Kétségbeesett hónapok állnak immár a Chelsea szurkolói mögött, e sorok írásakor a Premier League 12. helyén szégyenkezik a csapat, de ha szombat délután idegenben alulmarad a formába lendült Bournemouth-szal szemben, egy hellyel még lejjebb csúszik. És miért is ne kapna ki, hiszen a Graham Potter április 2-i kirúgása után a szezon végéig visszahívott Frank Lampard eddigi minden meccsét elvesztette, kettőt a Real Madrid ellen a Bajnokok Ligájában, négyet a Premier League-ben. A bajnoki táblázatban csak L-lel (lost) jelzett vereségek egyre több szójátékra adnak alkalmat, drukkerek, ellendrukkerek és futballkommentátorok is „Frank L-L-L-L-L-Lampardként” emlegetik, sőt, mint mondják, annyi L-e van már, mint a walesi Llanfairpwllgwyngyll falu nevében.
A Chelsea harminc éve nem szerepelt olyan katasztrofálisan, mint ebben az immár harmadik vezetőedzőjét pusztító szezonban. Lampard regnálása mindössze két gólt eredményezett, de még ennél is elkeserítőbb volt az Arsenal elleni 3-1-es újabb nyomorúság során mutatott lelketlen, szervezetlen, fantáziátlan és még oly sok fosztóképzős jelzőre „méltó” játék. Tervnek, taktikának nyoma nem volt. Ahogy a menedzser egyre tehetetlenebbnek tűnve kínlódott a pálya szélén, nyilvánvalóvá vált: fogalma nincs, hogyan lehetne életet lehelni az oly sok sztárt, köztük az argentin világbajnokot, Enzo Fernándezt magában foglaló csapatba és a kezelhetetlen méretre duzzadt keretbe.
Lampard, aki 213 találatával változatlanul a Chelsea gólkirálya, annak ellenére nem vesztette el teljesen a futballszakértők rokonszenvét, hogy evertoni alulszereplésével együtt immár tízes vesztési sorozat marja ki aktív futballistaként kivívott legendás hírnevét. A Daily Mail csütörtöki számában Chris Sutton, aki számos angol csapata közül a Chelsea-ben is megfordult, „nem hibáztatja” Lampardot, amiért 2021. januári kitessékelése után megbízott trénerként visszatért Stamford Bridge-re, bár egy 44 évesként még fiatalnak számító edzőtől furcsa, hogy hajlandó volt pusztán egy űr betöltésére. Sutton értékelése szerint a szakvezető szereti a klubot és azt gondolta, sikerül kihoznia valamit a tehetséges játékosokból. Azt is remélte, hogy a lépéssel feledtetni tudja Mersey-parti teljesítményét, ezzel szemben teljes összeomlás következett, megbízása legalább annyira károsnak bizonyult, mint Christian Stellinié a Tottenhamben.
Míg legfeljebb az egykori „arisztokratikus” kékek legesküdtebb ellenségei nem kívánják, hogy a Bournemouth, a Nottingham Forest, a Manchester City és United, végül a Newcastle ellen pozitív fordulatot vegyen a szomorú történet, a pakliban benne van, hogy a volt „Szuper-Frankie” egyetlen pontot se tegyen hozzá a Thomas Tuchel-Graham Potter duó által összehozott 39-hez. (A listavezető Man. City 79 pontos.) Míg maga Lampard a „csapat passzivitásával” és a rendelkezésére álló idő rövidségével mentegetőzik, mélyebb elemzések arra utalnak, hogy ő is abba a szomorú brigádba tartozik, melynek tagjai ünnepelt játékosokból avanzsáltak felejthető edzőkké. A leggyakrabban emlegetett példák Steven Gerrard, Alan Shearer, Kenny Dalglish, Graeme Souness, Ole-Gunnar Solskjaer, Stuart Pearce. Egyes megfigyelők még attól is tartanak, hogy a kiszemelt vezetőedző, Mauricio Pocchettino megfutamodik a kihívás elől.
Haaland gólrekordja
A címvédő Manchester City hazai pályán 3-0-ra legyőzte a West Ham Unitedot az angol labdarúgó-bajnokság 28. fordulójából elhalasztott és szerdán pótolt mérkőzésén. Az összecsapáson Erling Haaland szezonbeli 35. gólját lőtte, ezzel megdöntötte a Premier League-ben az egy idényben szerzett gólok rekordját, amit Alan Shearer és Andy Cole tartott 34-gyel.
