;

Izrael;

 A tömeges tüntetések egyelőre sikerrel jártak

- Meghátrált Netanjahu

Izrael Ideiglenesen felfüggeszti a példátlan társadalmi engedetlenséget szülő igazságügyi reformját a szélsőjobbra támaszkodó kormány. Kérdés, mire lesz ez elég?

Egész napos várakozás után, Benjamin Netanjahu miniszterelnök hétfő este bejelentette: "nemzeti felelősségből" és a „polgárháború elkerülése végett” elhalasztja a Knesszet következő ülésszakáig az igazságügyi reformtervek napirendre tűzését, és lehetővé teszi a párbeszédet. Ugyanakkor hozzátette: a reform végül így vagy úgy, de át fog menni. A szolgálatot megtagadó tartalékosokat az izraeli társadalom szétszakításával vádolta meg és „egy szélsőséges kisebbségről” beszélt a kormányfő, annak dacára, hogy százezrek tiltakoznak reformja ellen.

A polgárháborús veszély viszont nem túlzás. Az ország megbénult a tiltakozástól, a Knesszet előtt tüntető több mint százezer ember mellett hétfő estére már a szélsőjobb és a reform támogatói is kivonultak, élükön a fociultrákkal. A rendőrség zavargásokra készülve vonult ki a helyszínre.

Netanjahu engedett ugyan, de más választási lehetősége pillanatnyilag nem is volt. 

Már a hadseregen belül elhatalmasodó tartalékosi szolgálatmegtagadás előrevetítette, hogy csupán idő kérdése a koalíció meghátrálása, a vasárnap esti spontán tiltakozás és a hétfői országos sztrájk pedig végképp megpecsételte a tervezett igazságügyi reform sorsát. A reform leállítását szombaton este élő adásban sürgető Joáv Gallant védelmi miniszter vasárnapi esti menesztése az utolsó csepp volt a 12 hete telítődő pohárban.

A tavaly december 29-én hivatalba lépő új Netanjahu-kabinet sorsát azonban a reform ideiglenes leállítását és egyeztetést ígérő nyilatkozat ellenére is megpecsételni látszik a minden túlzás nélkül történelminek mondható polgári engedetlenség és a koalíción belüli feszültség. Hétről-hétre gyűlt a tömeg. a szombat esti hatszázezres tüntetés után vasárnap éjszakára újra százezrek vonultak utcára a védelmi miniszter kirúgásának hírére. Már vasárnap meghatározatlan idejű sztrájkot hirdettek meg a kutató egyetemek, amihez hétfő reggel az iskolák is csatlakoztak. A Netanjahu-kabinet meghátrálását azonban az országos szakszervezeti szövetség, a Hisztradut általános sztrájkba lépése eredményezte. Izrael 75 éves fennállása óta először történt meg, hogy a Hisztadrut és a főbb munkaadók csatlakoztak az általános sztrájkhoz. Gyakorlatilag a teljes gazdaság leállt, sztrájkba kezdtek a gyárak, üzemek, vállalkozások-, de a pénzügyi és a high-tech szektor dolgozói is, bezártak a bevásárlóközpontok, boltok, még a McDonalds is csatlakozott a tiltakozáshoz. Leállt a teljes egészségügyi rendszer, a repülési légihatóság felfüggesztette a járatokat a Ben Gurion reptéren, és sztrájkba léptek az El Al nemzeti légitársaság dolgozói is. A tartalékosok lázadásához mérhető jelentőségű volt az is, hogy a diplomáciai testület is csatlakozott a sztrájkhoz.

A reform ideiglenes leállítása azonban vélhetően csak elodázza a végkifejletet. 

Netanjahu pillanatnyilag egyben tartotta koalícióját, rávette két szélsőséges partnerét, a Vallásos Cionizmust vezető Becálel Szmotrichot és az Otzma Jehudit elnökét, Itamar Ben Gvirt, hogy bólintsanak rá a halasztásra, de a két politikus, eddigi tevékenysége azt sejteti, részükről tényleges kompromisszum nem várható.

A Likudon belüli feszültség pedig aligha múlik el nyomtalanul. A párt kevésbé radikális szárnya kezdettől nem lelkesedett sem a szélsőjobbal való összeborulásért, sem az igazságszolgáltatás függetlenségének felszámolását célzó reformért. A kirúgott védelmi miniszter, Gallant mellett ugyan nem álltak ki sokan nyilvánosan, de izraeli sajtóhírek szerint többen támogatják, és egy esetleges pártszakadás sem zárható ki, ha nem sikerül kompromisszumos megoldást találni és visszaállítani a társadalmi békét.

A két ultravallásos párt, a Sasz és az Egyesült Tóra Judaizmus vélhetően tűzön-vízen kitart Netanjahu mellett, de a két szélsőjobb párt további lépései, reakciói kiszámíthatatlanok. A tegnap esti szélsőjobb tüntetést is a „büszke homofób” Szmotrich kezdeményezte, és Ben Gvir is dicső múlttal rendelkezik a radikális akciók és provokációk terén. Egyikük esetében sem zárható ki, hogy vállalhatatlanná válnak. Ámde bármely koalíciós párt kilépése, de a Likud szakadása is a 4 mandátumos többségre támaszkodó kabinet bukását eredményezné.

A Likud szakadási veszélyét növelik a szélsőséges partnereknek tett engedmények. Sajtóhírek szerint nemcsak az ellenzék tartja veszélyesnek és elfogadhatatlannak, hogy a reform elhalasztásának támogatásáért a nemzetbiztonsági miniszterként szolgáló Ben Gvir újabb „ajándékot” kap: létrehozzák számára és minisztériumának rendelik alá a bűnözés elleni harcra hivatott "nemzeti gárdát. Mose Karadi volt rendőrfőnök egyenesen úgy fogalmazott, hogy Ben Gvir "magán milíciát alakított politikai igényeihez”, amivel lebontja az izraeli demokráciát. De a folyamat leginkább kifogásolható, és e koalícióra jellemző mozzanata, hogy újabb személyre szabott törvénnyel hozzák létre a szélsőjobb politikus milíciáját. És épp ez az az autokráciákra jellemző eljárás, ami ellen fellázadt az ország, ami miatt tömegek gondolják úgy, hogy Netanjahu és kormánya törvényekkel változtatják fokozatosan diktatúrává Izraelt.

Humza Yousaf lép Nicola Sturgeon örökébe a nacionalisták vezetőjeként, egyben várhatóan első miniszterként.