A legújabb kori nemzeti történelmi és kosztümös filmek mellett még egy kedvelt műfaj ütötte fel a fejét az elmúlt években: a hazafias sportdokumentumfilm. Tavaly került a mozikba a nem sok vizet zavaró, kritikai szempontból abszolút bukásnak számító Katinka című mű, nemrégiben lehetett megtekinteni a Szilágyi Áronról szóló alkotást és a Keleti Ágnes életét bemutató munkát, a jövőben pedig többek között Bölöni László pályafutása is megkapja a maga mozgóképes bemutatóját. Ezek közül igazán jó darab az Oláh Kata rendezte, Aki legyőzte az időt – Keleti Ágnes volt, de hát az ő élettörténete nagy plusz volt az igazán jó filmhez. De nem csak ezért lógott ki a sorból, hanem mert nem igazán volt meg benne az, ami a többiben: a nemzeti büszkeség ügyetlen és patetikus erősítése, illetve a sportban jelenlévő közösségi szellem felidézése és tudatosítása – ebből a szempontból a Katinka például igazi csőd volt.
A nemzet aranyai – bár a címe önkénytelenül is gyanút ébreszt – egy igazi kakukktojás, mivel Zákonyi S. Tamás rendező már az ezredfordulón elkezdte a munkát az epikus 149 perc hosszú dokumentumfilmje érdekében. A történet ismert: Kemény Dénes 1997-ben nyílt pályázat útján nyerte el a magyar póló válogatott szövetségi kapitányi posztját, majd elkezdte a nagy munkát, melynek célja volt, hogy megtörje a magyar vízilabda 1976 óta fennálló rossz sorozatát, és újra megszerezzük az olimpiai aranyérmet. A csapat szinte rögtön remekül teljesített, és végül – kisebb hullámvölgyekkel – több mint tíz esztendős sikersorozatot épített. A magyar vízilabda csapat világszerte csodálatot és tisztelet vívott ki magának.
Ami jó Zákonyi művében, az az, hogy nem csak a tényeket mondja fel és a rajongókat tüzeli fel, hanem abban is sikeres, hogy a csapat tagjainak emberi oldalát bemutassa. Azaz nem csak jelképeket használ, hanem humánus történeteket és sorsokat projektál. Benedek Tibor doppingolás gyanújával kapcsolatos drámáját, a csapat és Kemény Dénes közötti olykor idegtépő feszültségeket, vagy a szupersztár Kásás Tamás és az imádnivalóan flegma Biros Péter egyedi személyiségét jól mutatja be Zákonyi, aki igen sokszor jókor volt jó helyen a kamerájával, és, hogy ne csak a szerencséjét emeljük ki, szerkesztői és dramaturgiai érzékenysége is kiváló. Látszólag utóbbi terén néha kuszának és elrajzoltnak tűnhet a szerkezet, de éppen emiatt lesz a mű emberi: a csapat a fontos és nem a sikerek lexikonszerű felsorolása. Egyszóval A nemzet aranyai épp annyira nemzeti, amennyire kell, felmondja a leckét a vízilabda történelemből, de valójában portrégyűjtemény, amelyet igazán jó nézni.
Infó
A nemzet aranyai
Bemutatja a Fórum Hungary
