Szerdán is folytatódtak a Netanjahu-kormányzat igazságügyi reformja elleni tiltakozások. Tel Avivban és Jeruzsálemben ismét tömegek vonultak utcára, miközben a Knesszet alkotmányügyi, jogi és igazságügyi bizottsága napirendre tűzte a bizottsági szavazást, annak érdekében, hogy a törvényhozás plénuma jövő héten szavazhasson is a hevesen bírált tervezett átalakítás első pilléréről. A kabinet, magát büszke homofóbnak nevező pénzügyminisztere, a szélsőjobboldali Vallási Cionizmus párt elnöke Bezálel Szmotrich pedig nyilvánosan kijelentette: a koalíció meghallgatja a bírálatokat, de jövő héten mindenképpen megszavaztatja azt a Knesszet plénumával, mert mint mondta „ez a nép akarata”.
Erre a bizonyos népakaratra sokat hivatkoznak Izrael történelmének első szélsőjobboldali és vallási pártokra támaszkodó koalíciójának tagjai, a tavaly őszi választási győzelmüket úgy értelmezve, mint teljeskörű népi –lakossági felhatalmazást minden tervük végrehajtására. Ámde a 11 hete tartó, az ország történelmében előzmény nélküli, a hadsereg tartalékosait is felvonultató tiltakozáshullám azt igazolja, távolról sincs szó általános lakossági felhatalmazásról. Már a választási győzelem is igencsak szűkös volt: a 120 fős Knesszetben csupán 64 mandátummal rendelkezik a jobbközép-szélsőjobb-ultraortodox koalíció, és e 4 mandátumra hivatkozva próbálják átírni a Közel-Kelet egyetlen (mégha nem is tökéletes) demokráciáját. Az igazságügyi reform nem is az egyetlen olyan lépés, amely afelé mutat, hogy amennyiben sikerrel járnak, akkor egy gyökeresen más berendezkedésű országgá válik Izrael. Avigdor Lieberman, a jobboldali szekuláris Jiszráél Bejtenu párt vezetője még a kormányalakítás idején úgy fogalmazott, hogy a Netanjahu nevével fémjelzett új koalíciónak az igazságügyi és jogi rendszer átalakítását célzó politikája, illetve a vallási vezetők befolyása a kormányzásra "ajatollah-rezsimhez" fog vezetni, az iráni teokratikus rendszer „kék-fehér változatát" hozza létre a zsidó államban. Az első lépések meg is történtek ebbe az irányba – már januárban bejelentették, hogy „a médiapiaci verseny feltételeinek javítása érdekében” felszámolják a Kan közszolgálati tévécsatornát illetve az izraeli hadsereg, az IDF rádióját. Mindkét média befolyásos, kiegyensúlyozott, valós közszolgálati médiaként vált népszerűvé.
Ugyanakkor a Szmotrich és az Itamar Ben Gvir vezette Vallásos Cionizmus - Otzma Jehudit szélsőjobboldali szövetség, valamint a két ultraortodox párt, a Sász és az Egyesült Tórai Judaizmus a nemek szerint elkülönített rendezvények legalizálását követelik, azt, hogy ne minősüljön diszkriminációnak a férfiak és nők elkülönítése a nyilvános rendezvényeken, különös tekintettel a vallásos és ultraortodox kulturális eseményekre, tanulmányokra és közszolgáltatásokra. Az igazságügyi reform pedig az igazságszolgáltatás függetlenségét számolja fel és rendeli alá a mindenkori kormányzatnak.
Az izraeli társadalomban az utóbbi évtizedekben egyre látványosabb megosztottság és társadalmi feszültség a zsidók és az arabok, az ultraortodox és a szekuláris csoportok között, vészesen mélyül. A friss felmérések arra engednek következtetni, hogy a politikai szekértáborok között alig van átjárhatóság, a pártok és vezetőik támogatottsága, bármi is történjék, szinte változatlan. Ugyanezt jelezték különben a sorozatos előrehozott választások és kormányalakítási nehézségek is. Az igazságügyi reform elleni tiltakozás nemcsak százezreket visz utcára, hanem szakmai csoportokat késztet nyilvános állásfoglalásra. Ámde hiába figyelmeztetnek jogászok, katonák, közgazdászok, kutatók, egyetemi tanárok és más komoly szakmai háttérrel rendelkezők az Izrael demokratikus jellegét veszélyeztető lépések következményeire, a közvélemény-kutatásokban ez alig-alig jelenik meg.
Új választások esetén ugyan Benjamin Netanjahu kormánya elveszítené többségét, de ebből az ellenzék nem tudna profitálni. Az izraeli médiában ismertetett múlt heti felmérések szerint amennyiben most tartanának újabb választásokat a jelenlegi koalíció 64 mandátumról 58-ra csökkenne, a jelenleg 56 mandátummal rendelkező ellenzék egyetlen Knesszet hellyel bővülne és csak az előző, sokszínű koalícióból is kimaradó, jelenleg is távolságtartó arab szövetséggel, a Hadas-Ta’al-al együtt szerezhetnének 62 fős, azaz minimális kormányzati többséget.
Netanjahu pártja – a Likud, 32-ről 29 mandátumra esne vissza, a szélsőjobboldali Vallásos Cionizmus-Otzma Jehudit szövetség 14-ről 12-re, az ultraortodox Sász 11-ről 10-re, az Egyesült Tórai Judaizmus viszont megtartaná 7 mandátumát.
De veszítene egy mandátumot az ellenzék legnagyobb pártja, a Jáir Lapid vezette Jesz Atid is, amely most 24 fős frakcióval rendelkezik a 120 fős Knesszetben. Egyetlen nyertesnek Beni Gantz volt védelmi miniszter és volt vezérkari főnök pártja, a Nemzeti Egység tűnik, amely 12-ről 17 mandátumra erősödne. Bejutna viszont 5 mandátummal az utóbbi választáson, bár hajszállal, de küszöb alatt maradó radikális baloldali Meretz, egy mandátummal 5-ről 6-ra nőne az iszlamista Ra’am is, Lieberman Jiszrael Bejtenuja megtartaná 6 mandátumát. Az Izrael történelmének több mint fél évszázadon át meghatározó, vezető pártja, a balközép Munkapárt kiesne a parlamentből, miután tavaly ősszel is mindössze négy helyet szerzett.
