– Kulcskérdés, hogy megengedik-e majd a magyar hadsereg újonnan kinevezett vezérkari főnökének, Böröndi Gábor altábornagynak, hogy visszavegye a személyi döntések feletti jogait a politikai vezetéstől – foglalta össze egy szakmai forrásunk az új vezérkari főnök előtt álló legfontosabb kihívást. Amennyiben a politika nem engedi, hogy saját maga döntsön a beosztottjai felett, úgy várhatóan Böröndi Gábor sem fogja kitölteni a mandátumát, úgy, ahogy ez korábban Korom Ferenc vezérezredessel, majd az eredetileg 2026-ig kinevezett, ám a napokban azonnali hatállyal menesztett Ruszin-Szendi Romulusz altábornaggyal történt.
A katonák között csak „Romi” néven becézett vagy szidott (a vezérkari főnök megítélését jócskán kikezdte, hogy arcát adta a „fiatalítás” címén levezényelt elbocsátáshullámnak) vezérkari főnök felmentése annál is drámaibb, mivel az pár nappal az ötvenedik születésnapja előtt történt, illetve azóta sincs hír arról, hogy milyen poszton folytathatja a karrierjét.
– Jellemző a magyar honvédséget évek óta belengő titkolózásra, hogy még azt sem lehet tudni, hogy a vezérkari főnök kérte-e a felmentését, vagy a feje felett döntöttek a távozásáról
– mondta forrásunk. Szalay-Bobrovniczky Kristóf miniszter a napokban az Országgyűlés honvédelmi és rendészeti bizottsága előtt csak annyit közölt, hogy „harcászati szintről hadműveleti szintre kell emelni a Magyar Honvédség képességeit és ehhez a megfelelő ember Böröndi Gábor altábornagy”. Ám arról csak találgatni lehet, hogy ez pontosan mit jelent. Egy katonai forrásunk szerint is tény, hogy Ruszin-Szendi Romulusz inkább harcászati szinten gondolkozó, csapaterő-építésben jeleskedő vezető volt, és elképzelhető, hogy a haderőreform keretében megrendelt nehézfegyverzet nagy mennyiségű beérkezése már a haderő hadműveleti szintű „összerakását” igényli.
Ugyanakkor a hadsereg környékén számos más pletyka is felröppent Ruszin-Szendi Romulusz távozásáról, így az is,
hogy a „fiatalítás” címén levezényelt óriási, immáron ezres tisztikari-elbocsátás okozta súlyos feszültségekre ment rá a pozíciója.
Vagyis miközben meghatározó, legendás tisztek és tábornokok távoztak a magyar haderő felső operatív vezetéséből, addig a „bemeneti oldalon” nem sikerült annyi új katonát toborozni, „előre mozgatni”, amennyit a magyar haderőben rendre „a régió meghatározó katonai erejét” vizionáló Fidesz-politika elvárt volna tőle.
Volt olyan forrásunk, aki szerint nem kell túlkombinálni az egészet, Szalay-Bobrovniczky Kristóf lényegében nem tett mást,
mint amit a rendszerváltozás óta szinte az összes elődje, azaz leváltotta az előző miniszter – esetünkben Benkő Tibor - által kinevezett vezérkari főnököt és saját embert hozott helyette.
Ami viszont biztosnak tűnik, hogy szakmai forrásaink szerint a politika által levezényelt „fiatalítás” egyelőre nem tette dinamikussá a haderőt, hanem épp az ellenkezője történik;
olyan mérgező légkör kezd kialakulni a politika által egyre inkább dominált hadseregben, ami megöli a kreativitást, az önállóságot, a kezdeményezőkészséget.
Az új honvédelmi törvényben megerősített miniszteri hatáskör lehetővé teszi bármilyen 45 év feletti katonának a felmentését, sőt az új szolgálati törvényben gyakorlatilag állandóvá tennék a „fiatalítást”, azaz évente az állomány egy részét lecserélnék fiatalabbakra.
„Ki akarna elmenni egy olyan hadseregbe, ahol 45 vagy 50 évesen egyszer csak kirúgják arra hivatkozva, hogy túl idős? Pláne úgy, hogy utódja még nála is öregebb és kevésbé kvalifikált lesz. Vagy éppen az új parancsnok alacsonyabb rendfokozatú lesz, mint a beosztott?”
– sorolta a kérdéseket egy forrásunk a magyar seregben „fiatalításnak” becézett elbocsátási hullámmal kapcsolatban. Jellemző módon – tette hozzá – több legendás tábornoknak és kulcstisztnek is távoznia kellett a honvédségből.
– A parancsnoki-szakmai tekintélyt teljesen lenullázza a politika. Tessék csak elképzelni:
idén az év elején létrejött az új honvéd vezérkar, kinevezték a csoportfőnököket, majd később a Bálnában a miniszter bejelentette egy tucat tábornok és több mint félszáz ezredes kirúgását.
Ilyen a cégvilágban van, ám nem a hadseregeknél – érzékeltette egy forrásunk.
Érdemes lenne megnézni a külföldi gyakorlatot, hogy például az Egyesült Államokban, amikor Joe Biden átvette a hatalmat, zökkenő nélkül folytatta a Donald Trump által kinevezett vezérkari főnökkel. Pontosan ezért kulcskérdés, hogy Böröndinek mennyivel lesz nagyobb mozgástere, mint amit az elődjének a Fidesz adott – tette hozzá.
Gesztusok a politika felé
Az új vezérkari főnök országgyűlési bizottsági bemutatkozó beszédéből a szakma egyelőre csak annyit szűrt le, hogy nagyjából az előd által megkezdett utat folytatja. Ugyan a minisztérium lapzártánkig nem fejtette ki, hogy pontosan mit értett Böröndi Gábor a magyar hadviselésben a „szittya gondolkodás” meghonosítása alatt, a szakma ezt úgy dekódolja, hogy az elődhöz hasonlóan az új hadvezető is a rugalmas, önállóan tevékenykedni képes, egy támadás esetén például mélységi harctevékenységekre alkalmas alakulatok felállítását szorgalmazza. Ami nem csak „szittya” hadviselés – ez a megnevezés alighanem a politikai vezetésnek küldött gesztus –,hanem olyan koncepció, amely nagyobb szerepet ad a területvédelmi erőknek, ahogyan ez látható az ukrán hadviselésben. Laikus fülnek riasztóan hangzik, hogy az új vezér visszahozná a „nukleáris elrettentést” a honvédelmi képzésbe, ám a kissé pongyolán odavetett megjegyzés mögött nagyon is komoly NATO elvárás van: az állandó, szóbeli orosz atomfenyegetés miatt szövetségi szinten is újra előtérbe került a nukleáris (és más tömegpusztító fegyverrel szembeni) védekezés, védelmi tervezés kérdése, tehát az évtizedek óta „alvó témának” számító nukleáris védekezés újra része kell legyen a hadi gondolkodásnak.
