reformjai, a japán művészeti alkotások megjelenése a világkiállításokon: mindezek kellettek ahhoz, hogy a felkelő nap országának művészete és kultúrája a nyugati világban előbukkanjon az ismeretlenből. A XIX. század második felében a japán műtárgyak tömege áramlott Európába és Amerikába, divatba jött, befolyást gyakorolt a nyugati kultúrára – a japonizmus az impresszionistáktól kezdve a kubistákig kifejtette újító hatását. De nem csak a képzőművészetre hatott, hanem a zenére, az irodalomra, a színházra és az építészetre is.
Infó
Hold a felhők felett. Gróf Vay Péter püspök élete és műgyűjtése. Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum. Kurátor: Fajcsák Györgyi. A kiállítás 2024. február 18-ig látogatható, szerdától vasárnapig, 10 és 18 óra között.
„A Nyugat a maga részéről ma sokat tanulhat Japántól” – vélte gróf Vay Péter (1863–1948) is, akinek az idén százéves Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum köszönheti gyűjteményének egy jelentős részét. Vay 1907-ben tett – második – Japánban megtett útján mintegy 2400 darabos japán művészeti gyűjteményt vásárolt a Szépművészeti Múzeum részére. E célra az akkori kultuszminiszter, gróf Apponyi Albert húszezer koronát bocsátott a rendelkezésére, de mint a katalógusból kiderül, a saját pénzéből is vásárolt műtárgyakat. Ráadásul fáradozásaiért fizetséget nem fogadott el, és ha csak tehette, a legolcsóbban, harmadosztályon utazott. A gyűjteményt szakértők segítségével állította össze, de ő maga is elmélyedt a japán művészetben. Tanulmányozta azt a nyugati múzeumokban, többek között Bostonban, és a szakirodalmat is ismerte – 1908-ban megjelent könyve, a Kelet művészete és műízlése az első átfogó művészettörténeti könyv Kelet-Ázsia művészetéről.
Hokuszai, Hirosige, Tojokuni, Kunijosi – Vay Péter többek között nagynevű japán mesterek alkotásait, utánnyomott, sokszorosított fametszeteit vásárolta meg, festményeket, tekercseket, kisplasztikákat, buddhista kegytárgyakat – a Hopp Ferenc múzeum új tárlata, a Hold a felhők felett kortárs reflexiókkal kiegészülve ezekből válogatott úgy, hogy egy teljes képet villantson fel Japán képzőművészetéről. Valamint a gyűjtő regénybe, filmbe illő életéről.
A világlátott gróf Vay Péter huszonnyolc éves volt, amikor eldöntötte, hogy egyházi pályára lép. Még nem szentelték fel pappá, amikor a „munkások pápájaként” és „szociális pápaként” emlegetett XIII. Leó diplomáciai feladatokkal bízta meg. Titkos kamarásként, majd apostoli protonotáriusként gyakorlatilag az öt földrészt bejárta – 1918-ig teljesített missziós szolgálatot. Fogadta többek között Viktória királynő, II. Miklós cár, a pekingi Nyári Palotában Ce-hszi anyacsászárné, Tokióban Meidzsi japán császár, Indiában George Curzon alkirály, Theodore Roosevelt amerikai elnök többször is. Mindemellett 1900-től 1913-ig tizenkétszer teljesített lelkipásztori szolgálatot a magyar migránsok között Fiume és New York között az óceánjárókon, Kanadában ő volt az első, aki felkereste a magyar kivándoroltakat. Gyóni kúriája 1916-ban nyílt meg a hadi árvák előtt.
– A japán császárt és császárnét az érdekelte igazán, hogy milyen módon lehet a karitatív tevékenységeket szervezett keretek között kiépíteni és ütőképessé tenni. Az olyan a nemzetek felett működő, szociális mozgalmak, szervezetek tevékenységére, mint például a Vöröskereszt, nagy rálátása volt Vay Péternek, ezért szívesen hallgatták meg – mondta el lapunknak Fajcsák Györgyi, a Hopp Ferenc múzeum igazgatója. – Kínában akkor mintegy húsz katolikus szerzetesrend működött, csak ők tartottak fenn árvaházakat. A kínaiakat is az érdekelte, hogyan kell az árvákat, a szegénysorból származókat gondozni iskoláztatni. Hasonló kérdések foglalkoztatták az amerikai elnököt is, hiszen a migráció óriási hulláma érte el az Egyesült Államokat, rengeteg magyar kivándorlóval. Az, hogy pontosan mire vonatkozott Vay Péter pápai megbízatása, milyen egyéni ambíciók fűtötték, arra a teljes választ feltehetően egy vatikáni forrásfeltárás tud választ adni. Mi most a kiállításra a Magyarországon elérhető forrásokat próbáltuk feltárni.
Nővér férfiruhában
Gróf Vay Péter nővérét, Vay Saroltát apja, a szabadságharc hőse, Vay László fiúként nevelte, ami olyan eredményesnek bizonyult, hogy Sarolta férfiként – transzszexuálisként – élt, és gróf Vay Sándor néven vált ismert újságíróvá, költővé. 1918-ban bekövetkezett halála után öccse, a püspök gróf Vay Péter mindent megtett azért, hogy Sarolta/Sándor emlékezete fennmaradjon. A nővérről Rakovszky Zsuzsa 2011-ben jelentetett meg regényt VS címmel.