Önök persze másképp ismerik a jelmondatot. Az ragadt meg a fülükben: „Szabad ország, szabad oktatás!” Mert Önöket is elérte ez a vírus-izé. Nem a Covid, valami sokkal ártalmasabb, az, amiről a miniszterelnök beszélt a konzervatív jobbszél nemzetközi konferenciáján. Megint itt tartják. Ismét jött a „szittya förgeteg”, ahogy az irredenta nóta olyan szépen mondja.
Illetve összekevertem, nem a kedves vendégek az igazi szittyák. Vannak fokozatok: szittya, szittyább, legszittyább. Mi, házigazdák vagyunk a legszittyábbak. De ahogy az új vezérkari főnök figyelmeztetett, a szittya harcmodort nem sajátíthatjuk ki önző módon, ki kell oktatnunk a NATO-t is rá. Különösen a szittya atommal kapcsolatos ismeretekre, hiszen, mint szintén tőle tudjuk, a nukleáris elrettentés majdnem olyan fontos, mint a szittyulás.
Orbán sem ment a szomszédba egy kis kioktatásért. A konferencián elmagyarázta elvbarátainak, hogy ezt a bizonyos vírust „a progresszív liberális laboratóriumokban fejlesztették”. (Azt hittem, a pokolban, de ez még rosszabb!) És miért? Hogy „a nemzeteket szétporlassza”. Tudnak követni? (Ha nem, akkor se segíthetek többet. Végülis nem vagyok az anyukájuk. Az apukájuk pláne nem, azt tiltja az Alaptörvény.)
Szerencsére a miniszterelnökünknek a kisujjában van az ellenszer: „csak választás előtt fel kell írni a zászlóra: no migration, no gender, no war”. Bizony. Ilyen egyszerű. Itthon mégsem ajánlanám: nincsenek nyelvtanárok (sem), a nyelvvizsga már az egyetemhez sem kell, mi van, ha nem értik meg elegen a létfontosságú üzenetet?
A lényeg, hogy semmiképp ne skandáljanak többé ilyeneket, hogy szabad ország, szabad oktatás! Ha ellenállhatatlan kényszert éreznek, kiabálják ugyanerre a ritmusra: Szabad ország, szabad szívatás! Persze a szívatás nem mindenkinek szabad, de ez más jogokkal is így van. Azért elég széles kör alkalmazhatja: mindenki, akinek csak egy icipici hatalma is van. Ahonnan megkeserítheti mások életét, gonoszkodhat, alázhat, vegzálhat, akár öncélúan is, csak úgy, passzióból.
Rendszertanilag az alábbi szívatástípusokat különböztethetjük meg:
Szívatás1. (Szívasd, aki függ tőled!) Legfrissebb példája a nyírmártonfalvai polgármester, akit amúgyis megszerettünk a lomb nélküli lombkoronasétány szellemes ötletéért. Egyik közmunkása (idősgondozó, de az őt alkalmazó baptista misszió elhagyta a falut, ezért ebben a kiszolgáltatott státuszban folytatja munkáját) a fb-on nevető szmájlit tett a sétány fotója alá. Méltán lett osztályrésze a polgármesteri szívatás: a sajtó szerint munkabeosztását úgy szabták át, hogy beszédhibás nyolcéves kisfiát, akit egyedül nevel, reggel ne tudja átvinni a fejlesztéshez szükséges iskolába a szomszéd településre.
A szívatás1-et társadalmi méretekben az állam is kreatívan alkalmazza, pl. saját alkalmazottai: pedagógusok, egészségügyiek körében. (Státusztörvény, az Orvoskamara leckéztetése, blokkolóóra a kórházakban stb.)
Szívatás2. (Szívasd, akit úgyis ver a sors!) Kevés embernek van nehezebb élete annál a szülőnél, aki 30-40 évig gondozza sokszoros fogyatékkal élő gyermekét, folytonos aggodalomban: mi lesz vele, ha ő már nincs. Hat ilyen budapesti édesanya, aki idősen már nem bírta felnőtt gyermekét emelgetni, nem tudott belenyugodni abba, hogy fiuk-lányuk számára csak egy 2-300 km-re lévő intézet legyen a megoldás, ahol rendszeresen látogatni sem tudják. Pert indítottak az állami szervek ellen a máshol szokásos, ú.n. támogatott lakhatásért, ahol a szülők elvesztése után is biztonságban élhetnek. Első- és másodfokon nyertek. De a humán-, majd rendőrminisztérium nem a segítséget tartotta helyénvalónak, hanem a hat éven át tartó szívatást. Újra meg újra fellebbezett, végül felülvizsgálati kérelmet adott be. A Kúriánál végre győzött: az ottani bíró szerint az államtól nem lehet kikényszeríteni a megfelelő szociális segítséget.
Ismerjük a szívatás2 nagyüzemi példáit is: a hajléktalanok. menedéket kérők értelmetlen vegzálását, a közönyt a fájdalommal kínlódó betegek hosszú várólistája iránt.
Szívatás3. (Szívass válogatás nélkül!) Annyi örömet okoz a szívatás, hogy az sem baj, ha az is beleesik a szórásba, aki nem volt kifejezetten célpontod. A Karmelitánál őrizetbe vettek egy nem nagykorú, 17 éves srácot is, bár a videók tanulsága szerint senkire nem támadt rá, ellenkezőleg, ő lett rosszul a közvetlenül arcába fújt gyerekbarát könnygáztól, és lábának gumibotozása sem gyógyította meg. Persze a parancsot teljesítő rendőröknek sem volt könnyű a helyzete, tévedhettek a nagy zűrzavarban. De az már a fajtiszta szívatás műfaja, hogy odasiető szüleit nem engedték hozzá. Ezt a jog talán lehetővé teszi, de felvilágosítást sem adtak: mi van a gyerekükkel. Csak azt kapták: aki nem volt képes megnevelni a fiát, az ne ugráljon. A fiú egyházi gimnáziumba jár, apja felszentelt diakónus. Nem az a Soros-pénzelte acsargó liberális fajta.
Van ez így. Az oktatás és az egészségügy lezüllesztésénél, a KATA oktalan megfojtásánál, az alig viselhető drágulásnál se tudják mentesíteni a saját szavazóikat.
Hol szívatás van, ott szívatás van.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.