- Heti abszurd: Morzsaparti és lombkoronázás

A csudálatos és méltán nemzetközi hírűvé vált nyírmártonfalvai lombok nélküli lombkoronasétányunk után újabb turisztikai hungarikummal gazdagodott országunk: elkészült 400 millió forintból a Novák Katalin által ünnepélyesen átadott barcsi turisztikai központ, közösségi vécével, ahol mindenki egy napilapot olvashat közösen, csak a közbülső trónuson ülőnek kell tartani. Jólvanazúgy, talán a lovas turistáknak szentelt lóállás adta a mintát, esetleg az ókori római latrinák?

Frank Lloyd Wright amerikai építész 1904-ben álmodta meg a mai modern vécék prototípusát, de már a XVI-XVII. századi Európában rájöttek, hogy a illemhelyek különválasztása nem csak a privát szféra megteremtése miatt, valójában higiéniai szempontból is üdvös, noha így kétségtelenül könnyebb osztozni a vécépapíron. Legalább aznap „megbizonyosodhatunk arról, milyen előnyei vannak az uniós tagságnak, amennyiben a brüsszeli döntéshozók azzal foglalkoznak, amivel foglalkozniuk kell” – mint ünnepi beszédében mondta volt a köztársasági elnök, és ebben nagy igazság van. Kormányuk pont így érti, a pofátlan és gátlástalan lenyúlás az uniós közpénzből a tagságunk legfőbb előnye, Brüsszel meg végezze a dolgát, nézzen másfelé, akár a köldökére, egész sokáig remekül működött ez így. És még csodálkoznak, miért vannak most sarkvidéki jégpáncéllal befagyasztva az uniós pénzek az enyves kezeik elől – ha már itt lennének, az egész ország rég egybefüggő lombkorona-kalandpark lehetne, és az akadálymentesítésükre hívnánk le újabb forrásokat, nem pedig a globális felmelegedésre várnánk. Épülhetne sétány a Duna jegén (felkészül a Nemzeti Szárazjégbeszerző Sóhivatal), a Margitszigeti fasorból pont kijönne, de ha nem, hozzácsapunk még Csepelről, és megtarthatnák végre Orbán Viktor lombkoronázási ünnepségét, mondjuk faszombaton. Az egyébként a Magyarország Közepe Egyesület által tavaly márciusra meghirdetett önkéntes faültetési esemény híre az idén is végigjárta a közösségi médiát, de hát legyen minden nap faszombat, lesz itt erdő, ha addigra ki nem vágják.

Eközben Türkmenisztánban megszavazták az új, ellenzékmentes parlamentet. Van még Orbán Viktornak is mit tanulni, csak reméljük, ha majd ő emelgeti a súlyok nélküli aranysúlyzót, mint a türkmén elnök, nem veri le a fejéről az imént felhelyezett koronát, miközben a kabinet tagjai állva tapsolnak a mutatványnak. Nemrég megnyílt hazánkban az üzbég nagykövetség is – ha máshonnan nem, hát onnan tudhatjuk, hogy ennek megnyitója miatt hagyta ki gyalogkakukk külügyminiszterünk a finn NATO-csatlakozás megszavazását, és hogy a Türk Tanácsban (ma Türk Államok Szervezetében) ülő barátocskái előtt kicsit szidja a NATO-t. Mint mondta, „a világ több és nagyobb, mint a transzatlanti térség”, és „a világon mi, akik békét akarunk, bizony jelentős többségben vagyunk” még ha ezért folyton támadnak is minket. Kicsit olyan ez, mint amikor a mesében az oroszlán (NATO) fején állva cincog a kisegér, és azt hiszi, tőle hunyászkodik meg a többi állat.

Rákay Philip valamint felesége, Wieber Orsolya író (a könyvborítója alapján „korábban televizíós (sic!) újságíróként, női magazinok főszerkesztőjeként, majd az elmúlt húsz évben, kezdetben okleveles asztrológusként munkálkodott, mára a csillagbölcselettel, azaz a létezés spirituális filozófiájával, asztrozófiával foglalkozva kutatja a magyar és kozmikus jelképek emberi életet befolyásoló energetikai rendszerét és annak Életünkre gyakorolt hatását.” És ebben nem csak a nagybetűs Élet a szigorú, de ugye még nem Kossuth-díjról beszélünk… ugye?) a Petőfi család sírja felújításának támogatásáért vehette át az első alkalommal kiosztott Nemzeti Emlék-őr díjat – számolt be az MTI. A díjátadón a kommunikációs és médiaszakember, minőségi történelmi televíziós műsorok címzetes készítője és fantasztikus (közpénzekből készülő) történelmi filmek producere kifejtette, „olyan korban élünk ma, amikor ritkán látott országépítés zajlik, de teljesen természetes az, hogy minden területre nem érhet oda az országépítő szándék. Ilyenkor van szerepe a civil kezdeményezéseknek, a mecénási gondolatnak.” Gondolom, díjat se várt érte, de üsse kő, ha már utána dobták, nem állt el előle.

Petőfiről ugye már a március 15-i nemzeti ünnep alkalmával megtudtuk, hogy a kormányfő szerint ma alighanem a Fidesz politikájával értene egyet, de hát erről őt nem kérdezte senki, ahogy arról sem, Rákay Philip és neje felújíthatják-e országépítő mecénásként a családi síremlékét, vagy használható-e az alakja egyéb propaganda-mörcsként, történelmi szuperhősfilmhez, pörköltszaftos atlétatrikóra nyomtatva, popkultúra-fejlesztésért felelős úgynevezett zenei tanács cégérének, vagy nemzeti kabalaként, mint a magyarság összetartozásának legkisebb atomja (vö. „minden magyarban van egy kis Petőfi” – O.V.). És még Morzsa kutya is „nagyot ment” a médiatérben, miután BKV-zni is megtanult és még a tyúkkal is barátságba’ lett a virtuális forgatás során (forrás: petofi200.hu, uitt: nyomtatott formában is megjelent az Életmódi magazinban). Hosszú lesz még ez a Petőfi-év, csak győzzük hegyezni a fülünket.