Orbán Viktor miniszterelnök hivatala beköltözött a Várban lévő, teljesen átépített épületbe, ami a XVIII. században a karmeliták otthona volt. Az egykori rendház és a mellette álló templom 1725 és 1736 között épült késő barokk stílusban. A karmelita rend feloszlatása után a templomot átalakították, tornyát lebontották, és az épület 1787-től színházként működött. A miniszterelnök most mégis úgy nevezteti hivatalát, Karmelita Kolostor.
A „kármel” héber szó termékeny földet jelent. A Kármel hegy Izrael északi részén a tengerpart mellett húzódó hegylánc, mely csendes magányában éltek az első kármeliták.
A karmeliták közösségeit, a Magyar Sarutlan Kármelita Rendtartomány történetében leírt hitvallásuk szerint egy maradandóan sajátos életstílus jellemzi, amelyben a testvéri életet az egyszerű, családias lelkület örömteli derűje táplálja; elmélyül a személyi méltóság és a nemeslelkűség tudata; a nevelésnek, a tanulásnak különleges értéket tulajdonítanak; az önmegtagadás és a közösség aszkétikus gyakorlatai teológiai életnek és apostoli szolgálatnak vannak alárendelve; s a rendházak és a világi személyek között evangéliumi barátság szolgálhatja az egységet.
Tíz évvel ezelőtt egy Századvég konferencián ismerhettük meg a pávatánc orbáni értelmezését: „A diplomácia táncrendje miatt az elutasítást úgy kell előadni, mintha egyébként barátkozni szeretnénk. Ezek azok a politika művészetéhez tartozó mozdulatok, hogy majd a hét javaslatból kettőre-háromra (úgyis megcsináltuk már, csak ők nem vették részre) rábólintunk, a maradék kettőt pedig, amit nem akarunk, úgy utasítjuk el, hogy a többségét tulajdonképpen elfogadjuk. Ez a bonyolult játék afféle pávatánc.”
Azóta megtapasztalhattuk az orbáni színjáték minden elemét. A súlyos milliárdokért dübörögtetett rogáni propagandát, a hazug, viszont az ország valamennyi szegletébe eljutó plakátokat, a furfangos módszerrel lenyúlt megyei lapokban visszhangzott, politikusok által sulykolt féligazságokat, vagy éppen a hazugságokat tartalmazó kulcsmondatokat, valamint a politikai ellenfeleket célzó, napi gyakorlattá vált kegyetlen, hazug karaktergyilkosságokat. Az egykori kolostor épületében ügyködő színtársulat tagjai és vezetőjük valóban remek színészek. A szerzetesi életmódhoz, a karmeliták hitvallásához viszont semmi közük.
Talán csak a „termékenység” igaz – már amennyiben a családi és haveri kör látványos és gyors meggazdagodására gondolunk, jobbára EU forrásokból származó közpénzből.
A Karmelita Kolostor elnevezés semmiféle valóságos elemet nem tartalmaz – az az épület már több mint kétszáz éve nem karmelita, főleg nem kolostor. Hanem színház, amit az épületben folyó valóságos tevékenységnek megfelelően egyszerűen csak színháznak kellene hívni. Orbán színházának.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.