- Kordonok

Tizenhat éve már a következő történetnek: „A Fidesz képviselőcsoportja ülést tartott péntek délelőtt. A frakcióülést negyed tizenegykor megszakítva az összes képviselő levonult a parlament előtti Kossuth térre, hogy a szerintük a gyülekezési szabadságot korlátozó kordonokat lebontsák. A rendőrök megpróbálták megakadályozni az akciót, ám egyikük erőtlen felszólítására, miszerint nem nyúlhatnak a kordonhoz, nem reagált senki.” Mindez február 2.-ai esemény, öt nappal később Orbán Viktor interjút adott Brüsszelben az MTI tudósítójának, többek között a kordonbontásról is. A demokrácia szégyene, mondta, hogy a demokrácia fő terét, a Kossuth teret kordonokkal zárja le, kacifántos jogi kifogásokkal a kormány. Azt is hozzátette, hogy a kormány az önkény részévé válik, és nekik példát kell mutatniuk, és ezt meg is tették a kordon elbontásával.

Tizenhat év persze sok idő, egy fiatalember felnőtté válik, egy demokráciát féltő politikus, autoriter hajlamú vezetővé, egy európai alkotmányra felesküdött, az Uniót féltő, Brüsszelt tisztelő képviselő az EU-t megvető, Brüsszelt a pokolba kívánó kormányfővé. Nem állítom, hogy az ekkora fordulatok kiszámíthatóan benne vannak egy ember életében, de ugye láttunk már erre példát.

Mindezt csak azért hozom elő most, mert a héten, a 2007-ben még nem is létezett Momentum tagjai ugyancsak elbontottak egy kordont. Igaz, nem a Kossuth téren, a végrehajtó hatalom feje – és szűkebb (?) stábja azóta maga mögött hagyta a demokrácia legfontosabb terét, mondhatni az országgyűlést is, de nyugodtan állíthatjuk, magát a demokráciát is.

 Itt a rendőrök sokkal kevésbé voltak ügyetlenek, mint másfél évtizeddel ezelőtti elődeik, s bár semmilyen brutalitás nem jellemezte fellépésüket, azért a korridor tíz percen belül újra létezett; a Karmelitát már nem lehetett civil ember, de még ellenzéki politikus számára sem megközelíteni. A kacifántos jogi trükk egyébként a szomszédban zajló építkezés, amelynek oly nagyok a veszélyei, hogy lehetetlenné teszik a halandó ember számára közlekedést. A mi vezetőink – Orbán-emberei – azonban oly ütésállók, hogy számukra ez az építkezés nem jár kockázatokkal. Nyugodtan járhatnak-kelhetnek, őket kizárólag az ott időnként felbukkanó újságírók zavarják. És ez így van rendjén: minek oda, a Karmelita bejáratához közel engedni bárkit, aki kérdésekkel zaklatná az ország gondjait cipelő kormánytagokat; ráadásul miért éppen ott válaszolnának a kérdésekre, ha máshol sem szoktak. Például a „demokrácia legfőbb színterén”, no nem kint a Kossuth téren, hanem bent a Tisztelt Házban sem. A Fidesz már ott is felállított kordonokat, csak éppen azokhoz senki nem is mert hozzányúlni. Hát hogy is mert volna; a mostani hatalom számára csak a sajtó fontos. A szabadság nem.