- Vasas Tamás: Hat kérdés a rehabról

mintha nem lenne már több közöm ezekhez
a régi, szédítő, mázsás fellegekhez. fűvel imitálom
a repülés kezdeteit, ócska, filléres szimuláció
minden hátra maradt napom, csak a pénteki
lépcsők, a sötét, elfelejtett kispesti folyosók
félhomálya, a terjengő klór szaga a vécék
körül, a hideg víz érintése, a sodort
cigaretták füstje, végül csak
ezek maradnak.

ha majd eljön a pillanat, amikor elengedem
az emlékképed kezét, vajon lesz időm
befejezni ezeket a sötét sorokat?

a kékszakállam leharcolt,
összeszemetelt palotájában
lesz időm becsukni minden
ablakot, mielőtt kivezetnek
az erdőből?

egyáltalán… lesz még
akkor erdő, palota,
szarvasbőgés a
messzeségben?

amikor kisgyerek
voltam, anyám arra tanított,
hogy az uzsonnámat mindig
osszam meg azzal, akin látom,
hogy nincs neki, de ne azért, hogy
ne éhezzen, hanem azért, hogy ne
legyen szomorú. most már értem…
azért kérte ezt, mert az isten
fia is így adta magát értünk…

lassan elmúlik ez a délután, úgy tűnik,
már ma sem jössz, így rágyújtok,
és a füst eltakar pár kóbor
csészealjat az égen.

szegény zsidó fiacskám…
azok a véres szögek a kezedben…
fájdalmam tüskéi, holdam,
ártatlanságom
ikonjai…

szólj, kérlek, szólíts,
legalább vizet
engedj

magadhoz
venni…

ne lássam többé
halott szemeidben
viszont halálom.

ez a szeretet? a viszont életem-halálom?
jerikó leomlott falai? te hallottad már
józsue igaz történetét? maradt
egy korty kávéd? azért olvasod
a bibliát? isten veled,
édes fiam, mindig
szeretlek.

baszdmeg apa, ez egy tök
jó részeges haiku.

oké, de ember, azért láttam
már a nagymamádat, és azért
azt nem mondhatnám, hogy
porcelánbaba arca volt. na.
jó, bocsi, de érted.

azért sem mondhatnám, mert
most visszafelé történik minden,
mondhatni, filozófiai értelemben
ez egy előre emlékezés, és ebben
a folyamatban jelenik meg
a nagymamád arca is.
akit egyébként
a jóisten

nyugosztaljon.

rendben.

jó, látom, most úgysem lenne
kedved felugrani, pedig
ihatnánk egy finom,
forró teát, ha neked
is lenne kedved
hozzá.

de addig is vigyázz magadra.
majd igyekszem
írni még.