Olaszország;felszabadulás;Benito Mussolini;Duce;

Meloni kérte a kormány tagjait, maradjanak békén az ünnepen

- Megosztja az olasz társadalmat az egység ünnepe

Feszült légkörben készül Olaszország a nácizmus alóli felszabadulása 78. évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségre: 1945. április 25-én szabadították fel Milánót és Torinót, valamint több olasz várost, ezzel az ország egész területén véget ért a húsz év óta át tartó fasiszta diktatúra.

Az ünnep azonban most különösen nagy figyelmet kelt, hiszen első ízben ünneplik az évfordulót úgy, hogy a kormány vezető ereje – Giorgia Meloni Olasz Testvérek (FdI) pártja – neofasiszta gyökerekkel rendelkezik. Az FdI, továbbá Matteo Salvini Ligája és a lassan gyógyuló Silvio Berlusconi Forza Italiája alkotta olasz kormánykoalíció olyan állásfoglalást terjesztett elő, amely elítél „minden totalitarizmust” és dicséri a liberális demokrácia vívmányait. A szövegből azonban hiányzott az antifasizmus szó. Pedig 1945 áprilisában épp az antifasiszta partizánok és a szövetségesek arattak győzelmet Mussolini fasisztái és a velük szövetséges német náci megszállók felett. Mivel a bűvös szó nem szerepelt az állásfoglalásban, a baloldal nem volt hajlandó megszavazni azt, így a parlamenti vita tumultuózus jelenetekkel végződött, s egymást vádolja a jobb- és baloldal a politikai viharért.

Nemrég Meloni azt mondta, ő maga nem rokonszenvez totalitárius rezsimekkel. S ez minden jel szerint így is van, mivel miniszterelnöki ténykedése alatt nem igazolta a félelmeket, nem csak saját pártja keményvonalasait igyekszik visszafogni, hanem koalíciós partnereit is és nem konfrontálódik az Európai Bizottsággal. Ettől még azonban tény, hogy az FdI ideológiai gyökerei a háború után a Duce hívei által alapított Olasz Szociális Mozgalomig (MSI) nyúlnak vissza. Vélekedések szerint ez az oka annak, hogy a kormány képtelen kimondani az „antifasizmus” szót. Ráadásul a felszabadító háború egyúttal polgárháború is volt, és az ennek megítélésével kapcsolatos különbségek is viharokat keltenek az olasz társadalomban. Ezért bár április 25-nek az egység ünnepének kellene lennie, valójában inkább megosztja az országot. Ennek az is az oka, hogy a társadalom sosem nézett szembe a Mussolini-éra bűncselekményeivel, a jobboldal pedig elbagatellizálja az akkori rezsim rémtetteit. Még a kötelező iskolai oktatásban is csak mellékesen foglalkoznak a fasizmussal – emlékeztet a Der Standard.

A jobboldal viszont azzal vádolja a balt, hogy kisajátítja magának a felszabadulás ünnepét, holott a nácizmus ellen nem csak a kommunisták és szocialisták harcoltak: liberálisok, republikánusok, konzervatívok és monarchisták is voltak a partizánok soraiban.

A posztfasiszta jobboldal az őszi választási győzelem után megpróbálta átírni a történelem számára kínos epizódjait: erkölcsileg egy szintre helyezik a fasisztákat és a kommunistákat. És  különben is – teszik hozzá – a kommunisták sztálinista diktatúrát akartak volna létrehozni, ha hatalomra kerültek volna, hangzik a vád. Amit azonban elfelejtenek hozzátenni: Olaszországban fasiszta rezsim volt, nem kommunista. Jó néhány éve a monarchista Beppe Fenoglio találóan foglalta össze a történteket: – A háborúban egyesek a jó oldalt választották, mások a rosszat. Olaszországban sokan még mindig nem akarják ezt látni.

Mint a Corriere della Sera írta, Meloni figyelmeztette kabinetje tagjait: legyenek visszafogottak az ünnep kapcsán, ne tegyenek szélsőséges kijelentéseket.

Egyelőre nem jelentette be jelölését a brüsszeli testület élére a bizottsági elnök, de a német kormány és saját pártja támogatását minden jel szerint megkapja majd.