Szentséges Atya!
Három héttel ezelőtti, húsvét vigíliáján elmondott homíliájának egy helyén a ma emberének csüggedtségét és kiábrándultságát – egyebek mellett – az alábbi okra vezeti vissza: „Belefáradtunk a személyes kockázatok vállalásába annak a világnak a falába ütközve, ahol úgy tűnik, mindig a legravaszabbak és a leghatalmasabbak törvényei jutnak érvényre” (prevalere sempre le leggi del più furbo e del più forte).
Az elfáradás fent említett okai mellett mi, magyarok egyéb tapasztalatainkról is beszámolhatnánk Őszentségének – ha lenne rá alkalmunk –, amelyeknek az európai népek családján belül alighanem egyedül mi vagyunk a tudói és mindennapos megélői. Ezek sorából kiemelném a „legravaszabbaktól” és „leghatalmasabbaktól” való állandó és egyre elhatalmasodó egzisztenciális fenyegetettség és kiszolgáltatottság okozta félelmet és rettegést, akiknek a törvényei a legelemibb civilizációs és erkölcsi elvárásokkal szembemenve rendre érvényre jutnak. Kísértetiesen úgy, ahogy a Fratelli tutti kezdetű enciklikájában fogalmazta meg Őszentsége:
„A párbeszéd hiányának következménye, hogy (…) az embereket nem a közjó, hanem a hatalom által nyújtott előnyök megszerzése (…) érdekli.”
A mi országunkban megszűntek az értelmes, épeszű viták, az „egyetemes szeretet segítő párbeszédei”, avagy a „polgári párbeszéd művészete”, amint ön szeret fogalmazni, nincs már sem kedv, sem lehetőség higgadt meggyőzésre és bölcs belátásra, nincs logikus ítélőképesség, nincs racionális argumentum és mértéktartó józanság, kizárólag a politikai giccsé és propagandisztikus kamuvá (panzana) leegyszerűsített és célirányosan félreinterpretált „nemzet” vagy „kereszténység” vezényszavak léteznek, amelyekre hivatkozva aztán ki lehet adni a megbízást a „legkorruptabb médiumoknak”, amelyek „a félelmekhez igazítva facsarják ki a tényeket” (hogy ismét Őszentségét idézzük) a karaktergyilkosságra, minden eltérő vagy kritikus véleményen lévő kíméletlen lejáratására és ellehetetlenítésére.
Pont az ilyeneket nevezi ön fundamentalistáknak, akik „egysíkú, zárt világlátást kínálnak az igazságra nyitott gondolkodásmód helyett”, abban a meggyőződésben, hogy „birtokukban van az igazság, amit ha bárki megkérdőjelez, a fundamentalista a gesztust a személye elleni támadásként értelmezi”.
Vagyis a kereszténységre apellálnak mindazok, akik valójában „nem is vallásosak”, hogy a „ravasz hatalmasok” privát anyagi és hatalmi preferenciáit szem előtt tartva a legkeresztényietlenebb és legnemzetietlenebb törvényeket léptessék életbe.
Kattintson és regisztráljon a teljes cikk elolvasásához a mobil Népszaván! Egy hétig szabad a betekintés.
Miért tartja Ferenc pápa kimondatlanul is diktatúrának Orbán Viktor rendszerét?
Miért uralkodik merő félelem Magyarországon?
Mire támaszkodjon itteni látogatásán a katolikus egyházfő?
– derül ki Gábor György írásából még.
