A magyarok szinte mind békét akarnak. Kár, hogy nem ezek közül kerül ki a kormány. Utóbbi politikája, bármit is hazudjon szándékairól, objektíven az agresszort, következésképp a háborút segíti. Sarkítva: nálunk a halálpárt van hatalmon. Gömbölyítve: hazánk jelenlegi vezetői valamiért úgy vélik, hogy az orosz győzelemmel és az ukrán vereséggel járnának jól. Az még elképzelhető, hogy ez az ő személyes vagy családi érdekeiket tekintve így is van, az ország és a nemzet sorsára azonban bizonyosan katasztrofális hatással lenne. Azt jeleneté ugyanis, hogy az erősebb bármilyen indokkal rátámadhat a gyengébbre, akinek meg atomfegyvere van, az pláne azt tehet, amit akar. Az orosz győzelem évtizedekre garantálná a háborús veszélyt, s vele a bizonytalanságot, a felfokozott népvándorlást, a gazdasági válságot.
A kormánysajtó szerint ebben a helyzetben az a legnagyobb baj, hogy megjelent az országban néhány, a halálpárti narratívával feleselő óriásplakát. Az adófizetők pénzén felhizlalt fideszes Nézőpont Intézet éles szemű vezetője az amerikai nagykövetség által támogatott kampányból azt vette ki, hogy ez „egy sorozat része, amely megpróbálja megváltoztatni a magyar kormány álláspontját a háborúval kapcsolatban”. Vagyis a „Ruszkik, haza!” 1956-os jelszava többé nem a magyar kormány álláspontja. A magyar kormány nem hisz a felvilágosodásban, a francia forradalomban, Széchenyi öngyilkosságában, 1968 háborúellenes diáklázadásában – és ezek szerint most már 1956-ban sem. Petőfi is rendesen túltolta a biciklit az Akasszátok fel a királyokat-tal, nem csoda, hogy nem szabad elszavalni iskolai ünnepségen. Talán már március 15-ét sem tartják jó ötletnek, még szerencse, hogy időben érkeztek Paszkievics kozákjai. Ha így megy tovább, el fogunk jutni ahhoz is, hogy Galileivel szemben az inkvizíciónak volt igaza és a Föld nem a Nap körül kering, hanem fordítva. (Szegény magyar űrhajós, hogy meg lesz lepve.)
A „Magyarország 1956 – Ukrajna 2023” plakátok úgy kellenek, mint egy falat kenyér. Még mielőtt mind megőrülünk.