Úgy gondolom, okkal hiányolta decemberben Pintér Sándor a pedagógusszakma javaslatait. Tudom persze, hogy létezik a 9 pont, korábbról a Kockás könyv, az ELEGY 100 pontja, a CKP 12 pontja, az Agóra Oktatási Alapvetései, ezek azonban nem szolgálnak konkrét megoldásokkal a közoktatás korszerűsítésére.
Sajnálatos, de igaz: az ellenállás motorjaként dolgozó mozgalmaknak, szervezeteknek (Tanítanék, CKP, Oktatói Hálózat, stb.) és a legelismertebb szakértőknek (Radó Péter, Nahalka István) az általánosan megfogalmazott követeléseken, kívánalmakon kívül pusztán a 2010 előtti, korántsem ideális helyzet visszaállítására vannak elképzeléseik. Ezt célozta az ellenzéki pártok Oktatási Minimum címmel közreadott közös programja, amelyet a 2018-as választások előtt az említett szervezetek kezdeményezésére, szakértőik részvételével dolgoztak ki. A tavalyi választásokra hasonló felállásban készített oktatáspolitikai elképzelés - az ELEGY 100 pontja - úgyszintén a Fidesz-éra előtti állapotok visszaállítására szorítkozott.
Ha voltak/vannak megoldásaik, konkrét javaslataik a közoktatás korszerűsítésére, miért nem azok elfogadására próbálták rábírni az ellenzéki pártokat? Velük azért könnyebben meg tudtak volna egyezni, mint a jelenlegi hatalommal, különösen, mert egy jó program hozzájárulhatott volna az összefogás kormányképességének bizonyításához, növelhette volna támogatottságát. Meglátásom szerint abszurd Radó Péter azon elképzelése is, hogy csak a 2010 előtti helyzet négy parlamenti ciklusra becsült idejű helyreállítása után kezdődhet el a közoktatás - nem részletezett - korszerűsítése.
Már a fogalmak használatával is gondok vannak. A kérdésben megszólalók nem képesek pontosan definiálni a korszerű oktatás mibenlétét - amelynek két kritériuma a korszerű tartalom és a személyre szabott képzés -, ehelyett a semmitmondó minőségi oktatás kifejezést használják. Könnyen bizonyítható, hogy a két fogalom nem fedi egymást. Hiszen - a PISA-felmérésen elért eredményekre, s felsőoktatásba bekerülő diákok nagy arányára alapozva - minőséginek tekintik az úgynevezett elitiskolákban, elitgimnáziumokban folyó képzést, holott ezekben az intézményekben is el kell sajátítani ugyanazt a tananyagot, itt sem folyik személyre szabott képzés, ezekben is rá vannak kényszerítve a diákok számukra hasznavehetetlen tartalmak megtanulására, sőt oktatnak elavult dolgokat is. A jobb eredmény a diákok erősebb tudásbeli, műveltségi alapjainak, motiváltságának következménye.
A PISA-felmérés helytelen értékelése egyébként is félreviheti a közoktatás megújításáról folyó gondolkozást. Abszolút hibás az ezen elért eredményeket fetisizálni, az oktatási rendszer korszerűségével összekapcsolni. Például azért, mert jelentősen befolyásolja azokat az egyes országok kultúrája, hagyományai, lakóinak mentalitása. (Néhány kelet-ázsiai ország PISA-eredménye a legjobbak közé tartozik, mégsem jelenthető ki, hogy oktatásuk korszerű lenne, és az sem biztos, hogy eredményességük időtállónak fog bizonyulni.) A legnagyobb baj, hogy a felmérés nem alkalmas annak kimutatására, személyre szabott képzés folyik-e az iskolákban.
Visszatérve a kormánykritikus szakmai szervezetek tevékenységéhez, sajnálatos, hogy maguk sem veszik alapnak azt, amit javaslatként az oktatás irányítóihoz eljuttattak. A Civil Közoktatási Platform által 2016-ban kiadott Kockás könyv tartalmazza ezt a mondatot: „A nyolc évfolyamos általános iskola (illetve az annak dominanciájával formálódott egész rendszer) felett eljárt az idő.” Valamint: „Minél hosszabb idejű, legalább 10 évfolyamon át tartó, egységes, általános képzés szükséges ugyanolyan jellegű iskolában.” Ezekből a megállapításokból egyenesen következik, hogy értelmetlen a fennálló rendszer toldozgatása - annak keretében ugyanis sem a személyre szabott képzés, sem a korszerű tartalom nem biztosítható. Az erőket az iskolaszerkezet átalakítására kell összpontosítani. Ennek ellenére a CKP azóta is csak a rendszer javítására tesz javaslatokat, már meg sem említi a szerkezetváltást.
Nincs sok mondanivalójuk a szakmai szervezeteknek az oktatás tartalmáról sem. A CKP AlterNATíva című kiadványa csak a szabályozás szempontjainak kérdését járja körül, arról nem ejt szót, mit is kéne tanítani a közoktatásban. Az ELEGY 100 pontjában pedig az áll: „Jórészt nem azonosítottuk még azokat az ismeretrendszereket, készségeket, képességeket és attitűdöket (kompetenciákat), amelyekkel a globalizált világ polgárainak feltétlenül rendelkezniük kell." Szakértőik csak azt ismételgetik, hogy meg kell tanítani a gyerekeket tanulni, informatikai ismeretekre, az angol nyelvre, stb., amelyek szükségességét a munkaerőpiac igényeivel indokolják.
Nincs megoldásuk a személyre szabott képzés megvalósítására, ennek következtében a tanulók, pedagógusok terheinek csökkentésére sem.
Az utóbbit ugyanis reálisan úgy lehet elérni, ha kiszűrjük a diákokra jelenleg rákényszerített, de hasznavehetetlen tartalmakat - amelyek természetesen egyénenként mások -, emellett megszüntetjük az általános iskolai felső tagozat és a középiskola tananyagában meglévő párhuzamosságokat.
Ezt lehetetlen a fennálló 8+4-es struktúra keretei közt megtenni. Úgyszintén nem tudnak mit kezdeni az adaptív készségek - gondolkozás, kreativitás, vállalkozószellem és mások - fejlesztésének kérdésével, amit a meglévő, alapvetően más célt szolgáló közismereti tantárgyak keretei közt vélnek megvalósulni.
A leírtak tükrében nem túl biztatóak a kilátások. Annál is kevésbé, mert az ellenzéki pártoknak sincsenek konkrét elképzeléseik a közoktatás megújítására. A magyar közoktatás korszerűsítése beláthatatlan időre vakvágányra került.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.