Kilencvenhat éves korában krónikus szívelégtelenségben meghalt Harry Belafonte világhírű amerikai énekes, polgárjogi aktivista és színész – írrja a The New York Times.
Harry Belafonte 1927. március 1-én született Jamaicából bevándorolt apa és anya gyermekeként a New Yorkban egy harlemi kórházban. Az 1950-es években futott be a Day-O (The Banana Boat Song) című dalával és tette népszerűvé a calypso nevű afro-karibi műfajt. Harmadik albuma, az 1956-os Calypso az első olyan szóló előadói lemez volt, amelyik több mint egymillió példányban kelt el. Beiratkozott a New Norki-i New School színiakadémiájára – a többi között Marlon Brando, Walter Matthau, Tony Curtis és Sydney Poitier mellett –, és mivel nem volt miből előteremtenie a tandíjat, koncerteken lépett fel. Az első fellépésén, amelyért pénzt kért, Charlie Parker zenekara kísérte Miles Davisszel és Max Roachcsal. Népszerűsége a The Beatles feltűnésével áldozott le, utolsó albuma, amellyel sikerült betörnie a Top40-be, 1964-ben jelent meg. Három Grammy-díjat – köztük egy életműdíjat –, színészként egy Emmy- és egy Tony-díjat nyert.
Harry Belafonte már 1950-es években beszállt a fekete polgárjogi mozgalomba, egyik mentora Martin Luther King volt. Évtizedeken át bírálta az Egyesült Államok külpolitikáját, nem mellesleg egy személyben felelős azért, hogy Kubában állami szinten támogatják a rapet. Ezt akkor sikerült elérnie, amikor 1999-ben találkozott Kuba diktátorával, de Fidel Castrón kívül támogatta Venezuela elnökét, Hugo Chavezt is. Utóbbival akkor keltett hatalmas botrányt, amikor kiállt a chávezi ötlet mellett, hogy a kevésbé tehetős amerikaiaknak Venezuela olajával fűtsenek, és a világ legnagyobb zsarnokának, a világ legnagyobb terroristájának nevezte George W. Bush akkori amerikai elnököt. Szóvivője, Ken Sunshine szerint a New York-i Upper West Side-on lévő otthonában kedden érte a halál.
