Hónapok óta sok írás jelenik meg az oktatás területét érintő tervezett törvényváltozásokról, a pedagógusok és az oktatás helyzetéről, de ezek rendszerint meg sem említik, hogy a státusztörvény hogyan érinti a nevelést-oktatást közvetlenül segítő ("NOKS-os") dolgozók jogviszonyát, bérét. Azokét az emberekét, akik nap mint nap segítik a pedagógusok munkáját, a gyerekek mindennapi ellátását, akik elvégzik az oktatás magasabb végzettséget, tudást igénylő háttérmunkáit.
Kik is ők? A törvénytervezet szerint „nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakör: a) dajka, b) könyvtáros, c) pedagógiai asszisztens, d) gyógypedagógiai asszisztens, e) gyermek- és ifjúságvédelmi támogató, f) gyógytornász, g) intézményi titkár óvodában, iskolában, kollégiumban, pedagógiai szakszolgálati intézményben, h) ápoló”. Olyan magasabb végzettségű, gyakran diplomás emberek, akik vagy közvetlenül foglalkoznak a gyerekekkel, segítve a pedagógus napi tevékenységét, vagy az oktatásszervezés háttérmunkáit látják el a beíratástól a postázáson, iktatáson, leltározáson át a legváltozatosabb adatközlési és adminisztratív feladatokig (jegyzőkönyv írása, anyagbeszerzéssel kapcsolatos adminisztráció, személyügyi feladatok).
Egy kollégiumi titkár ismerősöm példának okáért diplomáját és még másik három szakmáját használja feladatai ellátásához. Nemcsak az alapvető oktatási adminisztrációs feladatokat végzi el, hanem kollégiumi honlapot működtet, beiskolázási anyagot, plakátot tervez és készít, szervezési feladatokat is ellát. Elvégzi a szállásszolgáltatást igénybe vevő vendégek bejelentését, gondoskodik a szálláshely kihasználtság napi jelentéséről és a vendégek kijelentéséről (hétvégén vagy munkaidőn túl is), valamint az ehhez kapcsolódó levelezéseket is intézi.
E dolgozók fizetése most is alacsony, bár nagyon felelősségteljes munkát végeznek komoly szakmai tudással. A közalkalmazotti bértábla alapján kiszámított bérüket diploma birtokában, 20-30 év közalkalmazotti jogviszony esetén is ki kell egészíteni a szakmunkás bérminimumra, és arra kapnak még 7 százalék illetményrészt, valamint jó esetben 3 százalék munkáltatói kiegészítést. Pedig a nevelést-oktatást közvetlenül segítő dolgozók munkája ennél sokkal többet ér, az ő diplomájuk is ugyanolyan értékű, ugyanannyi tanulás kellett hozzá.
Eddig volt arra remény, hogy a bértábla majdani rendezése esetén (mint pl. 2002-ben) végzettségüknek, gyakorlatuknak megfelelőbb fizetést kaphassanak. De most ez is a semmibe vész. A státusztörvényben már nincs rájuk vonatkozó bértábla, egyetlen mondattal elintézik a dolgot: „A pedagógus szakképesítéssel, szakképzettséggel nem rendelkező nevelést és oktatást közvetlenül segítő munkakört betöltőt legalább a kötelező legkisebb munkabér, garantált bérminimum százhét százalékának megfelelő illetmény illeti meg.”
De mi alapján kaphat többet? Hol jelenik meg a végzettségének szintje, a gyakorlata, a munkaminősége? Mivel gyermekfelügyelettel is megbízhatók bizonyos esetekben, a felelősségük is megnő. Ugyanúgy felelniük kell majd a gyerekekért, mint egy pedagógusnak. Lesz-e a fenntartónak bérkerete, akarata többet adni, és milyen kritériumok alapján? Vagy elvész az eddigi 3 százalék is? Csak ennyit érnek? Ezeket az oktatási dolgozókat miért nem becsüli meg senki? Ráadásul belőlük is ezrek hiányoznak országos szinten.
A törvénytervezet gyakorlatilag úgy fogalmaz a továbbiakban, mintha csak pedagógusok lennének a köznevelési foglalkoztatási jogviszonyban. A NOKS-osokra vonatkozóan nem egyértelmű, hogy munka- és pihenőidejük, szabadságuk hogy lesz beosztva. Vonatkozik-e rájuk a 48 órás heti keret, mennyire mobilizálhatóak, a felügyelet címen - 16 és 18 óra között - végzett esetleges munkájuk hogyan épül be az eddigi feladataik közé? Mindezek olyan kérdések, amelyekről sem az illetékes minisztérium, sem a sajtó, sem a szakszervezetek nem beszélnek.
Úgy gondolom, ezek az oktatásban dolgozó, az oktatás működésének hátterét biztosító, magasabb képzettségű emberek megérdemelnék, hogy ne csak világos információt kapjanak a rájuk vonatkozó változtatásokról, hanem becsüljék meg jobban az ő munkájukat is. Álljanak ki értük is ugyanúgy, mint a valóban méltatlan helyzetben lévő pedagógusokért.