Reményi József Tamás: Baráti disztichon
Ritka a látvány: játék minden mórika nélkül,
vérre menő sorok, ám bennük semmi dagály.
Khtónikosz: Egész délután
Jöttem látni, barátom, téged – ki tudja, meddig ver még szivünk,
s nőink arcát látjuk amúgy is, mindennap, tán éppen elégszer.
Labdázzunk hát könnyü tagokkal, közben szóljunk csip-csup ügyekről.
Vessük a lábunkat meg a földön, fejünk fürdessük a fényben,
pincelépcsőn amíg behűl a bor, s arannyal futja be végül,
öblös pohárba töltve, a szellem dolgait. Nincs más, csak ülünk már
az árnyas kőteraszon, s lehullnak az évek rólunk: gyermekké
teremt újra, ha felnevetünk, és a lelkek összehajolnak.
Alloszantrosz: Egész nap
Így szólított a piacon meg a szomszéd:
– Mi történt tegnap? – A tegnap? Semmi…
– Hát én meg egész nap… – locsogott,
amig én eltűnődtem azon, noha
úgyszólván semmi se történt,
a tegnapi mégis egész nap volt.
