Dadogott kissé, de sokoldalúan tehetséges ifjú volt Charles Dodgson (1832–98). Boldogult a viktoriánus Angliában: korán matematikatanári állást kapott Oxfordban, miközben verseket, politikai pamfleteket írt, és elragadta a kor divatos újdonsága, a fotográfia is. Családi képeket készíteni hívták az előkelő Liddellék. Visszatérő vendég lett náluk, amolyan félig barát, félig házitanító. Különösen az egyik kislány férkőzött a szívébe, a tíz gyerek közül a negyedik: Alice.
Csónakázni vitte a gyerekeket egy nyári napon, gondosan vezetett naplójából tudható: 1862. július 4-én. Vízparti piknik közben mesét rögtönzött nekik egy lányról, aki nyúlüregbe zuhan, azután furcsa világban találja magát. Kitalált hősét a kedvencéről nevezte el, akit elbűvölt a szokatlan mese, és kérte a fiatalembert, írja le neki a meglepő kalandokat. Így született a világhírű történet, amely Lewis Carroll írói név alatt jelent meg: az Alice Csodaországban (1865).
Ám Charles és a család bizalmas kapcsolata hirtelen megszakadt. Alighanem eltiltották a háztól, korabeli pletykák szerint azért, mert szerelmet vallott a serdületlen kislánynak. A másik, vállalhatóbb változatban Alice nővére, az eladósorba kerülő Lorina zúgott bele a férfiba, és a szülők azért léptek közbe, nehogy a szóbeszéd elriassza a reménybéli kérőket. A naplóban hiába keressük a megfejtést, mert a kérdéses napok, 1863. június 27–29. feljegyzéseit valaki utólag kivágta belőle.
Alice Liddell (1852–1934) további élete szintén regénybe illenék, de lányregénynek igencsak rendhagyó volna. Reménytelen szerelembe estek a királynő legkisebb fiával, Lipót herceggel. Rangon aluli házasság szóba sem jöhetett az uralkodóházban, Lipótnak egy német hercegnőt kellett elvennie. Alice egy krikettjátékoshoz, Reginald Hargreaves-hez ment feleségül, ám érzéseiről sokat elárul: egyik fiuknak a Leopold nevet adta, és a herceget kérte fel keresztapjának.
Békebeli életüket, mint oly sok más családét, a világháború dúlta szét. Alice három felnőtt gyermeke közül ketten odavesztek a lövészárkokban, majd az apjuk is utánuk halt. A magára maradó asszony elgyászolta szeretteit, de élni akart tovább. Hogy megéljen, eladta a meseregény eredeti kéziratát, és egy vagyont kapott érte (ma a British Library féltve őrzött kincse). Nyolcvanévesen, a Lewis Carroll-centenáriumon elhajózott Amerikába, a Columbia Egyetem a nagy mű ihletőjeként díszdoktorrá avatta.
A könyv ugyanis már Alice Liddell életében klasszikus lett. Pompás paródiája a letűnő viktoriánus világ szürrealitásának, de azon túl is izgatja olvasóinak fantáziáját. Arról, vajon miféle titkokat rejt még a szöveg, másfél évszázada vitáznak pszichológusok, matematikusok, etológusok és laikusok. A változatos értelmezések és belemagyarázások néha zavarba ejtők: a felnőtté válás allegóriája, utazás a tudatalattiba, narkotikus trip, vagy a legrosszabb esetben elfojtott pedofília…
Bizonyosság csupán annyi, amennyit a szerző maga is készséggel megerősített: az igazi Alice nélkül nem létezhetne a Csodaország.