Tüzérségi ágyúk és légicsapások robajaira, egy újabb tűzszünet kudarcának zajára riadtak fel álmukból az emberek múlt csütörtökre virradóra a szudáni fővárosban, Kartúmban. A dél-szudáni közvetítéssel meghirdetett fegyvernyugvás ugyanúgy füstbe ment, ahogyan az előző öt. A katonai junta és az azzal szembefordult Gyorsreagálású Erők (RSF) képviselői ugyan nemzetközi nyomásra elvben minden esetben belementek az ellenségeskedés átmeneti felfüggesztésébe, hogy aztán ugyanúgy folytassák a hadműveleteiket, kölcsönösen egymást vádolva a tűzszünet megsértésével. Esélyt sem hagytak a csatatérré vált fővárosban rekedt civileknek, hogy biztonságosan elmeneküljenek vagy legalább feltölthessék készleteiket.
Szudánban április 15. óta tartanak a véres, több száz halálos áldozatot követelő harcok. Az egyik legfontosabb hadszíntér Kartúm és annak agglomerációja lett, ahol 6 millióan élnek. Számukra az ivóvíz és az élelem beszerzése is komoly kihívást jelent, mivel a harcok az infrastruktúra és az ellátási láncok részleges összeomlásához vezettek. A civilek problémáit tetézi, hogy az utcákon fosztogató- és rablóbandák jelentek meg, miután a hírek szerint a Gyorsreagálású Erők bűnözők ezreit szabadították ki a börtönökből. Az utóbbi hetekben több külföldi ország is evakuálta saját állampolgárait, a szudániak kimentésére viszont nincs szervezett akció.
Az Egyesült Államok, az ENSZ, az Afrikai Unió, az Arab Liga, a környező országokat tömörítő kelet-afrikai Kormányközi Fejlesztési Hatóság (IGAD), a szomszédos Dél-Szudán, illetve Szaúd-Arábia egyelőre hiába próbált közbenjárni az erőszak megfékezése érdekében. A hatalomért vetélkedő szudáni tábornokok eltökéltnek mutatkoznak, hogy folytassák az öldöklést, amíg azt az erőforrásaik engedik. A szudáni katonai junta élén álló Abdel-Fattah al-Burhant és a vele szembeforduló Mohamed Hamdán „Hemediti” Daglót, az RSF vezérét látszólag még az sem zavarja, hogy háborújukkal romba döntik hazájukat. Mindketten azt hangoztatják, hogy a demokráciáért küzdenek. Fogadkozásaik azonban nehezen hihetőek, tekintve, hogy 2021 októberében együtt hajtottak végre puccsot a demokratikus átmenetet felügyelő civil kormány ellen.
A két éve megbuktatott miniszterelnök, Abdalla Hamdok több mint egy hete arra figyelmeztetett: ha Szudán polgárháborúba süllyed, az az egész világ számára rémálommal fog felérni. „Szíria, Jemen, Líbia semminek fog látszani ehhez képest” – fogalmazott egy nairobi beszélgetésen a politikus, aki rámutatott: két jól kiképzett és jól felszerelt haderő néz egymással szembe. Szerinte ebből az értelmetlen háborúból senki sem tud győztesen kikeveredni.
Mások is kongatják a vészharangokat, az Egyesült Államok a vérontás elhúzódására számít. „Mindkét fél azt hiszi, hogy katonai eszközökkel nyerhet, és kevés dolog készteti őket arra, hogy tárgyalóasztalhoz üljenek” – jelentette ki szenátusi meghallgatásán Avril Haines, az amerikai Nemzeti Hírszerzés vezetője. Elmondta, hogy a katonai junta és a Gyorsreagálású Erők egyaránt „külső támogatókat” keresnek, ami a konfliktus fokozódásával fenyeget és növeli az esélyét, hogy annak hatásai a kelet-afrikai térség más országaira is átterjednek. A hírek szerint a Burhan-féle katonai junta Egyiptom, a Hemediti RSF-je pedig az Egyesült Arab Emírségek és a kelet-líbiai területeket uraló Halifa Haftár tábornok és az orosz Wagner zsoldoscsoport segítségére számíthat.
A beszámolók alapján egyelőre korlátozott mértékű a külföldi szerepvállalás a szudáni hatalmi harcokban, mégis félő, hogy a konfliktus regionális háborúvá terebélyesedhet, amely akár a Szudánnal szomszédos országok – Csád, Dél-Szudán, Egyiptom, Eritrea, Etiópia, a Közép-afrikai Köztársaság és Líbia – (relatív) békéjét is veszélybe sodorhatja. Egy esetlegesen súlyos menekültválság szintén destabilizáló következményekkel járhat. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) adatai szerint egyelőre 123 ezer szudáni keresett menedéket a környező államokban, de a szervezet arra számít, hogy a közeljövőben 815 ezren is elhagyhatják Szudánt, ha nem fejeződik be az erőszak. Márpedig a szomszédos, gazdasági nehézségekkel küszködő államok nincsenek felkészülve ennyi ember ellátására. Hosszabb távon ez Európa számára is kihívást jelenthet, bár a térségbeli rezsimek egyelőre főként embertelen határzárakkal oldják meg a kérdést.
Az Egyesült Államok mindazonáltal próbál véget vetni a szudáni öldöklésnek. Joe Biden amerikai elnök csütörtökön szankciókat rendelt el a kelet-afrikai ország békéjét veszélyeztető, a demokratikus átmenetet aláásó, a lakosság ellen erőszakot alkalmazó és súlyos emberi jogsértéseket elkövető személyek ellen. Egyelőre azonban a washingtoni kormányzat nem jelentette be, hogy kikkel szemben foganatosít büntetőintézkedéseket, feltehetően nem akarnak keresztbe tenni saját diplomáciai erőfeszítéseiknek.
A hét végén ugyanis amerikai–szaúdi kezdeményezésre – április 15. óta először – sikerült tárgyalóasztalhoz ültetni Burhan és Hemediti küldötteit a szaúd-arábiai Dzsiddában. Jake Sullivan amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó is a helyszínre utazott, hogy segítsen közvetíteni a delegáltak között. Áttörésre azonban kicsi az esély. A szudáni hadsereg és az RSF egyaránt azt közölte, hogy mindössze ideiglenes humanitárius tűzszünetről hajlandó egyeztetni, a háború lezárásáról nem. Márpedig az elmúlt időszak kudarcai alapján még az átmeneti fegyvernyugvás ügye is reménytelennek tűnik.
