Már kikerült az eladó tábla a fővárosi önkormányzat idén eladó sorba került ingatlanjai közül a legdrágábbra. A XI. kerületi Rimaszombati út 2. szám alatti 14 ezer négyzetméteres volt oktatási épületből még 2015-ben költözött ki a korábban három iskola összevonásával létrejött Újbudai Széchenyi István Gimnázium, amely Bel-Budán, az Egry József utcában talált új otthonra.
A cég februárban jóváhagyott ingatlanértékesítési tervében ugyan ez a legnagyobb értékű tétel, de korántsem az egyetlen. Az előterjesztéshez csatolt táblázat szerint a főváros bruttó 18 milliárd forint bevételt remél különféle épületek eladásából.
Az őrmezei monstrum azonban azóta is üresen árválkodik, holott a Budaörsi út melletti autópálya csomópont kiemelt kereskedelmi övezet, ahol több hiper- és szupermarket és logisztikai telep is található és egy ekkora méretű ingatlan kifejezetten kuriózumnak számít. A 27,5 ezer négyzetméteres területen a jelenleginél ötször nagyobb épület is felhúzható, vagy akár négy nagyobb fejlesztési telek is kiszabható - próbálja felkelteni az érdeklődést a főváros vagyongazdálkodó cége, a Budapest Főváros Vagyonkezelő Központ (BFVK) Zrt., amely az ajánlatokat május közepéig várja. Az ingatlan kikiáltási ára 7 milliárd forint plusz 1,75 milliárd forint áfa.
A 61 piacra dobott ingatlan között II. kerületi villák, újpesti, ferencvárosi, újbudai iskolák, józsefvárosi iroda és számos üres telek mellett akad szivattyúház, egykori kispesti kultúrház, kőbányai lőtér, vidéki szociális otthon, mezőgazdasági terület, kastély és ráckevei-visegrádi szórványlakások is.
„Az értékesítésre kijelölt ingatlanok egyikét sem használja már a főváros, üresen állnak többnyire évek óta. Ha lenne a pénz a felújításukra, illetve akár funkcióváltással hasznosíthatóak lennének, akkor érdemes lenne megtartani ezeket a vagyonelemeket, de jelen állapotukban csak viszik a pénzt. Holott a Fővárosi Önkormányzatoknak már rég nincsenek tartalékai. Az ingatlaneladásokból befolyó bevételt a közszolgáltatások működtetésére fordítja a város” – válaszolta a Népszava kérdésére Kiss Ambrus gazdasági ügyekért felelős főpolgármester-helyettes, aki a „családi ezüst” elherdálására vonatkozó felvetésünkre elismerte, hogy szebb időkben a különféle vagyonelemek értékesítéséből származó bevételeket fejlesztésekre, értékteremtő beruházásokra fordítanák és nem üzemanyagot vásárolnának belőle a buszokba, vagy éppen idősotthonokat fűtenének belőle. Csakhogy nincs választásuk. Mint mondta: a napi működés fenntartása egyúttal a remény fenntartása is, hogy lesz idő, amikor lesz még város, amelynek fejlesztésére költhetnek. De most nem ez a helyzet. A város túlélő üzemmódban működik, amelyben minden eszközt meg kell ragadni a fizetőképesség fenntartásához.
A tervben szereplő bevétel becslésen alapul, de többnyire nem kikiáltási áron mennek el az ingatlanok.
Az értékesítés ezeknél a nagy, gyakorta felújításra váró épületeknél gyakorta elhúzódik, némelyik ingatlant évek óta árulják.
Így a tervszámok és a tényleges bevétel között esetenként jelentős a különbség.
„Az ingatlanértékesítési tervet minden évben tárgyalja a Fővárosi Közgyűlés, a BFVK csak azokat az ingatlanokat hirdetheti meg eladásra, amelyekre engedélyt kapott, végül pedig az adásvételt is jóvá kell hagynia a tulajdonosi bizottságnak a nagyobb értékű vagyonelemek esetében. Lakásoknál minden esetben” – magyarázta Kiss Ambrus, aki azt is fontosnak tartotta hozzátenni, hogy a kormánypárti képviselők sem ehhez, sem a korábbi ingatlanértékesítési tervről szóló közgyűlési vitához nem szóltak hozzá, nem tettek ellenvetést.
Ez aligha meglepő, hiszen az ingatlanállomány értékesítése a rendszerváltozás óta folyamatos. Tarlós István utolsó főpolgármesteri évében, 2019-ben 14 milliárd forintot kasszíroztak ebből, a következő két év szerény 4-4 milliárdot hozott, míg tavaly valamivel 10 milliárd forint feletti eredményt értek el. Ezek bruttó összegek, amelyek után ÁFA fizetési kötelezettsége volt a városnak – tette hozzá a politikus.
Budapest vagyonának 2016-ban még 84 százalékát tette ki a város által birtokolt 5361 ingatlan. Ezek összértéke akkor 1 623 milliárd forint volt. (Ehhez még hozzájönnek a fővárosi tulajdonú gazdasági társaságok könyveiben szereplő ingatlanok.) Csakhogy ezek többsége nem eladható – például hidak, utak, közművek, satöbbi –, csupán 2 százalék értékesíthető. A helyzetet nehezíti, hogy a forgalomképes ingatlanok cirka egyharmadában a fővárosi önkormányzat csupán résztulajdonos, így már 2016-ban – az utolsó elérhető vagyonkimutatás szerint – alig valamivel több mint 500 ingatlan sorsáról dönthetett a főváros önállóan. Ebből évente több tucatot hirdetnek meg, de van, ami évekig vár a vevőre. A megmaradt ingatlanok egyre kevésbé csábítóak, többségüknél már az is idő- és pénzigényes, hogy egyáltalán eljussanak az eladásig, mivel előtte rendezni kell a jogi és telekkönyvi helyzetet.
