Izraeli kutatók 2019-ben publikálták először azt a tanulmányt, amelynek más kutatók által is ellenőrzött változata idén március 30-án a Cell folyóiratban is megjelent és amelyben a stresszhelyzetet átélő növények kommunikációjáról számolnak be. Megfigyeléseik szerint a növények képesek bizonyos formában jelezni, ha negatív hatások érik őket, vagyis hangosan "panaszkodni". A hanghullámok ultrahang tartományát, a 20 kHz-nél nagyobb frekvenciájú hanghullámokat használják a jelek kibocsátására. Az utrahangokat az emberek nem hallják, de a kutatók a száraz növényekről készített felvételeket úgy módosították, hogy számunkra is érzékelhetővé váljanak a hangok.
A pattogást nagy valószínűséggel a növények xilém nevű szállítószövetei, pontosabban az abban rejlő nedvben folyamatosan keletkező, majd szétpattanó buborékok okozzák, amelyek megnövekedett mennyisége a kiszáradásra utalhat. A hangok azonban nem csak a vízhiányos állapotot, hanem más stresszt okozó körülményt, például a metszést is jelezhetik, de ehhez a növények eltérő hangokat használnak, amiket a kutatók által betanított gépi tanulási rendszer egyértelműen el tudott különíteni egymástól.
A kísérlet során a nehéz helyzetben lévő növények mellett egészséges, problémamentes társaikat is monitorozták és az adatok alapján kiderült, hogy tulajdonképpen nincsen néma növény: több-kevesebb zajt mindegyikük esetében regisztráltak.
Nagy volt a különbség azonban a pattogások ismétlődési számának tekintetében: a kontrollcsoport tagjai átlagban óránként egy, vagy annál is kevesebb hangot adtak ki, míg a kiszáradó paradicsomok óránként 35 és a dohányok 11 ultrahangot bocsátottak ki.
