Alaptétel 1.: a státuszváltást mindenképp meglépi a kormány, és ez a tervezet szerint számos szerzett jogot vesz el a munkavállalóktól.
Alaptétel 2.: a béremelést és a státusztörvényt csak a kormány akarja összekapcsolni, az uniós pénzekhez kötött béremelés csupán a teljesítményértékelés függvénye.
A pedagógusok teljes megalázását foglalja most törvénybe a kormány. Az előző évek bűneinek következményét, a minőségi oktatást már évek óta gátló pedagógushiányt próbálná palástolni egy átfogó jogszabályban. De ebben a helyzetben sem a közoktatásban dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítását célozzák meg.
Ez bosszú az elmúlt bő év tiltakozásaiért, miközben a választások miatt kiüresített költségvetést is kozmetikázzák egy kicsit az oktatásra fordítandó pénz jelentős csökkentésével. Ezzel együtt a közoktatás másik csoportját, a diákokat is jelentős hátrány éri, hisz a végsőkig kizsigerelt pedagógusok már a tanításukra sem tudnak kellő energiát fordítani, hát még hogy a személyiségükre, a manapság egyre több gonddal küzdő kicsikre és nagyokra odafigyeljenek.
A közoktatásban dolgozók is sokfélék. Egy részük már sok információt begyűjtött: közülük több mint 4500 elhagyná a pályát, ha bevezetnék a státusztörvényt; több mint 20 ezren aláírásukkal tiltakoznak ellene. A legtöbbjük nagyon meg van ijedve, nem tudja pontosan, mi várható, ha az ismert tervezetet fogadja el az Országgyűlés. És vannak, akik bár félnek, de nem tiltakoznak, nem mernek és nem is tudnak lépni a saját érdekükben - ők a csendben ott maradók. (Őket is meg lehet érteni.) És vannak olyanok, akik úgy vélik, ezek az intézkedések olyan hihetetlenek, hogy ezt nem lépheti meg a kormány, ez nem történhet meg. És végül vannak, akik úgy gondolják, mindig volt valahogy, ezért vállalják a további mérhetetlen terheket, a jogi ellehetetlenítést, bizton remélve, hogy két év múlva meglesz a 800 ezer forintos átlagbér.
Vegyük sorra a közel 80 oldalas tervezet néhány pontját a várható következményekkel.
- Az átmeneti időszakot követően sem a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény, sem a munka törvénykönyve nem vonatkozna a pedagógusokra. Önálló, úgynevezett köznevelési foglalkoztatotti státuszt hozna létre a kormány, habár a problémák a jelenlegi jogi helyzetben is megoldhatók lennének.
- Sok, a munkavállalót védő garanciális elem megszűnne, a munkáltatói jogkörök egyre távolabb kerülnének az intézménytől, a munkavégzés helyétől, tovább erősödne a centralizáció. Minden közalkalmazott automatikusan átsorolódna a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény alól a státusztörvény hatálya alá, ráadásul elvennék az előbbi adta előnyöket, és megfosztanák a tisztességes végkielégítéstől azokat a közalkalmazottakat, akik nem akarnak az új státusztörvény rabszolgasorsot idéző keretei között dolgozni.
- A felmentési idő 2-8 hónap helyett 3-ra rövidülne. A lemondási idő viszont nőne, 2-ről ugyancsak 3 hónapra.
- A rendkívüli felmentés jogát egész évben gyakorolhatná a munkáltató. Sőt, a pedagógus még akkor sem kérhetné a visszahelyezését a tankerület bármely intézményébe, ha a munkáltató jogellenesen alkalmazná a felmentést.
- Ha a "köznevelési foglalkoztatott" végkielégítésre jogosult, de 90 napon belül újra elhelyezkedik ebben a státuszban, akkor 1 havi végkielégítést tarthatna meg, a többit vissza kellene fizetnie. Jelenleg semmit nem kell visszafizetni.
- A munkáltató egyoldalúan, indoklás nélkül elrendelhetné a kötetlen munkaidő intézményen belüli eltöltését.
- Az eddigi heti 8 óra kötetlen munkaidő megszűnne, mert az intézményvezető erre a "szabad felhasználású" munkaidőre is elrendelhetné az intézményben történő munkavégzést.
- A munkaidőkeret bevezetésével akár napi 12 óra, heti 48 óra munka is elrendelhető lenne.
- Az ingyen elrendelhető eseti helyettesítés 60 óráról (30 alkalom) 80 órára emelkedne.
- Tartós helyettesítés esetén 50 százalékkal kevesebb pénz járna a tanárnak, mint eddig.
- A munkáltató a tankerületen belül egyoldalúan elrendelhetné az áthelyezést bármely másik intézménybe, ráadásul megfelelő költségtérítés nélkül.
- Elrendelhető lenne a vasárnapi munkavégzés.
- A próbaidő az eddigi maximális 4 hónap helyett 6 hónap lenne.
- A kötelező pályáztatást eltörölnék.
- Lehetőség lenne a kinevezés munkáltató általi egyoldalú módosítására, ami példátlan a joggyakorlatban.
- Kötelezővé tennék az ügyfélkapu használatát, a rendkívüli felmentés már a tárhelyre érkezéskor hatályba lépne.
- A tantestület létszámát a kormány rendeletben határozhatná meg. Egyelőre nincs előírás, hogy hogyan. Eddig a számítás az időkeret, az osztálylétszám, az SNI-s létszám figyelembevételével történt.
- A tantestületben akár 50 százalék is lehetne az óraadók aránya, így kozmetikáznák a pedagógushiányt.
- A hittantanárok is a tantestület tagjai lennének úgy, hogy nem osztanák be őket helyettesítésre, ügyeletre, felügyeletre. Ezzel több feladat hárulna a többi dolgozóra.
- A tantestület a jövőben nem dönthetne az intézmény pedagógiai programjáról, az SZMSZ-ről, az éves munkatervről.
- A délutáni felügyelet a korábbi 17 óra helyett 18 óráig tartana.
- A tanév akár július 15-ig meghosszabbítható lenne. Az elmaradt tanítási napokat mindenképpen pótolni kellene, egy tanév minimum 180 tanítási nap lenne. Jelenleg szeptember 1-től június 15-ig tart a tanév, és a rendkívüli szünet miatt elmaradt tanítási napok pótlásáról az igazgató dönt. Az elmaradt tananyagot a következő tanévben is lehet pótolni.
- További szakképzettség megszerzését is előírhatná munkáltató, akár a továbbfoglalkoztatás miatt.
- A továbbképzési kötelezettséget meghosszabbítanák hatvanéves korig.
- Megfigyelhetnék a pedagógus munkáltatói tulajdonban lévő számítástechnikai eszközeit.
- A pedagógusok szólásszabadságát is korlátoznák, sem az intézményben, munkaidőben, sem munkaidőn kívül nem nyilatkozhatna negatívan a közoktatásról.
Ha ezt a státusztörvényt fogadják el, a szakszervezetei jogok is csorbulnak.
- Ha nem reprezentatív egy szakszervezet, nem kellene sem országos, sem fenntartói szinten egyeztetni vele. Azzal, hogy ezt bevezetné a kormány, újfent az Európai Bizottság által elvárt szociális párbeszédet csorbítaná.
- Sztrájk miatt meg lehetne szüntetni egy osztályt, csoportot, a gyerekeket át lehetne vezényelni másik iskolába, és maximális osztálylétszám feletti osztályokat is létre lehetne hozni.
- A sztrájk miatt kieső tanítási napokat mindenképpen pótolni kellene.
Nyilvánvaló, hogy ezzel az intézkedéscsomaggal a kormány nem teszi vonzóvá a pedagóguspályát. Ráadásul a kecsegtető, hatalmas bérnövekedés érdekében sem teszi meg a kellő lépéseket. Érthetetlen, hogy ha a kormány az uniós pénz beérkezésétől teszi függővé már az idei emelt összeg kifizetését is, akkor az Európai Bizottság felé vállalt kötelezettségét – miszerint 2023. március 31-ig ehhez kapcsolódóan módosítja a költségvetési törvényt – miért nem teljesítette. Arról nem is beszélve, hogy alapvetően hazai forrásból kellene fedezni a pedagógusok béremelését.
Abban sem vagyok biztos, hogy a kormány meg akar felelni a jogállamiság kritériumainak, amelyeket mérföldkőként jelölt meg számára az EB. Ígéretet tett ugyanis arra, hogy nem fogja szerzett jogaiktól megfosztani a munkavállalókat, de a fenti felsorolásból is jól látható: ennek a vállalásnak több tucat ponton nem tesz eleget a státusztörvény tervezete. Ráadásul még nem ismerjük a törvényhez kapcsolódó végrehajtási rendeleteket.
A Pedagógusok Szakszervezete vezetői a helyi pedagógusok meghívására járják az országot, hogy jogászokkal összeállított anyagok segítségével tájékoztassák kollégáikat, mi vár rájuk az új jogállás bevezetésével. Az érdekképviselet alelnökeként még mindig úgy gondolom: ha tömegesen tiltakoznánk, talán sikerülne eredményt elérnünk.