Közismert, de megunhatatlan Vonnegut idézet – szabadon – nem igaz, hogy a jó nem győzhet a gonosz felett. Csak ahhoz az angyaloknak is úgy kellene megszerveződniük, mint a maffiának. Különösen igaz ez most, hogy a bíróság ismét nekifut az Ördög ügyvédje pernek. Természetesen nem arról van szó, hogy a Polt Péter vezette ügyészségnek feltűnt az az apró korrupciógyanús összefüggés, hogy a győri közbeszerzések és földügyek nyertesei és a pályázatokat kiíró polgármester úr együtt kamatyolnak néhány prostituálttal, akik mint jó vállalkozók EU-s pénzt és tízperces reklámműsort kaptak a párttévé TV2-n, stricijük pedig véletlenül egyszerre mozgott otthonosan a honi szervezett bűnözés és Kubatov Gábor Fidesz pártigazgató úr körében. Nos természetesen nem. Polt Péter legfőbb ügyész az iránt nyomozott lázasan, éveken át, hogy ki tehette közzé a fideszes-kurvás légyottról készült felvételeket. Hogy Czeglédy Csaba volt a Borkai-videó közzétevője vagy sem, nem túl lényeges kérdés. Sokkal inkább az, hogy tulajdonképpen milyen jog sérült ebben az ügyben jobban: Borkai intim, személyes adatai, vagy a közösségé, amelyet brutálisan átvert az erkölcsi etalonnak hazudott alak, aki még akkor is képes volt a keresztény-konzervatív jócsaládapát játszani, amikor már 800 ezren látták a Pornhub-on az akciózását.
Képzeljük el, hogy ha Szájer József illegál-drogos melegszex-partijáról készült volna ilyen videó. Mi lett volna az erkölcsösebb eljárás? Szájer intim jogait tiszteletbe tartani, vagy bizonyítékkal letegadhatatlanul leleplezni a homofób kormányt támogató végtelenül képmutató és hazug közszereplőt? Régi, kínzó kérdés ez. Szájer erkölcsi kétlakiságáról már a lebukás előtt bő évtizede hallott mindenki pletykát, aki a közélet környékén mozgott. Ahogy hall ma is egy halom, magát kereszténynek, konzervatívnak beállító álszent alakról, akik magas lóról leckéztetik az országot hitről, nemzetről homofób szemétségekkel mérgezik teli a közéletet, miközben ők pontosan azt az életet élik, amit mástól megtagadnának.