Óvodában és alsó tagozatos diákként mindenki szerepelt anyák napi műsorban, az ott elhangzó versek legtöbbjét egy már jól bevált sablonból szokás kiválasztani, Donászy Magda versei mellett Weöres Sándor Buba éneke, illetve József Attila Mama című költeményei szinte biztosan szerepelnek ebben a repertoárban, a műsor zenei anyagát javarészt népdalok és Halász Judit szerzeményei teszik ki. Az anyák napjának ilyen jellegű megünneplése aztán gyorsan eltűnik az életünkből, persze, az ünnep sokaknak megmarad virág, ajándék vagy egy pár mondat formájában – ezek szintúgy a műsorok fontos mozzanatait képezik – a vers viszont szinte teljesen elvész.
Nincs mit finomkodni, az anyák napi repertoár nagyon kedves és idilli versekből áll, melyek épp alkalmasak arra, hogy a felköszöntött anyukák ellágyuljanak; a líra itt voltaképp eszköz, nem a személyesség az elsődleges benne, ahogy az iskolai ünnepségeken elhangzó szavalatoknak sem. Talán emiatt van az, hogy manapság anyák napja alkalmából csak nagyritkán jut eszünkbe verssel köszönteni édesanyáinkat, hiszen ez formalitás volt életünkben, a szövegek nem feltétlenül tolmácsolják érzéseinket. Mindemellett maga a verssel való köszöntés is idejétmúltnak tűnik, pedig a magyar líra több produktuma igazán alkalmas lenne rá.
Az anyákhoz szóló versek kapcsán az is elmondható, hogy a tudomány se nagyon foglalkozott velük, nem osztályozta, nem csoportosította őket, korszakok szerint sem vizsgálta, hiszen minden embernek és így a költőnek (ha úgy tetszik, lírai énnek) személyes kapcsolata van az anyjával, a viszonyt nem érdemes értékelni. Az anyás versekről ilyetén módon nincs átfogó munka, az anya mint motívum nyilván elemezhető, de a különböző költői életművekben szereplő anya-képeket nem hasonlították össze.
Ha eltekintünk az anyák napi iskolai műsorok sablonjaitól, máris rendkívül izgalmas és olykor ambivalens édesanyákhoz szóló vagy az ő alakjukat fölhasználó költeményekkel találkozhatunk, melyeknek egyetlen közös jellemzője, hogy épp az iskolai műsorok keretébe nem férnek bele vagy hangvételük vagy a benne megszólaló életkora és az anya életkora miatt. Elhangozhat József Attila örök klasszikusa, a Mama, de mi van a Kései siratóval, melyben „harminchat fokos lázban égve” nem ápolja a költőt az a bizonyos anya? Irodalmunk egyik nagy zsenije kapcsán természetesen nem újszerű az efféle tökéletes ellentmondás, de csak vegyük elő azt a Kései siratót, milyen vad düh beszél József Attilából aziránt a nő iránt, akihez a Mama is szól. Persze érdemes hozzátenni, hogy a költő édesanyja egyik vers megírásakor sem élt már, József Attila tinédzserkorú volt, mikor elvesztette.
A másik „kedvencre”, Weöres Sándorra is érdemes pár sort szánni, a Buba éneke örök darabja lett a gyerekslágereknek, de van egy másik kiváló verse is a költőnek, az Anyámnak című, mely valójában sokkal konkrétabban szól „éltének első asszonyához”. Az Anyámnak viszont abban is különleges, hogy egészen himnikus, valójában dicsőítő ének, melyhez a magasztos, klasszikus jelzők mellett testiség is társul. Bár a viszonyt és a megszólítást is személyesnek feltételezzük, Szabó Lőrinc egészen kollektíve tekint a gyermekeket nevelő nőkre, Az Anyák című versében. De írt az édesanyjához, avagy az édesanyjáról Márai Sándor, Kosztolányi Dezső, és persze, az idén emlékévet kapó Petőfi Sándor Füstbe ment terv című versét is ide sorolhatjuk; a lista rengeteg névvel bővíthető.
Az elmúlt évtizedekből is akad számos említésre méltó mű, például Csoóri Sándor Anyám szavai című verse, melyben a fiáért aggódó anya beszél végig, félelmei, felfokozott lelkiállapota és szeretete szólal meg. Mezey Katalin Játszunk anyámmal című műve rövid, de sokkoló lírai alkotás, melyben az édesanya egyre súlyosbodó betegsége miatt a szerepek felcserélődnek: a lírai én válik gondoskodó anyává, a szülő pedig szinte csecsemővé. Nemes Z. Márió az anyás vers c.-nekben József Attila műveit parafrazeálja, megengedő humorral szólal meg.
Kedveskedés, harag, tisztelet, féltés, humor – számtalan módon és hangon szólnak az anyákhoz és az anyákról a felsorolt versek, ha nem is köszöntőként, gondolatébresztőként is jól szolgálnak. Holnap akár el is lehet vele büszkélkedni, hogy akad más is a szavalat helyett.
A verssel való köszöntés is idejétmúltnak tűnik, pedig a magyar líra több produktuma igazán alkalmas lenne rá
Csoóri Sándor – Anyám szavai: „Köszönjük neked, fiam, hogy hazajöttél, / mert mi már olyan öregek vagyunk, / mint fönt a padláson az a falióra”
Mezey Katalin – Játszunk anyámmal: „Játszunk anyámmal: / anyuka vagyok, / és ő a kisbabám, / remegő kézzel / emeli a bögrét, / messziről csücsörít, /erőlködve, hátradőlt fejjel kortyol.”
Nemes Z. Márió – anyás vers c.-nek „már régóta nem gondolok / a mamára / mihez kezdjek / ennyi múlt idővel / ennyi cselekvéssel / aminek nincsen tárgya”
