Ha Örkény István neve felmerül, az ember önkéntelenül is a legfőbb műveire, az Egyperces novellákra vagy a Tóték és a Macskajáték című darabokra (vagy azok regényváltozataira) gondol, és legfeljebb utána jut eszébe, hogy a neves író gyógyszergyárban is dolgozott. Az Örkény István Színház kamarakiállítása azonban a névadó ezen oldalát hangsúlyozza, de azt irodalmi munkásságával is összekapcsolja. Az április 5-én, vagyis az író születésnapján nyílt tárlat is kooperáció eredménye: az Egis Gyógyszergyár Zrt. és az Örkény Színház együttműködésében valósult meg az Egis alapításának 110. és az író születésének 111. évfordulójának alkalmából.
A két téma kapcsolatát a kiállítás alaposan körbejárja. Megemlíti például, hogy az apa, Örkény Hugó szintén gyógyszerész volt, és több patikája is volt Budapesten, mint a belvárosi Szent Kristóf patika, a Hermina patika, illetve a Nagykörút és a Rákóczi út sarkán ma is működő gyógyszertár. Örkény István az apja elvárásainak eleget téve pedig szintén gyógyszerészi és vegyészmérnöki képesítést is szerzett, de inkább az írói pályát választotta. 1956-os szerepvállalása miatt azonban szilenciummal sújtották, így kiszorult az irodalmi életből. Elvesztette könyvkiadói állását, visszahívták már elfogadott kötetét és a lapok is visszadobták írásait. Jövedelem nélkül maradt, mivel nem kapott dramaturgi, lektori és korrektori megbízást sem. A fordulatot 1958 hozta el, amikor a negyvenhat éves, József Attila-díjas író megkereste Aczél György kultúrpolitikust, hogy végzettségének megfelelő munkát kapjon, így lett 1958 őszétől alkalmazottja az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyárnak (ma: Egis Gyógyszertár Zrt.).
A kiállítás ezen a ponton egyszerre mutatja be a vállalat fejlesztéseit és Örkény új munkáját számos korabeli fotóval illusztrálva. Kiderül, hogy az ötvenes években a gyár területe a háromszorosára nőtt, és csak 1959-ben tizennyolc új készítményt vitt piacra, és tizenegy további gyógyszert tervezett forgalmazni. A munkahely közege mégis idegenül hatott az íróra, aki új pozíciójában visszahúzódóan viselkedett. Először laboránsként, majd műszaki ügyintézőként dolgozott, orvosi körlevelet szerkesztett, és a Karil nevű üzemi lapba is írt. Az új helyzetet azonban rosszul viselte, egészsége meggyengült, lábát többször megoperálták, és az írásra is kevés ideje jutott.
Ezen időszak mégis fordulatot hozott: ekkor ismerte meg későbbi feleségét, Radnóti Zsuzsa dramaturgot, és talált rá saját írói stílusára. A hatvanas évek elején a kultúrpolitika is enyhült, a bebörtönzött írók szabadulhattak, és ha kifejezték a hatalomnak, hogy nem rendszerellenesek, az írásaik is megjelenhettek. 1962-ben Örkény életében is változás történt: az Új Írás című irodalmi folyóirat közölte írásait, megjelenhetett egy novelláskötete, illetve napilapok és színházak is megkeresték. Az író 1963-ban kilépett a gyógyszergyárból, és újra az irodalomnak élhetett.
A tárlaton több híres egypercese is olvasható, melyek rövidségük ellenére pontos és mély állításokat tesznek a korabeli társadalomról, a történelemről és az emberi létezésről. A falakon és az asztalokon helyet kapott az In memoriam dr. K. H. G., Az élet értelme, az Információ, A színész halála és az ismeretterjesztő, de egyben megható Arról, hogy mi a groteszk. Az Örkény Színházba tehát érdemes betérni és belemélyedni az író életébe, vagy csak elolvasni tőle néhány egypercest, amire még az előadások szünetében is jut idő.
Info: Egis és Örkény. Örkény István Színház. Nyitva: 2024. április 5-ig
