- Petőfi Sándorról nemzetiszín nélkül

Rendhagyó bemutatóval érkezett egy rendhagyó könyv, a Költővel nem járnék című novelláskötettel a Három Hollóban találkozhatott először a nagyközönség. Akinek eddig csak a feje fájt a Petőfi-bicentenárium miatt, és inkább az év végét várta, amikortól kezdve megint csak a március 15-i ünnepségeken „kell” hallani a nemzet költőjéről – nos, a társadalom e tagjainak jó hírrel szolgálhatunk: a Tilos Az Á Könyvek gondozásában megjelent kötet nekik is kedveskedik.

A Csüccs le magyar! címre hallgató könyvbemutatón jelen voltak jó páran a novellaírásra felkért tizenöt szerző közül. Az esemény elején Szabó Borbála látszólag egy progresszív március 15-i ünnepséget rögtönzött írótársaival. Többségében nők a kötet szerzői, így jobb híján Nényei Pálra, Rojik Tamásra és az illusztrátor Herbszt Lászlóra jutott minden forradalmárszerep. – Én, mivel lány voltam, az ünnepségeken vagy kokárdát varrtam, vagy én alakítottam valamelyik színt a három közül – jegyezte meg Szabó Borbála. A röpke pódiumműsorban Nényei Pál még épphogy megcsillogtathatta énektudását, mikor a kötetszerkesztő Grancsa Gergely közbelépett. – Azért mindent nem lehet megcsinálni Petőfi Sándorral – teremtette le a „rendetlenkedőket”, így végre belevághattunk egy „tisztességes” könyvbemutatóba.

Osztatlan sikert aratott a performansz, hasonlóan jó hangulatban zajlott az esemény, az írók egymás novelláiról kérdeztek. Az úgynevezett young adult irodalom kategóriájába tartozó írások sokféleképp beszélnek Petőfiről. Előkerül a nyelv: Gévai Csilla írásában a költő verseit egy géppel fordíttatta le a mai szlengre. Molnár T. Eszter a hozzá közel álló disztópia műfaját választotta, de verses epikát írt, melyben a János vitéz elevenedik meg, csak fordított helyzetben: itt a nő indul a férfi felkutatására, vállalva minden kockázatot. A férfi-női szerepek átértelmezése, kiforgatása visszatérő jelenség az írásokban – érthető, a felkért szerzők közt tizenkét hölgy van. A legmesszebbre Szabó Borbála merészkedett a Júlia Petőfije című szerzeményével, melyben radikális változáson ment át a költő életrajza. Szabó Borbála írásában a Petőfi Irodalmi Múzeum, a PIM helyett a SZIM-be, azaz a Szendrey Irodalmi Múzeumba látogathatunk el 2028-ban, a költőóriás Júlia születésének kétszázadik évfordulóján. A novella szatirikus hangnemben mutatja be, milyen volna egy matriarchális világban Petőfi emlékezete. Petrovics Sándor sokáig rejtegette híres felesége elől verseit, aki miután elolvasta, elismeri, az Anyám tyúkja egész ügyes, de a János vitézt és az Egy gondolat bánt engemet című verset tűzre veti. Előbbi túl abszurd: ki hallott már olyat, hogy Franciaország határos lenne Indiával? Utóbbi pedig túl merész: ilyen forradalmi hangvétel nem illik a háztartásban tüsténkedő, gyereket nevelő Sándorhoz.

Kiss Judit Ágnes valódi influenszerré formálta Petőfit, Rojik Tamásnál a Petőfi-undor hozza össze a szereplőket. Cserna-Szabó András novellájában szokatlan helyzetben láthatjuk a költőt: dührohamot kap a puliszka számtalan elkészítési módját hallva. A humoros írásokban ugyanúgy jelen vannak a társadalmi problémák: Miklya Luzsányi Mónika a Szeptember végén sorait hozza párhuzamba a családon belüli erőszakkal, Mészöly Ágnes a tinédzserek politikai nézeteire kérdez rá. A Költővel nem járnék kötetből kimarad Petőfi forradalmárfigurája, Balássy Fanni novellája a költő alacsony, 162 centiméteres testmagassága köré épül, Nényei Pál történetében a pesti forradalom esztétikai felzúdulássá fajul, illetőleg csendesül. A könyv a magyar költőhöz fűződő személyes viszonyra kérdez rá: mivel Petőfit minden általános iskolás kort megélt magyar ismeri, lehetetlen, hogy ne fűződjön hozzá személyes élmény – akár trauma.

Már a kötetborító jelzi: nem mindennapi megközelítésben olvashatunk nemzetünk költőjéről. Az agyonkoptatott nemzetiszínnek nyoma sincs, a Költővel nem járnék magentában és indigókékben díszeleg. A kiadó azzal hirdeti a kötetet: ez a „valaha volt legvagányabb novelláskötet Petőfiről”. Az állítással nem érdemes vitatkozni, a vagánysághoz Herbszt László illusztrációi is hozzájárulnak. A könyv a Pagony Kiadó ezredik megjelent kötete, valóban megérdemel minden figyelmet: mind a tizenöt írás különleges, egyedi munka, ezekből egy olyan minőségű szövegegyüttes jön létre, amely egy pillanatra sem keveri össze a fiatalost a gagyival. A Költővel nem járnék antológia szeretetteljesen provokatív vállalkozás, könnyen meglehet, hogy a Petőfi-bicentenárium egyik kedvelt portékája lesz.