;

uniós források;

- Szemfényvesztés

Hatalmas a tétje annak, hogy idejében hozzájut-e az ország a visszatartott uniós forrásokhoz. Bármennyire is fogadkozik a kormány, hogy a sokmilliárd euró nélkül is megleszünk, sőt magától is növekszik majd a gazdaság, azért már látni a repedéseket a költségvetésen, sok mindenre nem jut elegendő pénz.

Kezdetben a kormány nem hitte el, hogy az Európai Bizottság képes visszatartani azt, ami nekünk amúgy jár, és jogállamisági, korrupciós és összeférhetetlenségi kérdést csinál a folyósításból. Majd' egy éve megy a huzavona, s jelen állás szerint az Unió esélyei a „győzelemre” jobbak, mint Orbán Viktoré és csapatáé. Igaz, azt még nem tudni, mi valósul meg a fogadalmakból, az új közbeszerzési, korrupcióellenes szabályokból, a bírói függetlenségből, az egyetemi kuratóriumok NERtelenítéséből, hogy csak a leginkább felszínen lévő kérdéseket említsük. Mert van belőlük 27 úgynevezett szuperfeltétel, amit teljesíteni kell a kormánynak ahhoz, hogy egyáltalán esélye legyen a tárgyalások eredményes lezárására.

Hogy mikor juthatunk el idáig, az még mindig zavaros, a kormány és a kormánypártok maguknak is hazudnak, de legalábbis ködösítenek, a közvélemény pedig már meg sem próbál eligazodni a folyton változó határidők erdejében. Tavaly nyáron 2022 vége, december közepe volt a kitűzött dátum a megegyezésre, de augusztusban még azt nyilatkozta Navracsics Tibor uniós forrásokért felelős miniszter, hogy korábban is teljesíti Magyarország az elvárt feltételeket. Volt egy március végi határidő is, ameddig a kormány fogadkozása szerint biz'isten minden dokumentum, jogszabály a helyére kerül és jöhet a pénz. Csakhogy fontos jogszabályok most már kötelező társadalmi egyeztetése sem indult meg, a velük való parlamenti munka pedig még tervben sincs. Az okokról hallgat a kormány, vélhetően abban bízik, a nemzetközi színtéren is működik az itthon sokszor alkalmazott taktika: megtéveszteni, semmibe venni, kifárasztani az ellenfelet, közben pedig folytatni mindent, mintha semmi sem történt volna. Nem tudni még, mit szól majd az uniós grémium ahhoz a Lázár-féle tervhez, hogy az uniós pénzen felújított kastélyokat magánkézbe adják, ahogy azt sem, miként befolyásolja majd a jogállamiságról szóló vitát, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet egyértelműen jogellenesnek ítélte a magyar sztrájk-korlátozásokat, amelyek lehetetlenné teszik a tanárok eredményes érdekérvényesítését.

Annyi biztos, hogy Brüsszelben egyre többen kiakadnak a kormány arroganciáján, unióellenességén, az Oroszország elleni szankciók során tanúsított különutasságán, és lassan már mindenki „azon az oldalon” van. Ráadásul nem lehetnek kétségeink amiatt sem, hogy ha sikerül is némi önvizsgálatra kényszeríteni az Orbán-kormányt, annak eredménye csak átmeneti lesz. Pedig az sem bizonyított, hogy a magyar út, a nemzeti érdek valóban az, amit Orbán Viktor és erőszakos csapata diktál. A jövőre nézve azonban beszédes üzenet, hogy a 35. születésnapját ülő és 13 éve regnáló kormánypártot dicsőitő, A Fidesz-recept című könyvet épp a Terror házában mutatták be.