Mindig kérdés, hogy egy emberi történet selyemfonalát honnan kezdjük gombolyítani ahhoz, hogy legalább a gubóig eljussunk. Mondhatnánk, Ádámtól, Évától. Kicsit közelebbről említhetnénk a jobbak közül Énokot, Matuzsálemet vagy Noét, hiszen az utóbbi hármas ikreiben – a bibliai elgondolás szerint – minden emberi nemzet ősei találkoznak.
Egyébként meg, ha már selyemszál, akkor miféle fonalak azok, melyekből a történelem széllebbentette fátyla szövetett? Kié is? Hazay Lujzára (szerettei és barátai számára mindannyiunk Zizijére) gondolok, aki a minap, március 27-én töltötte be századik esztendejét. Ha már Hazay (vagy: Hazai), akkor legalább a XIX. század közepéig kell visszamennünk, Kohn Sámuelhez, illetve testvéréhez, Arnold-Manóhoz, akik közül az idősebbik Hazai Samu néven 1910 és 1917 között a Magyar Királyság hadügyminisztere volt, öccse pedig a pénzügyőrség magas rangú vezetője. Báró Hazai Samu fia, a szintén báró Hazai Miklós lett unokahúga, Lujza keresztapja. A XIX. század hetvenes éveiben, amikor Samu karrierje indult és folyamatosan fölfelé ívelt, hogy azután vezérezredesként vonuljon nyugdíjba (zárójelek között megjegyezzük, hogy nem negyven nap alatt érte el a magas katonai rangot egy altiszti tanfolyamot követően, hanem a magyar Ludovika után Bécsben, Párizsban és egyebütt tanult, s lett kitüntetett szakember), a család vallást váltott. Bár amikor a soroksári Logisztikai Központ (Hazai Sámuel minisztersége után az utánpótlásért felelős legmagasabb rangú tiszt lett) az elmúlt években felvette az egykori báró nevét, és a laktanya udvarán felavatták a mellszobrát, valami különös ötlettől vezérelve a hivatalban lévő tábori rabbit is magukkal vitték.
Hazai Arnold-Manó, Samu testvére Bahnert Annát vette feleségül. Róla azt kell tudnunk, hogy az apja, John Bahnert brit alattvalóként született. Az ő apja tábornok volt, aki 1815-ben, a napóleoni háborúban esett el. Lujza a tőle megszokott egyedi humorával tréfásan megjegyezte, amikor erről mesélt, hogy szerinte „minden angol apja tábornok volt, és 1815-ben esett el, a napóleoni háborúban”. John Bahnert viszont nem a katonai pálya után érdeklődött. Másfajta tüzek izgatták. Egyik fennmaradt útlevele szerint Németországban tanult. Ott lett vegyész és vulkanológus. Valamikor 1840 körül a nápolyi alkirály meghívására elutazott, hogy a Vezúvot tanulmányozhassa. Itt ismerkedett meg a gyönyörű, olasz De Giordano Karolinával. A szerelemből házasság lett. Gyermekeik közül az egyik Anna volt – mint említettem, Arnold-Manó későbbi felesége. Hogyan is kerültek Magyarországra? Mivel zenekedvelő volt a család, mindhárom gyerek zongorázott. Egy koncert alkalmával megismerkedtek bizonyos Liszt Ferenccel, aki elújságolta nekik, hogy most készül Magyarországon egy kis zeneakadémiát létesíteni. A lelkes család ezért ideköltözött, hogy a gyerekek a mesterhez járhassanak. Arnold-Manó és Anna házasságából született László. A felesége Örl Lujza volt, egy Balaton környéki sváb szállodatulajdonos unokája. A család őrzi Lotz Károly egyik festményét egy gyönyörű nőről. E kép Örl Lujza édesanyját ábrázolja. Amikor egyszer arrafelé járt a későbbi belga király (talán II. Lipót, aki nagy nőcsábász hírében állt), beleszeretett Lotz későbbi modelljébe. A hagyomány szerint e „morganatikus” kapcsolatból született Zizi édesanyja. Ha tehát szétbontogatjuk a szálakat, akkor zsidó, sváb, belga, angol, olasz, horvát és ki tudja, még milyen szálakat találunk, melyekből ez a szelek szárnyaira kívánkozó „nemzeti lobogó” szövődött.
Lujza egy sajátos világban cseperedett fel. Az egyik oldalon a felsőházi Hazai-vonal, a másikon abszolút kivételként a jogász végzettségű Hazay László, aki egész életében a szociáldemokráciához vonzódott.
Többek között azért is szerettem volna a Népszavában köszönteni Zizit, mert a története a laphoz is kapcsolódik. Valamikor 1943–44-ben, a háborús Horthy-fasizmus idején úgy akarták tönkretenni az ellenzéki újságot, hogy elkobozták a papírkészletét.
Szakasits Árpád, a szociáldemokrata párt egyik akkori vezetője e kiszolgáltatott helyzetben kapott váratlan segítséget Hazay Lászlótól, aki egy papírforgalmazó céggel való intenzív kapcsolata révén megmentette a lapot a háború utolsó időszakában. A felszabadulás után a szociáldemokraták keresték a megfelelő végzettségű szakembereket. Noha Hazay László nem lépett be a pártba, végül ráállt, hogy a szociáldemokraták jelölhessék őt Nógrád megye főispánjának. Zizi világához tartozott, hogy kislányként az asztal alatt üldögélve hallgathatta keresztapja, báró Hazai Miklós és édesapja, a baloldali Hazay László szenvedélyes, de mindig baráti vitáját. A II. világháború alatt mi sem volt természetesebb, mint hogy, ha kellett, befogadták otthonukba az üldözött névtelen kommunista bujkálót, vagy hogy Zizi a zsidó származású, szintén bujkáló, védett házakban rekedt munkatársainak vitt élelmiszercsomagokat. Emlékszik, egy alkalommal véletlenül megélt egy razziát. A nyilas feltartóztatta a házat elhagyni készülő lányt, és igazoltatta. Zizi a keresztlevelét vette elő, amit a felháborodott sötét fogdmeg összetépett, mondván, hogy teheti be ide a lábát egy keresztény nő. De arra is vállalkozott a fiatal lány, hogy a gettó deszkakerítését megbontva megpróbáljon a falak mögötti kórházba bejuttatni valakit. Egyik téli útján, amire úgy emlékszik, hogy a háborús körülmények között csak szandálban sikerült útra kelnie, szemtanúja lehetett a Várból kitört sereg hóba dermedt katonái és lovai hullájának.
Ahhoz a nemzedékhez tartozik, amely elsőként tanulhatott az egyetemen szociológiát, egyenesen Szalai Sándortól. Ott volt, amikor szétverték a szociológiai intézetet és beolvasztották a filozófiai intézetbe. A Szikra Kiadónál lett szerkesztő, s mivel a mindenféle akkori politikai csatározásból kiábrándulva ’56 után nem lépett vissza a pártba (ebben az időben a Nagy Imre kormányában külügyekkel foglalkozó férje már betanított kohómunkás volt), csak annak köszönhette, hogy nem dobták ki az állásából, hogy rajta kívül más a kiadóhivatalban nem tudott oroszul. Ő teljesen önszorgalomból szerezte meg nyelvtudását, mivel büntetésből rábízták a filozófiatörténet ötkötetes, orosz nyelvű sorozatának a magyarra fordítását. Nem futamodott meg a feladat elől.
Aki ismerheti/ismerhette vonzó, fejedelmi megjelenését, azt mégis elsősorban kedvessége, műveltsége és általános életszeretete ragadja meg. Mindmáig gyermeki módon tud örülni egy jó hangversenynek, annak, ha tavasszal a párkányára sodorja a szél a vadmeggy virágszirmait, vagy egy pohár muskotálynak, amit kedves baráti társaságban fogyaszthat el, netán két nagyszerű fia, menyei és hat unokája társaságában. Boldog vagyok, hogy ebből a száz évből az utolsó harmincban én is ismerhettem; férjével és családjával együtt támogatták a hajléktalanok kórháza ebédlőjének a felújítását, a szükséges gyógyszerek beszerzését és egyebeket.
Nem is tudja ilyenkor az ember, hogy mit kívánjon. Talán azt, hogy a világban legyen béke és minimális egyetértés. Zizinek naprakész tudása van arról, mi zajlik Ukrajnában, az Egyesült Államokban, Izraelben vagy éppenséggel Ausztráliában, de legfőképpen azt tudja, hogyan mennek a dolgok ennek az országnak a szögesdróttal körülvett térségeiben, egészen közelről pedig a sokféle vihart megélt Dankó utcai Oltalom háza táján. Neki elhihetjük, hogy semmiféle királyok, helytartók vagy ön- és közveszélyes népvezérek nem élnek örökké. De azt is, hogy az örökkévalóság felé csak lelki kincseket vihetünk, mindazt, amit az üldözöttek befogadása, a szegények megértése, a háború gyötrelmeinek kitett emberek és népek iránti aktív figyelem közben gyűjtögethet az ember.
Isten éltesse őt az idők hosszú során át!
