Nincs abban semmi meglepő, ha a Ráday utcai Jedermannban élő zene szól, talán csak akkor, ha az időpont még korai. Kedden délelőtt ráadásul elsőrangú jazz szólt a kávézóból: Borbély Mihály szaxofonos és Oláh Krisztián állt össze egy duettre. Igaz, a Jazzfest Budapest sajtótájékoztatója csak prózában szokatlan élmény lett volna.
De volt próza is, nem is akármilyen. Borbély Mihály például így fogalmazott: „Keveset beszélünk, de ezzel a duettel a jazz, illetve a Jazzfest Budapest üzenetét szerettük volna megmutatni: az egymásra figyelést, az összefogást. Krisztiánnal több formációban muzsikáltunk együtt, de életünkben először játszottunk most együtt duóban. Lám-lám, megy ez. Mert nem számít – nem is szoktam megkérdezni – hogy kinek mi a világnézete, a vallása, a nemi orientációja, ha két ember együtt akar működni. Most is az érdekelt, hogy Krisztián a fisz-moll majort úgy fogja-e le, hogy az nekem kedvező legyen. És ő úgy akarta fogni – ez egy nagyon fontos dolog. Köztünk nem is egy, hanem két generáció van, édesapjával (Oláh Kálmán zongoraművésszel) sokkal többet játszottam együtt, de ilyen az összefogás: amikor színpadra megyünk, fellépünk fesztiválon, akkor is azt keressük, hogy mit tudunk együtt létrehozni. Márpedig, ha kilépünk az utcára, inkább azzal találkozhatunk, hogy azt nézzük, mi különböztet meg minket egymástól, és néha teljesen jelentéktelen dolgok miatt is egymásnak esnek az emberek. Ha valami miatt szomorú vagyok, akkor emiatt. Jó példát szeretnék mutatni, művészként, muzsikusként, a fesztivál szervezőiként is. A Jazzfest Budapest alapítójánál, Kleb Attilánál bármilyen ötlettel is álltam elő, nem az volt a válasz, hogy pandémia, energiaárak, pénzhiány, és ha írtam neki este tizenegykor egy üzenetet, hogy holnap kéne beszélnünk, akkor az volt a válasz, hogy hívjál most. Attila nem úgy áll az ötletekhez, hogy felejtsd el, hanem azt kérdezi: csak ennyi? Ez a hozzáállás nagyon kellene a társadalomnak. Bárcsak jazzpolitikus gárda vezetné az országot!”
Megmutatni, hogy a jazz nagyon fontos része a magyar kultúrának, Budapest kulturális életének, megmutatni a műfaj sokszínűségét és az együttműködések szükségességét: múlt évben többek között ilyen megfontolások hívták életre a Jazzfest Budapestet, amely második éve a Budapesti Tavaszi Fesztivál társrendezvénye. „A nyolcvanas évek végen, a kilencvenes évek elején, amikor fotósként dolgoztam, a tízezer férőhelyes Budapest Sportcsarnokban teltházas jazzkoncertek voltak. Manapság, ha az ember elmegy egy 1800-2000 fős jazzbulira, az már egy nagyon-nagyon nagy szám” – mesélte a sajtótájékoztatón Kleb Attila koncertszervező. „De csak Magyarországon. Ha kimegyünk Romániába, és megnézzük a Gărâna jazzfesztivált, ami a semmi közepén van, és szó szerint igazi fapados fesztivál – a közönség farönkökön ül –, a hideg nyári esteken is két-háromezer ember tombol a koncerteken, néha kevésbé ismert zenészek koncertjein is. Interjúkban többször felemlegettem a dél-koreai Jarasum jazzfesztivált, ahol 60-70 ezer van kinn a koncerteken, zuhogó esőben is. Amikor láttam erről felvételt, eszembe jutott, mennyire jó lenne, ha Magyarországon is lenne egy-egy jazzkoncert legalább 10-20 ezres hallgatósággal. Részben ezért is csináljuk meg április 30-án, a jazz világnapján a Madách téri, félnapos Jazzfest Budapest Gálát.” A szabadtéri koncertsorozatot egy all star zenekar fellépése fogja zárni, a programot streamelni is fogják.
Lukács Miklós cimbalomművész szerint Budapest és a magyar muzsikusok is megérdemlik, hogy legyen egy olyan nagy jazzfesztiválja, mint a világ nagy városainak – amelyeket fellépőként közelről ismer. Egy olyan fesztiválja, ami abszolút a jazzről szól és abszolút befogadó, mert „maga a jazz is befogadó műfaj, helye van benne a különböző népzenéknek, kísérleti zenéknek éppúgy, mint a standardnak vagy a mainstream muzsikának.” Mózes Tamara énekes pedig Párizs és Brüsszel jazzfesztiváljaival állította párhuzamba a budapestit: itt is hasonlóan nagy koncerttermektől a kisebb klubokig mindenütt szólhat a jazz. a Budapesi Tavaszi Fesztivál programigazgatója, Gáspár Máté, arról beszélt: A Jazzfest Budapesttel együtt az április 20-án induló Budapesti Tavaszi Fesztiválon is a sokszínűséget, az együttműködés szükségességét szeretnék bemutatni.A fesztivál 22 napja alatt Budapest 10 helyszínén lesznek koncertek, többek között az Erkel Színházban, az Olasz Intézetben, a Zeneakadémián, az Eiffel Műhelyházban, vagy a Fonóban és olyan kisebb, de meghatározó kulturális helyszíneken is, mint a Mixát, Lumen, az iF, vagy a Jedermann. A nyitónapon, április 26-án Lizz Wright amerikai énekesnő ad koncertet az Eiffel Műhelyházban. Az Erkel Színházban talán utoljára 2015-ben adtak jazzkoncertet (a Hot Jazz Band harmincadik születésnapján). Most Avishai Cohen, a világhírű izraeli bőgős triójával május 9-én ad az Erkelben koncertet, valamint a brazil mester, Antonio Carlos Jobim előtt tisztelgő amerikai énekesnő, Stacey Kent a Danubia Zenekarral május 17-én a fesztivál záróeseményén játszik ugyanitt. Szintén az Erkelben koncertezik a négyszeres Grammy-díjas amerikai bőgős, basszusgitáros, Stanley Clarke. Az arab klasszikus zene mestere, az oudon játszó Anouar Brahem kvartettjével május 5-én lép fel a Zeneakadémián. A Fonóban május 11-én három szaxofonos is fellép (lesz, hogy egyszerre is): Borbély Mihály Balkan Jazz Projektjében ott lesz vendégként Dresch Mihály, majd őket követi Enzo Favata. Az Olasz Intézet három fellépőt is hoz a fesztiválra – Stefano Bollani jazz-zongorista ingyenes koncertet ad az olasz Intézetben –, míg a Cseh centrumnak lesz köszönhető a Tara Fuki (Andrea Konstankiewicz-Nazir és Dorota Barová csellista duójának) koncertje a Fonóban.
A programsorozatot egy kurátori csapat állította össze: Mózes Tamara és Mogyoró Kornél jazzdobos (a Mixát Stage fellépőit szervezte), Lukács Miklós (Jedermann), Borbély Mihály (Fonó Budai Zeneház), valamint Oláh Krisztián (IF Kávézó). A Lumen programját a kurátorok közösen állították össze.
Infó
Jazzfeszt Budapest, április 26-tól május 17-ig. Helyszínek: Fonó Budai Zeneház, Mixát Stage, iF Jazz Cafe, Jedermann Café, Lumen Kávézó, Olasz Intézet, Eiffel Műhelyház, Erkel Színház, Zeneakadémia, Madách tér