„Tipikus Németország”. Így sommázta a bécsi Wiener Zeitung című lap, hogy Berlin szakított a nukleáris energiával. S valóban, Berlin olyan időszakban ragaszkodott az elveihez, a zöldenergiára való átálláshoz, amikor az energiaellátás szempontjából Európa kivételesen nehéz helyzetben van. A következetesség tényleg irigylésre méltó. Berlin az Ukrajna elleni orosz agresszió után ugyan néhány hónapra meghosszabbította annak a három erőműnek az üzemidejét, amelyek még a villamosenergiahálózatban maradtak, de hétvégén ezek is nyugdíjba vonultak. Látszólag kockázatos lépés, hiszen ugyan a gáz ára az utóbbi hónapokban jelentősen csökkent a TTF nevű holland gáztőzsdén, s most nagyjából annyiba kerül, mint az agresszió megindítása előtt egy hónappal, de a logika szabályai szerint a téli időszak előtt és alatt ismét felmegy majd az energiahordozó ára.
Tavaly ősszel némi idegesség is uralkodott Németországban a jövő miatt, még Robert Habeck gazdasági és éghajlatvédelmi miniszter is felkészítette a lakosságot arra hogy esetleges energiakorlátozásokra kell felkészülni, végül azonban gond nélkül vészelték át az eltelt hónapokat, aminek csak egyik oka volt a szokottnál enyhébb tél. Sokat nyomott a latban, hogy a kormány olyan viharos gyorsasággal szakított az orosz gázzal, egyúttal évtizedek óta már-már kőbe vésettnek hitt energiapolitikájával és olyan hamar sikerült pótolnia más államoktól a gázt, hogy Európa megint megállapíthatta: Németország valóban egyedülálló a maga nemében.
A három párti koalícióban nincs egyetértés a nukleáris energia használatát illetően, a liberális FDP sokkal megengedőbb, mint a környezetvédők, de magyar ésszel sokszor nehéz is felfogni, mennyire környezettudatos országról van szó. Korábban azon folyt a vita az FDP és a Zöldek között, hogy építsenek-e új autópályákat a környezeti kockázatok miatt. Ilyen dilemma alighanem sosem merülne fel Magyarországon.