Pár nap híján kerek száz évet élt meg a dédnagyapám. Két világháborúból tért haza, az egyiket sihederként, a másikat középkorú férfiként tapasztalta meg. Nem beszélt az ott átélt borzalmakról, de néhány szava örökre belém égett. Kisiskolás voltam, a felnőttek politikáról, meg hasonló komoly dolgokról társalogtak, amikor megütötte a fülemet egy mondat. A gyerekeknek kiváló antennája van a ki nem mondott részletekhez, megéreztem a félelmet az én bátor, erős dédnagyapám hangszínében: „Mit akar ez a Reagan, csak nem háborút?” Akkor éppen olyan világ volt, hogy az emberek elhitték: a gonosz USA mindenkit fenyeget, de a baráti Szovjetunió megvédi a gyengéket.
A világ kereke sokat fordult, az alapvető dolgok azonban sosem változnak. Ma is rettegünk a háborútól. A kormányközeli Nézőpont Intézet szerint a magyarok 54 százaléka érzi valós veszélynek, hogy az orosz–ukrán háborúból világháború lehet és 55 százalék szerint az egyik fél (no melyik?) akár atomfegyvert is bevethet.
Erre a félelemre alapoz a Fidesz új kommunikációja. Ha világháború lesz, akkor az atomháború lesz, jelentette ki Kocsis Máté frakcióvezető, de azóta ezt már kimondta Orbán Viktor miniszterelnök is. Az üzenet unásig sulykolt eleme, hogy a baloldal – pontosabban mindenki, aki nem fideszes – nem akar békét. Mindig mondom, hogy az ellenzéknek könnyű dolga lenne, ha átvenné a kormánypárttól az alapvető fogásokat, de ez pont nem az a helyzet. Képtelen vagyok elhinni, legyen bármilyen fontos a szavazatszerzés, hogy az ilyen mondatokat pirulás nélkül ki tudják a szájukon ejteni. Hogy tényleg elhiszik, van olyan megátalkodott ember, legyen akár politikus, akár választópolgár, aki áhítja a háborút.
Kétségtelen: félelemre alapozni a politikát és ezzel a választási győzelmet, akár hatékony is lehet. A jó ízlés…? Az meg kispolgári csökevény…