Április 24-én ismét sztrájkba lépnek a pedagógusok - olvashattuk több híradásban is. Ám ha őszinték akarunk lenni, inkább úgy kellene fogalmazni: ismét lehetőséget kaptak a pedagógusok, hogy sztrájkoljanak. A munkabeszüntetést bejelentő tanári érdekképviseletek ugyanis “csak” a sztrájk jogi feltételeit képesek megteremteni, pedagógusok tízezrei helyett sztrájkolni már nem tudnak – igen, néha előfordult, hogy 10-20 ezer tanár sztrájkolt egyszerre. A több mint 140 ezer főállású pedagógusból.
A tavalyi év az oktatási tiltakozások éve volt. A 2022. január 31-én lebonyolított figyelmeztető sztrájkot egészen decemberig több tucat esemény követte (határozatlan idejű sztrájk, több hetes polgári engedetlenségi akciók, gördülő sztrájk, tanár-diák-szülő tüntetések, szolidaritási akciók, Tudásmenet), az oktatási rendszer gondjai egész évben a figyelem középpontjában voltak. Minden bizonnyal sokkal többen ismerik már ezeket, mint tavaly január előtt. De a nagy többséget nem aggasztja túlságosan.
A magyar társadalom nagy részét nem zavarja, ha fásult, kizsigerelt pedagógusok foglalkoznak a gyerekeikkel. A többséget nem érdekli, ha a gyerek kora reggeltől késő délutánig bent van az iskolában (legalább nincs otthon), hogy hazaérve még a tök fölösleges házi feladatokat is meg kelljen írnia, dolgozatíráshoz, feleléshez kelljen magolnia valamilyen elfuserált állami (de legalább ingyenes) tankönyvből.
Miért is érdekelné őket? A pedagógusok nagy többsége úgysem sztrájkol, nem tiltakozik; csendben teljesíti a felsőbb utasításokat, betartja az újabb és újabb előírásokat, bármilyen agyamentek is azok. Ők azok, akik szerint tök mindegy, csak legyen letudva az aznapi meló. Az érdektelen, szolgalelkű pedagógus pedig nagyobb eséllyel nevel érdektelen, szolgalelkű fiatalokat. És pont ők azok, akikre ennek a kormányzatnak szüksége van.