A főhős, Alexa karaktere mennyiben épült a saját riporteri munkája élményeire?
Majdnem teljesen. Pusztán prózai oka van: hitelesebben tudok arról írni, amit ismerek. Persze emellett feldolgozás is volt a média világával való foglalkozás: a kézirat felénél tartottam ugyanis, amikor felmondtam. Tizenkilenc évet lezárni nem volt könnyű folyamat.
Azt szokták mondani, hogy a bűnügyi regény kvázi ugródeszka. Gondolt erre, amikor a krimit választotta első regénye műfajának, vagy nem volt benne tudatosság?
Sokszor hallottam az íráskurzusokon és befutott íróktól, hogy nagyon nehéz elindulni a pályán, nehéz bekerülni kiadókhoz. Ezért tudtam, hogy minden lehetőséget meg fogok becsülni. Amikor megjelent a Prae Kiadó krimipályázata, a szépírókurzusok mellett már túl voltam két krimiworkshopon is, és az ott tapasztaltak azt mutatták, nem vagyok reménytelen ebben a műfajban. Gyakorlatnak szántam a pályázatot, hiszen teljesen kezdő voltam, a második fordulóban én maradtam az egyetlen amatőr. A krimi nagyon jó műfaj, sok mindent elbír. Társadalomkritikát, történelmet, romantikát is, és nem szabad elfelejteni, hogy sok olvasót elér. A mondanivalóm megvolt, és adódott egy lehetőség, hogy egy részét elmondjam.
Krimirajongó?
Ez az a műfaj, ami igazán ki tud kapcsolni a mindennapokból. Tizenkilenc évig dolgoztam rádiós-tévés közegben, annyira magas rezgésszámon kellett működni, a nap végén képtelen lettem volna hosszú tájleírásokat olvasni. Egy dinamikusan építkező krimi, pörgősebb dialógusokkal és cselekménnyel, tökéletes átmenet volt a lenyugvás felé. Ugyanúgy szeretem Agatha Christie-t a mai napig, mint Hakan Nessert és Rita Falkot.
A műfajon belül az utóbbi pár évtizedben erősödött fel a helyszínt, a lokális jellegzetességeket hangsúlyozó heimat- vagy regionális krimi fogalma. Ilyet akart írni, egy ütős borsodi regényt? Vagy zsolcai lányként kézenfekvő volt, hogy olyan közegbe vigye a cselekményt, amit nagyon ismer?
Nem azért választottam Miskolcot és Borsodot, mert ismerem – persze, ez adott egyfajta olajozottságot. Sokkal inkább azért, mert szerintem ez az a hely az országban, ahol egy regionális krimi igazán jól tud működni. Éltem többször az osztrák–német határ közelében, ott tanultam németül, és a nyelvtanulás része volt, hogy helyi regényeket olvastam. A lokális jellegzetességek mindig nagyon vonzottak, van például tiroli–hoch deutsch szótáram is, gyűjtöm a különböző dialektusokban feliratozott tárgyakat. Lenyűgözött a tiroli és bajor falvakban, nagyvárosokban az erős lokálpatriotizmus. Épp ezért rögtön beleszerettem a heimat-krimik világába. Pont azt szeretem a regionális krimiben, amitől több, mint egy adott városban játszódó bűnügyi történet: kapsz egy képet a régióról. Arról, milyenek az ott élők, és miért olyanok. Megismered a mentalitásukat, a nyelvüket, a jellemző szófordulataikat, a kultikus helyeket. Van a regényben egy kis történelem is, és természetesen a varázslatos látnivalók, amelyek létezéséről kevesen tudnak az országban.
több, mint egy adott városban játszódó bűnügyi történet: kapsz egy képet a régióról. Arról, milyenek az ott élők, és miért olyanok. Megismered a mentalitásukat, a nyelvüket, a jellemző szófordulataikat, a kultikus helyeket.
Közel 20 éve Budapesten él. Nem kellett újra felfedeznie a várost, a megyét?
Elköltöztem, de a családom, barátaim egy része ott él, én is gyakran járok haza. 180 kilométer nem távolság, tudom az aktuális körülményeket. Néhány helyszín más lett, szebb és jobb, új bárok, éttermek, parkok épültek, lett egy nagyon trendi része Miskolcnak, ezt imádtam felfedezni. De sokat dolgoztam a múltból is, mert a regény nem csak a miskolciaknak szól, azoknak is, akik egykor ott éltek, jártak, és azoknak is, akik ezután mennek majd.
A borsodi szleng, amit a regényben is használ, ugyanolyan most is, mint 20 éve? Mondják még, hogy „tirhulj már!”?
A szleng mindig változik, de egy része ugyanaz marad. A tirhuljt (takarodj!, menj már innen!) használjuk, csővel, csősztökkel köszön el tőlem minden miskolci ismerősöm, makukát eszünk, és süsüt hordunk. A regényben előforduló borsodi szavak a mai, élő nyelv részét képezik. Bár nem szabad elfelejteni, hogy Borsod nem egyenlő Miskolccal. Amikor megjelentek az első posztjaim, volt, aki a csőttök köszönésre úgy reagált, hogy elrontottam, mert az csősztök. Az illető miskolci, ahol inkább a csősztöket használják. De Borsod bizonyos részein a csőttökkel és a csőtökkel is köszönnek.
A regényben szereplő miskolci nyomozó ki van borulva tőle, hogy a Budapestre szakadt riporterlány névelőt használ a személynevek előtt. Borsodból nézve „a Lillát” mondani pesti dolog?
A névelő használata a nevek előtt nagyon idegen volt. Akkor azt gondoltam, csak a fővárosban beszélnek így. De a férjem győri, és ott is hallottam. Mikor Pestre költöztem, feltűnt, hogy ha valaki elkér valamit, azt mondja, „add oda” az „add ide” helyett, ezt nem értettem. A postát pedig sokan hosszú óval ejtették. És persze a jöttök. A jösztök olyan természetesen jön belőlem, nagyon nem akartam váltani, de sokan bántottak érte.
Ahogy Alexa karaktere saját élményből épült, úgy a nyomozók is valóságos személyekről lettek mintázva?
Igen, az ő karakterüket valódi, miskolci nyomozók inspirálták. Még főiskolás koromban voltam gyakornok a Miskolci Rendőrkapitányságon, meghatározó élmény volt. Az életvédelmis csapat tényleg olyan volt, mint egy család. Volt egy megyeszerte ismert nyomozópáros közöttük, belőlük indultam ki a regénybeli páros karaktereinél. Ugyan közben nagyon mások lettek, a becenevük kezdőbetűje megmaradt. Úgy gondoltam, ha valaki eljön Miskolcra, hogy megnézze a regény helyszíneit, izgalmas lesz neki tudni, hogy a városban tényleg dolgozik két nyomozó, akik egykor valóban társak voltak, és a becenevük kezdőbetűje ugyanaz, mint a regény szereplőié.
Van a regényben egy egészen abszurd epizód, egy kocsonyafesztivál fordul már-már groteszkbe. Célja volt, hogy fellazítsa a krimi műfaji kereteit, és ennek az abszurd résznek a becsempészésével adjon egy fókuszváltást?
Igen, ez volt a cél. A történet valós helyszíneken, rendezvényeken játszódik, a karaktereket is ott élők inspirálták, és ha ehhez hozzávesszük, hogy a regionális krimi műfaja még annyira nem megszokott Magyarországon, úgy éreztem, kell valami kapaszkodó az olvasónak. Valami, ami kilöki, ami segít elvonatkoztatni. A regionális krimit turisztikai célokra is használják, ezzel a fordulattal ennek a lehetőségét is szerettem volna megteremteni.
Lesz folytatás?
Sorozatot tervezek, a folytatáson már dolgozom. Félig Miskolcon, félig Budapesten játszódik, és egy izgalmas szubkultúrába enged majd betekintést, amit csak nagyon kevesen ismernek. A két fő nyomozó, Gyepes és Pigi, valamint Alexa állandó szereplők lesznek, de mások is visszatérnek majd. Nina sem véletlenül költözik magyarként külföldre.
Mennyiben a személyes sorsa Borsod?
A „Sorsod Borsod”-nak több értelmezése van, mást jelent annak, aki eljött Borsodból, megint mást annak, aki ott él. Előbbinek egy húzás, amit Alexa is átél a regényben. Hogy eljössz, de nem tudsz teljesen leválni, mert úgy gondolkodsz, úgy beszélsz továbbra is, mint egy borsodi, és viszel magaddal minden hatást. Ez mindenkire igaz, persze, de nem mindegy, mi a hatás. Ha az, hogy bármikor betörhetnek, vagy simán megvernek az utcán, és az anyád téglát dobálva kergeti el, aki bántani akart, meghatározza a működésed. Ezért is mondják, hogy a borsodi nők kemények.
Ha az, hogy bármikor betörhetnek, vagy simán megvernek az utcán, és az anyád téglát dobálva kergeti el, aki bántani akart, meghatározza a működésed. Ezért is mondják, hogy a borsodi nők kemények.
Láttak nyomort, fájdalmat, féltek, legyőzték őket. Meg az is hoz egy sorsközösségérzést, ha tudod, mennyi szépség van ott, ahol mindenki csak a rosszat látja. Ezektől nem lehet elszakadni, én sem tudok, és nem is akarok. Az ott élők egy rétegének pejoratívan cseng, úgy érzik, a „Sorsod Borsod” azt üzeni, hogy nincs kitörés. De azért azt látnunk kell, hogy van, akinek tényleg nincs. A „Kegyetlen térségben” egy kis faluban, minden munkalehetőségtől messze, ahová napi egy busz jár, iskola nélkül, úgy, hogy életében nem látott valaki közelről forgóajtót és mozgólépcsőt, annak nincs kitörés. Másoknak a „Sorsod Borsod” szólás egy kapocs. Meghallod külföldön, odamész, és boldog vagy.
+1 KÉRDÉS
Terézvárosban, az otthonában lakásszínházat is csinál. Újraindult a Covid-járvány után? Esetleg számíthatnak az olvasók Sorsod Borsod-felolvasóestre is?
A TeátRoom Lakásszínház csapatával a pandémia végéig kitartottunk, aztán volt egy kis gondolkodási idő. Két hónapja a SZövegTest Társulattal egy izgalmas, új projektbe kezdtünk, részvételi színházi előadást próbálunk, lakásdrámát. A világa, története mind közös gondolkodás, műhelymunka eredménye. Szeretnénk még nyáron bemutatni. Emellett egy táncos irodalmi estet készítünk elő hamarosan, és egy ismert író önálló estjét. A következő időszakban a saját előadásokra koncentrálunk. Krimiesten is gondolkodunk, vannak ötleteink rendhagyó krimifelolvasásra is.
