Irdatlan drapériákat feszített ki a lila-fehér tábor az Újpest–FTC pszeudo rangadón. A jelenkor sajtómunkásnak maszkírozott agitátorai konzekvensen „derbiként” említik e találkozót, ez azonban súlyos megsértése a két klub nagyjainak, illetve azok emlékének, hiszen még a legsötétebb szemellenzős sem érheti el, hogy józan ember összefüggésbe hozza a mai labdarúgókat a valóban rangot adó fővárosi csúcstalálkozók legendás főhőseivel, a Fogl fivérekkel, Avar „Ricsivel”, Zsengellérrel, Szuszával, Göröccsel, Benével, Törőcsikkel, illetve Schlosserral, Lázárral, Sárosi doktorral, Toldival, Rudassal, idősebb Albert Flóriánnal, Nyilasival vagy a mindkét csapatban játszó Deák bomba „Bambával”.
A ferdítő szándék átlátható, de még ennél is szembeszökőbb volt a megannyi méretes Megyeri úti transzparens. „Ti vagytok a NERencváros” – festették az egyikre. „A KESMA legújabb ékköve a Fradi B közép” – hasított a másikon. „A párttagkönyvetek még a Holdról is látszik” – harsogta a harmadik.
A propagandisták erről egyetlen szót sem ejtettek, a kormány közeli kiadványok tudósítói mintha megvakultak volna, nem láttak semmit.
Persze, hogy nem, mert a rendszer lényegét kellett volna leleplezniük. Akár egyetlen kritikus mondat nélkül is, hiszen már e molinók megemlítése szembesítés lett volna a sportot is politikai alapon szervező hatalmi gyakorlat képtelenségével. Például azzal, hogy az FTC klubelnöke egy – kizárólag hivatalos besorolása szerint – „élvonalbeli” pártfunkcionárius, ami szöges ellentétben áll a Ferencváros eredeti szellemiségével.
Újpesten tükröt tartottak a regnáló rezsimnek, ha tetszik, ha nem. S olyan összefüggéseket hozott elő a pingáló publikum, amelyek azért a legkellemetlenebbek, mert vitathatatlanok.
Az nem mondható, hogy elhallgathatatlanok.
De tud nagyon beszédes lenni a síri csend is.