Megannyi állami jogintézmény létezik Magyarországon, amelyek mögött törvény helyett csak kormányrendeleti szintű szabályozás áll. Ilyenek a kormányhivatalok, a járási hivatalok, az Oktatási Hivatal, az Államkincstár, a Kórházi Főigazgatóság, a tankerületek vagy az Államkincstárba beolvasztott korábbi Nyugdíjfolyósítási Hivatal is. De idetartozik még a TEK is: ez esetben különösen súlyos, hogy egy állami erőszakszervezetet a kormány hozott létre.
Amikor ezeket létrehozták, nem volt még háborús veszélyhelyzet sem.
Szögezzük le: a kormány nem vonhatja el a törvényalkotás hatáskörét, nem léphet az Országgyűlés helyébe. Ezért nem is hozhatna létre állami jogintézményt.
Mégis, csak a költségvetés kapcsán emeltek szót néhányan a kormányrendeleti szabályozás ellen.
Mivel nem megfelelő szintű szabályozás áll a fent felsorolt jogintézmények létrejötte mögött, ezért valamennyiről megállapítható, hogy jogszerűen nem is léteznek. Így pedig az összes intézkedésük alkotmányjogilag semmis. Márpedig ezek a jogintézmények - feladataikat tekintve - törvényi előírásokon alapuló jogokat, kötelességeket, kötelezettségeket állapíthatnak meg, törvényi előírásokon alapuló munkajogi, közalkalmazotti jogviszonyokat működtetnek (vagy éppen mondhatnak fel), adott esetben alkotmányos jogokat korlátozhatnak.
Az államnak az alapjogok biztosítására vonatkozó garanciális kötelezettségéből magától értetődően következik, hogy ha az alapjogokat, illetve azok alkalmazását törvényi szintű normával szabályozza, akkor alkotmányjogi szempontból az ezen alapjogokat alkalmazó, meghatározó, eldöntő, megítélő szervezetnek is törvényi szintű szabályozáson kell nyugodnia. Mindezt alacsonyabb szintű normával szabályozni egyértelműen alkotmányellenes. Különösen, hogy így nem nyújtanak a kormány túlhatalmával szemben valós ellensúlyt.
Az alkotmányos alapjogok szabályozása elsősorban a kormánnyal és az államigazgatással szemben nyújt alkotmányos garanciát a norma címzettjei számára. Nyilvánvaló, hogy ez a biztosíték elenyészne, ha a kormány rendelete is felhatalmazó (kötelező) rendelkezéseket tartalmazhatna. A kormány tehát nem vonhatja el a törvényalkotás jogkörét, nem hozhat létre saját hatáskörben állami intézményeket, mert ez sérti a hatalmi ágak elválasztásának elvét. Kormányrendelet ilyen jogterületeket nem szabályozhat. A kormány, amikor ezekről a jogintézményekről – kormányrendeletben – rendelkezett, akkor elvonta a törvényalkotó jogalkotási jogát. Újfent megállapítható, hogy – szigorúan alkotmányossági jogalapon – a fent nevezett jogintézmények, jogszerűen nem léteznek.
A jogállamiság egyik alapvető követelménye (ami jelenleg nem létezik), hogy a közhatalommal rendelkező szervek a törvény által meghatározott szervezeti keretek között, a törvény által megállapított működési rendben, a polgárok számára megismerhető és kiszámítható módon szabályozott korlátok között fejtik ki a tevékenységüket. [56/1991. (XI. 8.) AB határozat] Törvényi – és nem kormányzati szintű – szabályozások keretében! A formális jogállam e követelménye a jogalkotási gyakorlat alapját is képezi.
Maga az Alkotmánybíróság bontotta ki fokról-fokra a hatalommegosztás rendszerét, és értelmezte az egyes hatalmi ágak egymáshoz való viszonyát, egymásra reflektáltságuk alkotmányos határait és imperatívuszait. Az Alkotmánybíróság kimondta, hogy a hazai jogállam a hatalommegosztás elvére épül, ami a jogállam elválaszthatatlan része. A 31/1990. (XII.18.) AB határozatban megfogalmazódik, hogy az alkotmány egyes rendelkezéseinek értelmezésénél messzemenően figyelembe kell venni a hatalmi ágak megosztásának elvét, ami a magyar államszervezet legfontosabb szervezeti és működési alapelve. Ez a hatalommegosztás sérült azzal, hogy a törvényalkotó helyett a kormány rendelkezett a különböző jogintézményekről.
Az alaptörvény 15. cikk (2) bekezdése szerint viszont a kormány a közigazgatás legfőbb szerve, törvényben meghatározottak szerint államigazgatási szerveket hozhat létre. Ezzel szemben én az Alkotmányra alapítva állítom, hogy az állam nem mondhat le az őt megillető jogokról, legyen az alkotmányos vagy vagyoni, nem adhatja át másnak az őt terhelő kötelezettségeket. Vagyis már a felhatalmazás is jogellenes (még akkor is, ha azt az alaptörvényben rögzítették).
Úgy is mondhatnám, hogy ebben a folyamatban az állam a kormány alárendeltjévé válik, hiszen a kormány rendelkezik az állam jogosítványaival, a kormány dönt az állami javakról. Mint ahogy az állami tulajdonú közalapítványokról is, amelyek nem államigazgatási szervek, viszont állami vagyonelemek, és mégis kormányzati szintű döntésekkel jöttek létre. A törvényi szabályozás hiányában viszont meglátásom szerint valamennyi ilyen intézmény bármely eljárása, intézkedése, ill. döntése - azok konkrét tartalmától és tárgyától függetlenül - jogellenes.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.