Kedves miniszterelnök úr, itt a nagy lehetőség, hogy meglépje, amiről hónapok óta sóhajtozik, minden testnyílásából. Egyetlen apró lépéssel megállíthatja az erőszaklavinát, a felek visszaülhetnek a tárgyalóasztalhoz. Bontsa le a Karmelita köré felhúzott kordonját!
A békéhez vezető lépést csak önök tudják megtenni. A diákoknak, tanároknak, városi polgároknak nincs hová visszavonulniuk. Mindenki tudja, hogy önök jogszerűtlenül húztak a Miniszterelnökség köré kordont, az önmagáért beszél, mint a tarra vágott erdő közepén a lombkoronasétány. Jogállamban hívő, polgári ellenzéki ilyen állapotba soha nem nyugodhat bele, mivel akkor a jogszerűséget tagadja meg és bűnpártolást követ el.
Mellesleg a város lakói is kiismerték már a miniszterelnök urat, és joggal számíthatnak arra, hogy ha ma a Karmelitákat díszítik törvénytelen rácsok, akkor holnap az összes tankerület, minisztérium NER-káderei is ketrecek mögé fognak menekülni. Esetleg végül felbátorodik a miniszterelnök úr, és az egyszerűség kedvéért inkább a polgárokat zárja rácsok mögé, ahogy ez a testvéri Oroszországában történik.
A városok népe soha nem fogja magának megbocsátani, hogy mindenkit átvert a Polgári Magyarország eszméjével, miközben kezdettől egy parazita családi uradalom kialakításán ügyködött, európai ország helyett ázsiai kasztrendszert építget, ahol a nép szerepe annyi, hogy melózzon, adózzon és kussoljon.
Ezt a jövőképet a diákság, az értelmiség, a városok népe soha nem fogja elfogadni. Akkor se, ha a tisztelt miniszterelnök úr csikósostort durrogtat a fejük felett. Tessék figyelembe venni, hogy a diák tüntetőket ilyen olcsó fogással nem tudja úgy megijeszteni, mint öreg, korlátolt és megvezetett békemenetelőit. A diákok ebből csak annyit szűrtek le, hogy ők lényegesen jobb kondiban vannak, mint maga. Szóval jobb a békesség.